A napokban antidemokratikus beszólások láttak napvilágot- hol bizonyos politikusok- hol bizonyos sajtóorgánumok felületein. Érdekességük, hogy mind balliberális médiák és emberek részéről történtek. Talán ők már nem demokraták és már nem szeretik a demokráciát?
Ha ezeket, mint mozaikokat összerakjuk, akkor fenyegető kép áll össze. Olyan megszólalások ezek, amelyek szerint “csak egy vélemény és egy döntés lehet” -mintáját követik. Mintha a Gyűrűk ura egy nyugatra applikált víziója állna a háttérben:
“EGY GYŰRŰ MIND FELETT!”
Egy baj van ezekkel- túl azon hogy baljós árnyak- nevezetesen: az Európai Unió tagországokból áll, melyek vezetőit demokratikus úton választják meg- a közösségi akarat pedig rajtuk keresztül formálódik meg- ha tetszik, ha nem. A tagországok demokratikus döntését azonban egyre kevésbé tolerálja az uniós elit e vadiúj (vad)nyugaton…
Miközben az egyik legfontosabbnak hangoztatott érték a demokrácia. (Igaz most már a “jogállamiság” veszi át a stafétát, mert ez -definiálatlansága miatt- sokkal “jobb revolvernek” ígérkezik az ellenszegülőkkel szemben).
Ám az nem demokratikus, hanem sokkal inkább diktatórikus, ha kötelező az “egy vélemény”. Nem is az egységes uniós döntéssel van a baj (mert az kötelező súlyozott kérdésekben), hanem azzal, hogy ez csak az lehet, amit a bizottság mond. A vétó ezt jelenleg még képes megállítani, ezért állandósultak a kikerülő műveletek. A “kívánatos egységes döntés egyszerű többséggel” lehetséges lenne, csak nem az EU jelenlegi formájában, mely szerződésekben rögzített.
Egy birodalmi formában azonban lehetségessé válna, ahol egy központból mondanak meg mindent és irányítják a tartománnyá süllyedt egykorvolt tagországokat. Modernebb néven a birodalom: FÖDERÁCIÓ. Ez esetben tagállami szinten megszűnne a demokrácia, hiszen mindegy kit szavazunk meg úgyis eldöntik az uborka görbületét Brüsszelben.
Mondjunk erre mai példákat: az Unió központja megmondja hány fok lehet a lakásunkban; vagy: majd az Unió elosztja azt a gázt, amit az országok saját pénzükből beszereztek (vagy nem); vagy: az Unió eldönti, hogy hány százalékot kell spórolni az energiagazdálkodás terén minden tagállamnak; vagy: a szivárványvallás missziója akadálytalanul hömpölyögjön minden EU-s államban.
Mindezek nem hipotetikusak (az első kivételével), hanem konkrétan ilyen jellegű döntések születnek. Nem a távoli jövő egy lehetséges forgatókönyvéről van szó, hanem a jelenről. Azt is el kell mondani, hogy ezek nem az európai országok polgárainak érdekében állnak, hanem Washington geopolitikai érdekében áll (pl. a háború folytatása). ez utóbbi azt is jelenti, hogy az európai elit a bizottsággal és elnökével az élén nem az európaiak érdekeit szolgálja.
A “föderációvá alakítás” akarata a háború nyomán most felerősödött, s ezt a balliberális média teljes mellszélességgel támogatja.
A jelenlegi rendszer minden ország számára azt a szabadságot és önrendelkezést jelenti, ahol dönthetnek saját ügyeikben, sorsuk alakításában. Amikor uniós szinten nem lehet más véleményen lenni (és annak nyomatékot adva ahhoz ragaszkodni- ez a vétó) az pont ennek a szabadságnak a megszűnését jeleni.
Személy szerint állampolgárként is és keresztyénként is ehhez a szabadsághoz ragaszkodom!
Másrészről -nem tudom ki hogy van vele- de nem bízom a brüsszeli vezetésben, sem a bizottságban és elnökében. Ha nem teszünk semmit keresztülviszik az akaratukat, amelyet a nagy államok -főképp Németország- a globális geopolitikai szcéna szerint gondol. Ha kétségünk lenne a németek eloszlatják, mert szó szerint kimondták, hogy a vétót el kell törölni.
Ez a “többség szavazata” látszólag demokratikus döntés lenne, de csak látszólag! Merthogy az Uniós szerződések a vétó lehetőségét épp azért írják elő, mert
a demokratikus berendezkedés tagállami szint – ezt védi egy központi akarattól a vétó, mint lehetőség.
A vétó tehát a tagállami önrendelkezést tartja fenn, megszűnése esetén az önrendelkezés is megszűnik. Persze ha hagyjuk…
De mit lehet tenni? Ez nem a mi szintünk, nem a mi pályánk. Valóban, ez kormányszintű kérdés, a kormány feladata. Azonban a média a közvélekedést befolyásolja ebbe az irányba, a politikusok célzott beszéde megszoktat valamit, avagy mindenek feletti jó céllá teszi (“soft befolyással”, sokszor elmondva). Ez ellen viszont lehet tenni és kell is! – és ezt viszont megtehetjük.
Mindez NEM POLITIKA abban az értelemben, hogy NEM pártpolitikai kérdésről van szó! HANEM arról, hogy szabadságunkban-e áll eldönteni a saját országunkban hogy hogyan akarunk élni!
Lássuk mit is írtak az orgánumok! Elöljáróban el kell mondani, hogy ezek mind a miniszterelnököt célozzák, mint aki “autokrata”, “diktátor” meg ilyesmik. Azonban azzal van bajuk, amit képvisel és azzal, hogy nem áll be abba az egyedüli jónak mondott “egységbe”, amely a napnál is világosabb, hogy romba fogja dönteni az EU tagországait. Ez legkésőbb tél közepén világos lesz, mert Winter is coming…
ELVTÁRSAK, ITT VANNAK A DIREKTÍVÁK! (Csinibaba)
Orbán Viktor “Európa rosszfiúja”: “A szerző szerint Orbánt mindenki ugyanazzal a jelzőkkel jellemzi: dörzsölt, olvasott, ügyes, aljas, gátlástalan, hataloméhes. Orbánt nem zavarja, hogy Brüsszelben „diktátornak” nevezik, vagy azzal fenyegetik, hogy felfüggesztik az ország tagságát, szerinte ő az, aki végül győztesként hagyta el a pályát legutóbb az olajembargóról szóló vita után.” – tehát az a baj, hogy az egyedüli olajbeszerzés lehetőségét az ország számára nem hagyta elúszni. (Süddeuthsche Zeitung ITT),
Magyarország, Lengyelország, Olaszország, Svédország – egyre több ellensége van Európának: “Hány jobboldali kormányt bír el még az Európai Unió? Hosszabb távon ez nem lesz jó (…) Hosszabb távon nem fogunk tudni mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy Európával ellenséges erők kormányoznak a tagállamokban.” – tehát, ha jobboldali kormányok (is) vannak az EU tagországokban, az nem jó, mert ők Európa ellenségei. És hol marad a demokrácia, ahol erről dönthetünk? És milyen Európának ellenségei a jobboldaliak? (Süddeuthsche Zeitung ITT).
Washingtonból üzenik: Meg kell büntetni Orbánt: “A Bizottságnak azonban jobb eszközei vannak, hogy magára vonja Orbán figyelmét: meg tudja vonni a milliárdokat, amelyektől a rendszer függ.” – itt persze a szokásos dolog jön elő, miszerint amíg külön utas politikát folytattok (szankció-ellenesség, nemzeti és európai érdekek az energia terén), amíg nem támogatjátok a gender ideológiát és szivárványos missziót, addig nincs pénz – a valódi ok ez, a többi mondvacsinált. (idézi a The Washington Post cikkét a Mandiner ITT)
Orbán túl könnyen megússza… – itt nem is idézem, mert a szokásos mantra hangzik fel a “rendszerszintű korrupcióról”. Inkább csak azt húznám alá tisztelettel, hogy itt nem Orbánról van szó, hanem arról (a) hogy ezek pénzek (Covid helyreállítási összeg, kohéziós alapok) járnak és kész, (b) egy ország érzi meg súlyosan, ha nem kapjuk meg. Ebből következik: a történet nem Orbánról szól – és ezt ezek a megmondóemberek rendre elfelejtik elmesélni. (Süddeuthsche Zeitung ITT).
A németek gond nélkül elvennék a vétójogot: “Mindenképpen fel kellene számolni az egyhangú uniós döntéshozatalt a külpolitikában és a biztonsági ügyeknél is” – közölte a német politikus, aki szerint „Magyarország az egyedüli vétójával többször blokkolta már a tanácsi döntéseket” (…) “Németország azt is támogatja, hogy az Európai Bizottság szankciókat javasol Magyarország ellen a jogállamisági eljárásban“. Azt már elmondtuk, hogy a vétójog a tagállamok önrendelkezését védi. Érdekes hipotézissel élek: ha nem mondanánk ellent az értelmetlen és önsorsrontó szankcióknak és az LMBTQ irányelveket is bevezetnénk, akkor semmi gond nem lenne, már rég megkaptuk volna az összegeket. (Mandiner ITT)
Ezek a megszólalások csak egy névleges önrendelkezést irányoznak elő, aminek már semmi köze a demokráciához és ahhoz hogy dönthessünk a választások alkalmával. Csak a baloldali kormányok felelnek meg nekik, melyek rendre a globalista elit utasításait hajtják végre. És ennek semmi köze nincs a szabadsághoz, hanem egy birodalomhoz van köze. Akarjuk-e ezt?
Hogy az Unió milyen szinten kezd egy ideológiai diktatúrává válni az döbbenetes! Azt is befolyásuk alá akarják vonni, hogy milyen politikai pártok jelenhetnek meg az európai politikai térben – aminek természetesen jogállamisági lenne a feltétele. (Ám az, hogy mit jelent a jogállamiság, azt ők mondják meg; ugyanakkor ez az EU-s szerződésekben nincs definiálva – következésképp a legkevésbé sem tisztázott).
Hogy mi köze a pártok színének a jogállamhoz (állami kérdés) vagy egy párt politikai vonalának (nem állami, hanem politikai illetve demokrácia kérdés), az egy rejtély. A vak is láthatja, hogy ez a konzervatív pártok kitiltásáról szól, illetve: a demokrácia felszámolásáról. Brüsszel a régi Moszkva? – vetődhet fel a kérdés, amire egyre inkább igennel kell sajnos válaszolni.
BRAVE NEW WORLD (Szép új viág)
– ahogy Huxley mondaná. Erről olvasható egy cikk a Mandineren Saller-Baross Ernő és Trócsányi László tollából ITT. Ez az arrogancia – szinte minden területen – már rövid távon is az EU széthullásához fog vezetni.
KERESZTYÉNKÉNT KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁGUNK VAN
Mi köze ennek keresztyén mivoltunkhoz? Nagyon is sok köze van! Igaz, lehet keresztyénként egyénileg és közösségileg is élni birodalomban. Ugyanakkor, aki azt mondja, hogy “nem mindegy?” az azt is mérlegelje, hogy a “központból” ma olyan “erkölcsöt” hirdetnek és tesznek kötelezővé, mely teljesen szemben áll a keresztyénséggel és mivel az alapjait érinti ezért létében fenyegeti. Amennyiben szeretnénk békében és szabadságban (és lelkiismereti szabadságban) élni, úgy az épülő birodalom egyáltalán nem jó perspektíva – és most nagyon finoman fogalmaztam.
Másrészről nem csak a menny polgárai vagyunk, hanem a hazánké is – minden kétségen felül. Habár “divatos” keresztyén álláspont, hogy “ne törődjünk a világgal, nem a mi dolgunk”, ezt én nem tartom sem biblikusnak és teológiailag igazolhatatlan. VAN felelősségünk a hazánkkal kapcsolatosan, hogy mi történik vele az egyáltalán nem neutrális kérdés. Legyen akármi is a véleményünk a képviseleti demokráciáról, ám jelenleg ez adja meg azt a szabadságot, amivel rendelkezünk még.