“Újabban egy rettentő furcsa jelenség elterjedésének vagyunk tanúi: az egyházhoz – adott felekezethez – tartozó keresztyén személyek, gyülekezeti tagok, (elvileg) gyülekezeti istentiszteleti alkalmakat rendszeresen látogató hívők kiállnak, és kifejtik véleményüket különféle hitbéli és erkölcsi kérdésekben, oly módon, hogy az élesen szemben áll saját közösségük tanításával.
Véleményem szerint ez több dologra is visszavezethető: vagy nem ismerik közösségük, felekezetük bibliaértelmezését, hitvallási iratait, etikai kérdésekben való iránymutatását, és azt gondolják, hogy egyházuknak nincs is az érintett kérdésekben normatív tanítása, vagy – jóllehet ismerik egyházuk tanítását – úgy gondolják, szabadságuk és joguk van azt felülírni, szembemenni vele, máshogy gondolkodni, sőt eltérő felfogásukat nyilvánosan propagálni.
Egészen konkrétan a hazai progresszív szcéna egyik online „zászlóshajójának” számító blogon rendre megjelennek olyan beszélgetések, amelyekben egyébként sikeres, köztiszteletben álló, gazdag életúttal és elismerésre méltó szakmai-tudományos teljesítménnyel rendelkező egyháztagok fejtik ki véleményüket politikáról, közéletről, egyházról, illetve az azok közötti, sokak számára vitatható összefonódásról.
Nyilvánvaló, hogy az interjúsorozat atyja, a hazai progresszív „ellenállás” egyik vezetője úgy véli, minél több olyan elismert személyt, egyháztagot érdemes mikrofonvégre kapni, aki kifejti, hogy a házasság és a szexualitás biblikus alapon valójában nem korlátozható az egy férfi és egy nő monogám, Isten és a társadalom előtt is elismert és hitelesített, élethosszig tartó kölcsönös hűség fogadalmával megerősített szövetségi kapcsolatára, annál inkább elfogadottabbá válnak az egyházon belül is az alternatív nézetek – sőt minél nevesebb értelmiségiek mondják majd az ellenkezőjét annak, amit egyházuk jelenleg vall, annál inkább hozzájuk fog alkalmazkodni a közösség bibliaértelmezése és teológiai látásmódja.
Röviden megemlíteném, hogy az egyházban – az evangélium természetéből fakadóan – nem attól lesz valakinek igaza, hogy hány diplomája, milyen tudományos teljesítménye, díja, emlékplakettje vagy ismertsége van, hanem egyszerűen attól, hogy a Biblia üzenetével összhangban nyilatkozik, és az apostoli-keresztyén-reformátori-evangéliumi tanítást képviseli. Ilyen alapon kiszállhatnánk egy zsákfaluba is, hogy megkérdezzük az egyik vályogház lócáján pipázgató, hat elemit végzett református parasztembert arról, mit tanít szerinte bizonyos kérdésekről a Biblia és a Biblia alapján egyháza, és egyáltalán nem lenne kevésbé releváns az ő véleménye, mint bárki másé, legyen az illető akár egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Nobel-díjas fizikus stb.
Ahogy a presbiteri (hitben „vén”) tisztségre sem attól lesz valaki alkalmas, hogy mennyire elismerésre méltó a tudományos munkássága, vagy milyen magas tisztséget tölt be egy állami hivatalban, avagy tagja-e a helyi önkormányzatnak (de még attól sem, hogy hány református felmenője van), hanem attól, hogy hite, lelkisége, kegyessége a Szentíráson és az az alapján megfogalmazott hitvallásokon (a Magyarországi Református Egyház esetében a Második helvét hitvalláson és a Heidelbergi kátén) nyugszik.
Nos, nézzük meg, hogyan nyilatkozik két református atyafi: Nádori Gergely, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium innovatív megoldásairól ismert tanára és Dr. Falus András neves akadémikus, immunológus (akik, nem kétlem, emberileg messzemenőkig korrektek, és nagyszerű szakmai teljesítményt tudnak maguk mögött) a házassággal, illetve a szexualitással kapcsolatos kérdésekről:
Nádori Gergely: „…abban a kérdésben, hogy a homoszexualitás megélése akkor most bűn, vagy nem bűn, biztosan rettenetesen sokat lehet vitatkozni, de a vége mindig az, hogy csak azt tudom mondani, hogy az Isten előtt ugyanolyan bűnös, mint én.” Majd a közbevetésre – hogy „a konzervatív hívők azt mondják, hogy az igazi megtérés után az »igazi« hívő nem a vágyaitól szabadul meg, de tud azoknak teljes megálljt parancsolni, hogy így engedelmeskedjen Isten törvényeinek” – ezt válaszolja: „De melyik törvényeinek? A Bibliában is sokféle törvény van, bűn például különböző fajta szövetből készült ruhákat hordani.”
Dr. Falus András: „Világosan megfogalmaztam, hogy az azonos neműek házasság formájában is alkalmasak boldog családi kapcsolatok kialakítására, gyermekek értékalapú nevelésére és számukra féltő, szerető környezet biztosítására.”
Nos, nem gondolom, hogy ne fejthetnék ki véleményüket hitkérdésekben nem lelkészi személyek. Egyrészt azért, mert bizonyos értelemben mindenki, minden egyes keresztyén ember teológus. A teológia szó jelentése: ’Istenről való beszéd’, márpedig egy keresztyén hívő nem tud nem beszélni Istenről, az ő testté lett Fiáról, a názáreti Jézusról és Istennek a Szentírásban kijelentett akaratáról. Ilyen értelemben a teológia az ember arra való igyekezete, hogy megértse az Isten által kijelentett igazságot. Szóval tarthatatlan az a „kegyesnek” tűnő álláspont, hogy az Istennel való személyes kapcsolat a lényeg, nincs szükség teológiára. Egyik a másik nélkül elképzelhetetlen, a kettő a legszorosabban összetartozik, és ilyen értelemben minden egyes hívő keresztyén teológus is.”
