“Írta: Veszprémy László Bernát
Kiszolgálják a radikális baloldal illiberális vágyait.” Orwelli világot teremtett az amerikai egyetemi bürokrácia: kizárják a másként gondolkodókat, az amerikai szélsőbaloldal a társadalom alapjait feszíti szét Ilya Shapiro amerikai alkotmányjogász szerint. Interjúnk!
Előadása az MCC-ben az amerikai és az európai életmód közötti különbségekről szólt. Mik ezek ön szerint?
Amerika különbözik az európai országoktól, Amerika inkább egy eszmére, mint egy nemzetre épül:
a szabadságra és a boldogságra való törekvésre a Függetlenségi Nyilatkozat értelmében.
Egy olyan forradalom, mint a miénk volt – ez liberális dolog. Amerikában a konzervatívok megőrzik ezt a forradalmat. Ez amolyan ellentmondás: a felvilágosodás óta a kormány a szabadság védelmére és biztosítására szolgál. És nyilvánvaló, hogy a mai időkben hatalmas vita folyik arról, hogy ez mit jelent, és kihívások elé állítja a baloldalt és a posztliberális jobboldalt. Az önök olvasói jobban ismerik Európát, mint én, noha Oroszországban születtem, Moszkvában, később elköltöztünk Kanadába, majd az Egyesült Államokba kerültem. De a nacionalizmus és a nemzeti szuverenitás eszméje más Európában, mint Amerikában. Az európai országok egészen a közelmúltig olyan helyek voltak, ahonnan az emberek kivándoroltak, nem pedig be. És ezért ez más szempontból is kihívást jelent, mint amivel az Egyesült Államoknak kell szembenéznie.
Ön említett bizonyos kihívásokat a posztliberális baloldal és a posztliberális jobboldal részéről. Mik ezek?
Először is ott vannak a haladók vagy a szocialisták, szociáldemokraták. Amerikában sohasem voltak szocialisták, mert beépültek Franklin D. Roosevelt elnök demokratikus koalíciójába és a jóléti állam létrehozásába, és így nem volt nagy kommunista pártunk. De ma a baloldal nem pusztán gazdasági baloldal, nem csak az újraelosztásról beszél, hanem egyfajta kulturális újraelosztásról is van szó, vagy ahogy egyesek Amerikában hívják, a „kulturális marxizmusról”. Ez egy elit élcsapat, amely összpontosított erőfeszítésekkel bizonyos kulturális normákat érvényesít, például a névmások és a nyelvhasználat körüli csatákban. Mint egy híres filozófus mondta:
ha uralod a nyelvet, irányítod az embereket is.
Ez nem olyan, mint a régi harcok arról, hogy mekkora jóléti államunk legyen, milyen legyen az adókulcs és hogyan osszuk újra a pénzt. Valódi kulturális csata folyik arról, hogy mi a megfelelő világnézet, és ki dönti el azt.
És a jobboldal?
Jobbról az az elképzelés, hogy az európai értelemben vett klasszikus liberalizmus – amit az amerikaiak libertarianizmusnak vagy libertárius elveknek neveznek – megbukott. A család összeomlott, a társadalom összeomlott,
az alsó középosztály nem tud érvényesülni sem kulturálisan, sem gazdaságilag.
Szerintük Európától kell kölcsönvennünk a nemzet eszméjét, nem pedig visszatérni saját időtlen vagy egyetemes, liberális értékeinkhez. Még vizsgálom, hogy pontosan mi is történik Magyarországon. Orbán Viktor miniszterelnök Amerikában nagy hullámokat ver az illiberális demokráciáról való beszéddel, és ezt félremagyarázzák, és szerintem még az EU is nem egészen helyesen reagál. De a lényeg: a közép ideológiája az USA-ban már régen megszűnt, nálunk két véglet van.
Említette, hogy családja kivándorolt a Szovjetunióból. Nem furcsa az ön számára, hogy ugyanazok az ötletek, amelyek elől a családja menekült, éppen most keltek életre az Egyesült Államokban?
De igen, viszont ez nem tiszta marxizmus, amit az amerikai baloldalon látunk. Többet látok ennél, nem személyes tapasztalatom, hanem olvasmányaim alapján.
Több hasonlóságot látok a kínai kulturális forradalommal.
Jöttek hozzám kínai diákok, akik azt mondták, hogy a dolgok, amiket az amerikai egyetemeiken látnak, emlékeztetik őket azokra a dolgokra, amiket a nagyszüleik mondtak nekik a kínai kulturális forradalomról: a „helytelen” gondolatokkal, a nyilvános megszégyenítéssel a párt előtt, és persze a büntetésekkel. Még nincsenek politikai komisszárok, de vannak vállalati HR-osztályaink és sokszínűségi, méltányossági, befogadási irodáink. Egyelőre senkit nem küldenek táborba, vagy börtönöznek be nézetei miatt, és reméljük, soha nem jutunk el odáig.
Nagy viták folynak az Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróságról. Mi ennek a vitának a lényege?
Valahányszor megüresedik egy hely a Legfelsőbb Bíróságon, hatalmas politikai harc folyik.
A Legfelsőbb Bíróság nagyon erős lett.
A bírák nagyon erősekké váltak a hatalom központosítása miatt Washingtonban. A szövetségi kormányon belül pedig a bürokráciát nem szavazhatja meg a Kongresszus, csak perelheti. Így minden júniusban a Legfelsőbb Bíróság fél tucat döntést hoz az ország legfontosabb politikai kérdéseiről. Ugyanakkor az Alkotmány-értelmezésről szóló eltérő elméletek vitáinak csúcspontját is elértük egy olyan időszakban, amikor a pártok a polgárháború óta a leginkább ideológiailag szétváltak és a leginkább polarizáltak. Tehát egy bírói székért, a kilenc közül az egyikért harcolnak, hogy kiderüljön, melyik értelmezési elmélet nyer. És nincs semmi közös pont. Így természetesen nagy vita van.
Miért vitatják egyesek a megválasztott bírók legitimitását?
Amit az elmúlt években láttunk, az egy történelmi véletlennek köszönhető: a republikánus elnökök olyan módon tudták kinevezni a legfelsőbb bírák többségét, amit a baloldal vitat. Sok szélsőbaloldali úgy gondolja, hogy a bíróság jogtalanul hirdette ki győztesnek a 2000-es választás után George W. Busht, aki ezután két legfelsőbb bírósági kinevezést is tett. Tehát
több republikánusok által kinevezett bírónk van, akiket a baloldalon nem látnak legitimnek,
aztán látják, hogy olyan bírósági döntések jönnek, amik nem tetszenek nekik.
Nagy vita folyik tehát arról, hogy mi legyen a bírósággal. Egyesek szerint egyenesen az amerikai alkotmány egész szerkezete illegitim, mert Trumpot néptöbbség nélkül választották meg, ő az elektori kollégium számai alapján nyert, de Bush is így nyert. A republikánusok az elmúlt nyolc elnökválasztásból hét alkalommal elveszítették a néptöbbséget. Ennek ellenére a kilenc legfelsőbb bíró közül hatot republikánus elnökök neveztek ki. Ez a panasz a bíróság szerkezeti felépítésével kapcsolatban, különösen baloldalról. Jobbról pedig az egész legutóbbi választást vitatják sokan. Tehát nagy legitimitási csatákat vívnak egyesek.
Nemrég kigolyózták, „eltörölték” önt a Georgetown Egyetemről. Tudna mesélni erről?
Nem tudtak eltörölni, elébe mentem a törlésnek. Tudja, soha nem törekedtem arra, hogy celebfiú legyek az „eltörlés-kultúra” elleni harcban. De részese lettem ennek a háborúnak. Közel 15 évig dolgoztam a Cato Institute-ban, amely egy libertárius agytröszt Washingtonban. Aztán lehetőséget kaptam, hogy a Georgetowni Alkotmányközpont ügyvezető igazgatója legyek. Úgy gondoltam, ez jó módja annak, hogy hatással legyen a közéletre. Néhány nappal azelőtt, hogy elkezdtem volna ezt a munkát, jött Stephen Breyer legfelsőbb bíró nyugdíjba vonulásának híre. És ekkor azt írtam a Twitteren, hogy szerintem rossz, hogy Biden elnök faji és nemi szempontból korlátozta a következő bíró kiválasztásának kereteit. És ezt nem a legjobb módon fogalmaztam meg, nyilván a Twitter korlátai miatt.
Az ellenségeim lecsaptak erre, felháborodást kreáltak a médiában, és végül felfüggesztettek. És négy hónapig nyomozás folyt a tweetemről, hogy sérti-e az egyetem diszkrimináció- és zaklatásellenes politikáját, aminek az lett az eredménye, hogy kiderült: nem voltam alkalmazott, amikor tweeteltem, és így nem is voltam alávetve azoknak a szabályoknak. Jó pár neves ügyvédnek négy hónapba telt, mire erre rájöttek. De akkor még ünnepeltem a győzelmet. Ám amikor megkaptam a sokszínűséggel foglalkozó hivataltól a vizsgálatról szóló zárójelentést, világossá vált, hogy ha a jövőben bármikor olyasmit mondok, ami megbánt valakit, vagy olyasmit mondok, ami „ellenséges oktatási környezetet” teremtene, fegyelmi eljárás alá fognak vetni. És úgy döntöttem, hogy így nem lehet dolgozni, úgyhogy felmondtam, és egy hosszú felmondási levélben magyaráztam el nézeteimet, amelyet nyilvánosságra hoztam a The Wall Street Journalban. Ez némi publicitást adott nekem.”
