TEXTUS: Róm 8,14. 38-39
“Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai… Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
Folyamatosan fürkésszük a jövőt. Mit hoz a holnap, mi következik, milyen lesz az életem? -ezek a kérdések feszítenek bennünket. Különösen e mostani időkben, amikor a COVID mindent bizonytalanná tett az elmúlt két év során. Bizonytalanság van személyesen is, országos szinten is és világszinten is. Lesz-e karácsony a családdal, a gyülekezettel úgy, mint régen és nem úgy, mint tavaly? Elkapom-e a betegséget? És ha igen, mi lesz velem? Egyszóval sokat aggódunk (és talán nem alaptalanul) a holnap és a holnapután miatt.
A jövő tehát: kulcskérdés! – és ezzel mi is csak egyet érthetünk. Ám kissé másképp értjük, mint a világ: az örök jövendő felől közelítve. MERT, ha van örök jövendő, akkor lényegében mindegy, hogy mit hoz a holnap, mert: “akár élünk, akár meghalunk az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8). Nem a földi élet jövője (holnapja) ad biztonságot, hanem az örök jövendő bizonyossága.
A reformáció-heti sorozat jelen 6. epizódja erről szól:
A reformáció ÖSSZEKÖT az ÚJ VILÁGGAL
Természetesen az “ÚJ VILÁGON” nem Amerikát értjük, hanem az új teremtést, amiről az Újszövetség beszél. Az új teremtés (avagy a második) lesz a véglegesen fennálló, az örök világmindenség, mely részesedik Isten örök-élet- tulajdonságában. RÖVIDEN: az üdvözülés- üdvösség- az örök élet világáról van szó, amivel összeköt a reformáció.
JÖVŐ-ORIENTÁCIÓ MÚLTJA ÉS JELENE
KÖZÉPKORI LÁTKÉP A REFORMÁCIÓ ELŐTTI IDŐBŐL
A reformáció előtti középkori ember számára az örök jövő kérdése nagyon fontos volt. Az emberek jóval rövidebb ideig éltek, az átlagember élete nem volt drága, a sok nyomorúság, betegség folytán a átlagéletkor a mainál jóval alacsonyabb volt. Maga az élet is jóval keményebb, kényelmetlenebb, ridegebb volt a mi nagyon is kényelmes életünknél. Azaz: a földi élet sivárnak mutatkozott, míg mellette az örök élet szépséges reménysége vonzó volt.
Ezt erősítette a kor nagy jelszava: MEMENTO MORI (gondolj a halálodra). De itt nem valami beteges halálvágy jelszavát kell értsük rajta, ellenkezőleg! A mondás értelme az volt, hogy készülj fel az Istennel való találkozásra, az örök életre, mert nem tudod mikor ragad el a halál.
A középkort jellemezte e mellett az egyre nagyobb besötétülés az üdvösség mibenléte és elnyerése tekintetében. Hogy mit mond a Biblia mindezekről nem csak a köznép nem értette a latin prédikációk miatt, hanem maguk a papok sem (tisztelet a kivételnek) – mivel ez hosszú ideje már rejtve volt. Az ok: a teológiai sötétség, mivel a sokféle pogányos kultusz és gondolkodás beáramlása és az üdvintézmény egyház kiépülése eltakarta az evangélium igazságát.
HOGY NÉZ KI A JELENKOR?
A jelenkor abszolút a jelen időre koncentrál. A jövő csak abban az összefüggésben érdekli, ami a földi életet illeti. Korunk embere ITT és MOST akar boldog lenni, nem egy majdani jövőben. Ha és amennyiben a keresztyénség üzenete igaz, valóságos, akkor ez nem több, mint lázadás: nem kell a jövő tökéletes világa, nekem most kell és minden! Lehet, hogy én vagyok így ezzel, de ez egy kicsit az akaratos gyerek viselkedéséhez hasonlít.
Mindenesetre a közvélekedés és közgondolkodás pont fordítottja a középkorinak, ahol az élet nyomorúságos és sivár volt, míg az örök üdvösség ígérete vonzó. Mert a mai ember számára – legalábbis itt a gazdagnak és kényelmesnek mondható nyugati civilizációbanaz földi élet vonzó, lehetőségekkel és gyönyörökkel teli és az üdvösség távoli, a gondolkodás horizontja mögött van, tehát nem ismert, nem érdekes – így egyáltalán nem vonzó a mai ember számára.
Röviden: a földi lett vonzóvá és az örök jövendő sivárrá
Az egy más kérdés, hogy még a nyugati gazdag világ embere számára is ez inkább illúzió, mint valódi lehetőség. MIÉRT? Azért, mert a mi életünk is tele van bánattal, nyomorúsággal és csak illúzió, hogy miénk lehet a boldogság. Sőt, lehet az is, hogy a kényelmes életünk ellenére sem kerültünk a vágyott boldogsághoz egy jottányit sem közelebb.
A halál pedig ugyanúgy osztályrésze a modern embernek is, mint a középkorinak, legfeljebb kicsit kitoltuk az életünk hosszát. De, hogy életünk és tudományunk mily törékeny – épp a Covid mutatta meg – elég félreérthetetlen módon. Ennek az a jelentősége, hogy
a régen élt emberek problémája, a halál, az elmúlás, a van-e örök jövő, vagy csak pár évtized az egész – kérdése ma épp úgy fennáll a modern ember számára is, mint mondjuk 500 évvel ezelőtt.
A történelem fejlődése úgy tűnik minden hiedelem és marketing ellenére is csak a külső körülményeket érintette, az eszközök világát, magát az embert és legfőbb problémáit nem.
A JÖVENDŐ KULCSA
Habár az ember az itt és most akaratosságában lázad, de a megoldás nem változott: Isten fenntartja az eljövendő üdvösség ígéretét. És emellett a lelki boldogságot, békességet, örömöt megadja az Ővele való közösségben, mint előízét az eljövendő, mindenre kiterjedő valóságnak. Azt mondtuk az elején, hogy a reformáció összeköt az új világgal, az eljövendő örök élet országával. HOGY TESZI EZT?
Úgy, hogy KULCSOT ad hozzá, mely az örök üdvösséghez hozzáférést biztosít. Talán valami nagyon újat fedeztek fel a reformátorok? NEM, hanem újra felfedezték azt, ami kezdettől fogva, amióta Jézus Krisztus meghalt a kereszten rendelkezésre állt. Az üdvösség, vagyis az örök jövendő NEM nagy mennyiségű jó cselekedet kérdése, mely ellensúlyozza a bűnöket, de NEM is vezeklés, mely semmissé tenné a bűnöket. Ennek pedig prózai oka van:
a bűn mindezekkel nem semmisíthető meg!
EJTSÜNK NÉHÁNY SZÓT KORUNK ÁL-MEGOLDÁSÁRÓL! A mai “megoldás”, hogy azt állítják: “nincs bűn”, így nincs büntetés sem amit el kéne kerülni. Meg Isten sincs, de ha van is akkor se kirekesztő a bűnössel (ami ugye bűn híján értelmetlen is lenne), hanem elnézőnek kell lennie. Ezért bűnbánatra sincs szükség, az csak tönkreteszi a mentális egészségünket.
MEKKORA ÁTVERÉS! Felszabadít úgy a bűntudattól, hogy benne hagy a bűnben. Ez NEM szabadság, ez NEM szabadulás, csupán szómágia – amitől a valóság: a bűn nyomorúsága és miatta a lelkiismeretfurdalás ne változik. És végül a végső számadás kényszere sem múlik el.
MAI GONDOLATOK A BŰNRŐL: A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a bűn olyan valami, ami néha egyszer-egyszer előfordul az életében, de alapvetően jó emberként tekint magára. Ebben az elképzelésben a bűn ahhoz hasonlít, mint amikor szerzünk valami sebesülést, például elvágjuk az ujjunkat a konyhakéssel. Bekötözzük, aztán behegged és végül nyoma sincs a vágásnak.
A DIAGNÓZIS: a Biblia sokkal durvább diagnózist állít fel! Valójában a bűn jelenléte a vírusfertőzéshez hasonlít, ami azt jelenti, hogy a test minden része fertőzött. A bűn jelen van a legjobb dolgokban is, például a szeretetünk (ami tán legjobb dolog a világon) szinte mindig önmagunk szeretete is, tehát nem önzetlen. A bűn velünk születik és aztán kiteljesedik bennünk – amolyan észrevétlen fertőzés gyanánt és talán most a Covid miatt ezt jobban érthetjük.
MI A MEGOLDÁS? NINCS MEGOLDÁS hacsak… Csak az lehet, hogy a szellemi világrend értelmében a bűnösnek büntetést kell elszenvednie. Minden ember lelke így kívánja, mert így igazságos, így van rendben a dolog. KIVÉVE, ha róla van szó. A reformáció újra felismeri, hogy
Jézus Krisztus ezért hal meg a kereszten értünk, mert Őt bünteti meg Isten helyettünk.
Ez egy csere: helyettünk Ő ment keresztre ártatlan igazként (helyettes áldozat), Ő a mi helyünkre állt és az Ő igazsága a miénk lesz, ha elfogadjuk. De még erre sem vagyunk képesek, mert ezt is az Ő Lelke munkálja ki bennünk!
Az üdvösség ingyen van kegyelemből!
A kulcs a jövendőhöz, az örök élethez, az örök boldogsághoz és egy más földi élethez e kegyelemben van. Azaz:
SOLA GRATIA – egyedül kegyelemből!
AZ ÜDVBIZONYOSSÁGBAN BIZTONSÁGA
Lehetünk abban biztosak, hogy ha megvalljuk a bűneinket Krisztusnak Ő megbocsájtja azokat és örök élettel ajándékoz meg ígérete szerint? A válasz: IGEN! Bűnbocsánat: “Ha megvalljuk bűneinket ő hű és igaz: megbocsájtja azokat.” (1Jn 1,9). Üdvbizonyosság: “Ez a Lélek (a Szentlélek) bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16).
Biztonságra a lelkünknek nem a holnap tekintetében van szüksége, mert a holnap mává lesz és a holnapután bizonytalan marad. Teljes lelki biztonságra van lelkünknek szüksége. A lelkiismeretfurdalás érzékeny műszer, jelzi: van itt valami bűn, ami nincs elrendezve. Egészen addig, míg el nem lesz rendezve. Isten Lelke, ha el lett rendezve a bűn kérdés bizonyságot tesz – a mi lelkünkkel együtt – hogy már Isten gyermekei vagyunk. Mert az Atya egyedül Krisztusért: megbocsájtott nekünk.
Itt van november 1, a HALOTTAK NAPJA, mikor elment szeretteinkre emlékezünk. Az igazi megnyugtató válasz őfelőlük egyedül Krisztus feltámadása, aki első a halottak közül.
A reformáció összeköt a JÖVŐVEL, az ÚJ VILÁGGAL, melyet Isten készít. EZ a látás, melyet újra lehet látni azóta, rámutat a hatalmas szellemi-lelki mágnesre, amely elrendezi az életünk és az egész világunk szétszórt és összevissza darabjait a szeretet erővonalai mentén. Az új világ és a jelenlegi képe. És kulcs a belépéshez.
Isten úgy döntött: először lélekben tesz rendet, másodszor pedig mindenségben:
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
Az a “még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
Annak okáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. (Zsid 12,26-28)
