“Ez megesik mással is. De ez nem ám csak egy könyv a sok közül, ez maga a megtestesült szenzáció, amelynek várható megjelenését nem lehet eléggé hangsúlyozni. Úgyhogy szerzőnk, aki látnivalóan szerelmes saját munkájába, folyamatosan rakja ki posztjait az általa csak „könyvem”-nek nevezett műről. Kétségtelenül ügyes. Bámulatra méltó, ahogy Perintfalvi még a megjelenés előtt el tudta érni, hogy az Amire nincs bocsánat – Szexuális ragadozók az egyházban c. kötete már téma legyen.
Persze másrészt nem volt nehéz dolga, hiszen jól tudjuk, hogy a szexuális identitás témája a történeti kereszténység elleni szélsőségesen liberális támadások kedvenc fegyvere. Az a poén benne, hogy miközben látszólag politikamentesnek tüntetheti fel magát, addig az egyházat folytonosan azzal bombázhatja, hogy a politika játékszerévé vált. Holott nyilvánvaló, hogy ami történik, az semmi más, mint a ma liberalizmusnak nevezett világuralmi igény kiterjesztése a kereszténységre, és egy új, „jó fej” Jézus-kép megteremtése, aki a szeretet jegyében összeborul a mai „progresszióval”. Nettó politikai vállalkozás ez, amelynek valódi célja a történeti egyház teljes hiteltelenítése, s annak bizonyítása, hogy amit eddig az egyház képviselt, nem is volt kereszténység. Mint tudjuk, ennek mifelénk már nagy hagyománya van, úgyhogy nem kell csodálkozni azon, ha milliószámra vannak olyanok, akiknek a kereszténységről csak valami rossz jut az eszébe. Inkvizíció, máglya, boszorkányüldözés, korlátoltság, maradiság, fasizmus, s lehetne még sorolni. No és a legújabb, a pedofília. Még csak véletlenül sem egy civilizációalkotó vallás történelmi érdemei. (Már az is óriási lenne, ha Európában a kereszténység annyi tiszteletet kapna, mint az iszlám. De ez egy másik cikk.)…
… Szóval nekem önmagában nincs semmi bajom azzal, ha Perintfalvi Rita könyvet ír a pedofília ellen. Sőt, üdvözlöm. S ha mégis azt mondom, hogy tevékenysége nettó politikai vállalkozás, annak az az általa sem rejtett szándék az oka, hogy összefüggést teremt pedofília és egyház között. Ez módszertanilag azért problematikus, mert miközben a pedofília általános, és sajnos egyre erősödő társadalmi jelenség, addig annak kutatása mégiscsak beszűkül egy társadalmi csoportra. Az egyházra. Egészen pontosan a katolikus egyházra.”
