Méhlegelő #abszurd

TELJESEN ÉRTHETETLEN AMIKOR VALAKI- VAGY VALAKIK TELJES MÉRTÉKBEN ELRUGASZKODNAK A VALÓSÁGTÓL

Kies hazánkban és annak Fővárosában annak is Újbuda nevű kerületében egy újabb zöld innováció borzolta a minap a kedélyeket. Történt ugyanis, hogy egy útelválasztó sáv zöld területén a füvet (inkább gazt) nem nyírták le, hanem kitettek egy táblát, miszerint: “NEM GAZ, MÉHLEGELŐ!” – hogy a polgárok érthessék, hogy miért is NEM veri fel a gaz a várost, mert a méhlegelő veri fel a várost – ami amúgy éppen pont gaz.

Viszont ezzel az innovatív zöldítéssel akad némi-nemű probléma, sőt voltaképpen problémák hosszú soráról beszélhetünk.

Az első probléma, hogy bár nem vagyok halbiológus, de csekély általános műveltségemből következően tudom, hogy a méhek egyáltalán nem legelésznek! A lovak igen, a tehenek igen és még nagyon sok állatot lehet mondani, akik legelnek, de momentán a méhek egyáltalán nem. Azonban a legelés amúgy dicsérendő tevékenysége helyett ők feltűnően nagy érdeklődést tanúsítanak a virágok iránt. Ez az érdeklődés azonban nem esztétikai jellegű, hanem pusztán a megélhetésükhöz szükséges virágpor begyűjtése indokolja. Ekkor persze – s ez is köztudomású – óriási hasznot hajtanak, mert beporozzák a virágokat, így tevékenységük mind a természetnek fontos, mind a várható gyümölcstermés reményében nekünk. Ha ők nem lennének az igen nagy baj lenne. Szóval ők begyűjtik a virágport, beviszik a kaptárba és ott mézet készítenek belőle. Na és azt eszik, de még azt se legelik, hanem nyalogatva fogyasztják – tudtommal.

A második probléma, hogy ha még pipacsokkal és egyéb mezei virágokkal borított is lenne az útelválasztó sáv – lehet, hogy a méhek akkor se rajonganának különösebben az ötletért, mert egy kétszer-két sávos út között terül el a legelő. Hangos is, büdös is és még fel is kenődhetnek az átkelés közben egy szélvédőre. Ezek a tényezők aztán az állatokra jellemző életösztön generátort aktiválják így messze elkerülik az ilyen helyeket.

A harmadik probléma a méhlegelő marketingszöveg ügyben jelentkezik, nevezetesen a masszívan fennálló értelmetlenség. Értelmetlenség, mely tetszetősen kíván eladni valamit, ami alatt a valóság, mint alap nem létezik (ahogy erről fentebb szóltunk). Maga a kifejezés máshol is előfordult már (tehát nem az innovátorok találmánya), ám ettől még ugyanúgy teljesen értelmetlen dolog. Persze értem én az intertextuális fogalmazásmód előnyeit megcsillogtató szándékot, ám ez esetben sem árt, ha a hasonlított dolog ténylegesen felmutat valami analógiát azzal, amihez hasonlítjuk. A méh és legelő pedig olyan viszonyban áll egymással, mint mondjuk a napkitörés és a egy parlamenti felszólalás, vagyis: semmi közük nincs egymáshoz! Maximum annyi, hogy ugyanabban a világegyetemben vannak.

Javasolnék egy kísérletet, ami mégis bizonyíthatná a méhlegelő/ gazfolt létjogosultságát! Kérjünk meg egy méh-pásztort (vagyis méhészt), hogy tegye ki a kaptárját a zöld sávra és kezdjen el legeltetni. Nyissa meg a kaptár ajtaját, hogy lássuk: vajon mit tesznek a méhek és legelnek-e gazt? Tudományos megalapozottságú hipotézisem szerint vagy bent maradnak, vagy mind elhúznak a helyszínről, de legelni gazt és gaz között virágport gyűjteni biztos nem fognak. De nem tudhatjuk. Hátha.

Mert enélkül a bizonyítási eljárás híján az innovatív zöldítés nem több, mint zöldség... ami ugyan színben a témába vág, de valószínűleg nem ez volt a cél.

Adja magát az analógia a másik innovációval kapcsolatosan, mely egy kaptárforma dobozt üzemelt be “bogárhotelnek“. Azt már nem tudom, hogy a bogarak ezt hogy fogják megérteni, hogy ez egy kiváló lehetőség pár nap- esetleg egy hosszú hétvége eltöltésére. Meg gondolom azt is érteni fogják, hogy miért jobb alternatíva a bogárhotel a környékbeli fáknál, meg a köztéri világítás körül egész éjszaka döngicsélni az izgalmas fények bűvöletében, amivel egyszerűen nem lehet betelni! És egyáltalán milyen kérdések merülhetnek fel még bennük? – egy ágyas- francia ágyas szoba van-e, – és superior? – és kérem szépen – merre van itt a bogárwellness? Nos, a bogárhotel és a méhlegelő között viszont felfedezek egy analógiát, nevezetesen, hogy mindkettő egy minden értelmet nélkülöző marhaság!

Az igazi nagy baj ebben az egészben a

VALÓSÁGTÓL VALÓ ELRUGASZKODÁS!

Mert a progresszíveknél mindig ez történik – talán nem ennyire extrém nevetséges módon – de lényegében ez egy súlyos eleme a tünetegyüttesnek. Nem számít a múlt valósága (eltörüljük), nem számít az ember teremtettségéből folyó valóság (felülírjuk), mert egyszer csak egy haladó szemléletű úgy gondolja, hogy miért ne lehetne másképp mint ahogy normális, mint ahogy a létezés diktálná. Ilyenkor a valósággal mennek szembe és először népszerűsítik, majd később meg kényszerítenek elfogadni, továbbá végül kötelező lesz részt venni benne – mindezt persze a szabadság nevében. A VAN, a LÉT gyengéd erő, mint a gravitáció. A gravitáció nem olyan, mint a mágneses erő, mely ha hatni kezd azonnal odaránt a mágneshez. A gravitációval lehet szembeszegülni, el lehet rugaszkodni, ám egyszer csak elkezd visszafelé húzni és nincs ami ellenszegülhetne erejének. A Hold távol van tőlünk, ám mégis “meghúzza” a tengerek vízét – ez a dagály. Különös erő, mely egyszerre gyenge és egyszerre elképesztően erős. Épp ilyen a teremtett VAN ereje: nem erőszakos, de végül visszahúz és akkor lesz nagy (pofára) esés belőle. Mert ilyen esetekben az ideák nem érintik meg a valóságot, az ideáknak semmi köze nincs az empíriákhoz.

A méhlegelő ártatlan kis dolognak látszik, azonban jelzésértékű. A valódi és értelmes tetteket helyettesíti, nem foglakozik azzal, amivel kellene, azaz: városirányítás helyetti pótcselekvés. Persze a jó optikájú, nem nagy horderejű, de népszerű intézkedések mindig is kormányzás eszköztárába tartoztak – legyen bármilyen színű és hatókörű is egy vezetés. Ám elvárható, hogy legyen valami értelme. Mi több: ne legyen értelmetlen, olyan, ami szembemegy a fennálló valósággal. Úgy nem lehet a természetet védeni, hogy a természet alapvető törvényeire fittyet hányunk.

Érdekességképen: városi méhészet létezik! Nem mintha ez lenne a jellemző. Rosta Gábor barátom, a városi kertek – közösségi kertek – magyarországi megteremtője mesélte, hogy többek között találkozott ilyen működőképes kezdeményezésekkel. Londonban hoztak létre méhészeteket parkokban elkerítve az emberek és méhek biztonsága érdekében. A méhek onnan kiindulva gyűjtöttek virágport a város zöld felületeiről. Okos kis állatok ezek még a világ egyik legnagyobb városában is megtalálják a számukra szükséges virágmezőket – méghozzá emberi okvetetlenkedés nélkül. Emberi segítség nélkül- tudniillik az alkalmas területek felkutatásában nálunk ezerszer profibbak.

Bogárhotel – most méh-legelő-sáv. Talán nem túlzok és nem politizálok, ha azt mondom, hogy többet érdemelnek a budapestiek, a XI. kerületben, Újbudán élők, azok is akik rájuk szavaztak és azok is akik nem.

Annak aki meg ezt kitalálta és engedélyezte szeretettel üzenem:

Méz veled!