Ideák és ideológiák. A liberalizmus és a marxizmus szerint mi keresztyének ne szóljunk hozzá közéleti dolgokhoz, mert a hit magánügy. Ehhez csatlakozott most egy új érv: mert nem értünk hozzá, mert nem vagyunk szakmabelik…
Az az állítás miszerint a teologizáláshoz kell teológiai képzettség – vitán felül álló igazság. A közélet viszont nem ilyen, mert a közélet a kultúra látható része (társadalom, civilizáció értelemben). Itt nyilvánulnak meg a vélemények, akaratok, javaslatok, mozgalmak, a politika – egyszóval minden, ami a közös életünket jeleni.
Márkus Tamás András „A 10 millió lelkész országa” című cikkében (szemléztük ITT eredetiben ITT) arról beszél, hogy teológiai kérdésekben egyre többen megnyilatkoznak a közéletben. A Felszabtér és Szemlélek blogok ilyen fórumok, ahol teológiai végzettséggel nem rendelkező emberek fejtik ki újra és újra, hogy szerintük milyennek kéne lenni az egyházaknak, illetve, mit kéne hinnie a keresztyénségnek – azaz hogyan kell érteni a Bibliát.
Csakhogy azt, hogy „mit kell higgyünk” ezt maga a Biblia mondja meg és nem az egyén! Azaz: nem egyéni vélemény kérdése! A közélet azonban pont a fordítottja, hiszen itt az egyéni vélemény a lényeg. Ezért, amikor teológiai kérdést véleménnyé teszünk, akkor “tököt túróra keverünk” (ahogy ezt egyik teológiai tanárom mondta annak idején).
A teológiához kell képzettség, mert nem vélemény kérdése, viszont a közélethez nem kell képzettség, mert vélemény kérdése.
Mostani posztom kiindulópontja Tamás írása alatt az egyik kommentelő reakciója, ami a következő:
„Így van. Gondolom a lelkipásztorok is mielőtt társadalmi kérdésekben nyilatkoznak, konzultálnak előtte szakemberekkel, hiszen a teológiai képzés nem fed le sok dolgot, amiben ennek ellenére a lelkészek nyilatkoznak. A lelkészek akkor miért szólnak hozzá olyanhoz, amiről fogalmuk sincs?”
Azért is foglalkozom vele, mert szignifikáns, sokan gondolkodnak így. Azt kell gondoljam, hogy a kommentelő rossznak tartja a lelkészek részéről történő közéleti megnyilatkozásokat. Innen persze már csak rövid ugrás, hogy: „a keresztyének hallgassanak a közéletben, mert a hit magánügy” – vagy az is lehet, hogy egyenesen innen ered a vélemény… Mindenesetre érdemes leszögezni a következőt:
A teológia szakmai kérdés, a közélet viszont nem az.
Miért? Bár ez teljesen egyértelmű, de azért részletezzük!
BELÉPÉS A TEOLÓGIA UNIVERZUMÁBA
A teológia minimum 5 év tanulást jelent, ahol a hallgatók először megismerkednek a bibliai nyelvekkel (héber, görög), a teológia nyelvével (latin), majd a Biblia részletes tanulmányozása, eredeti nyelvről való fordítás- értelmezés következik, miközben a teológia további három nagy területével foglalkoznak (rendszeres teológia, történeti teológia, gyakorlati teológia). Mindezt persze a 2000 éves teológia által felhalmozott és összegzett ismeret fényében. Ezzel közel kerülnek a Bibliához és annak értelmezési- megértési horizontjához. Mélységében megismerni mindezt idő, az összefüggéseket meglátni még több idő – persze azzal együtt, hogy folyamatos az élő hitélet és a tanulás. Lehet nem véletlen a mondás, hogy “jó pap holtig tanul”.
Az ismeretszerzésnek ezt a hosszú útját azért kell végig járni, hogy hitünk (lelkészé, teológusé és a hívőké) ne ingatag véleményeken, hanem a Kijelentésen (Szentíráson) nyugodjék. Az érvényes véleményhez tehát kell képzettség -fecsegni, nagyokat mondani, kollaborálni a korszellemmel, mikor az a Bibliával ellentétes sodrású- lehetséges. Mint ahogy az is lehetséges, hogy a médiában megjelenő ilyen-olyan megnyilatkozásokat hallgató- néző- olvasó- emberek készpénznek veszik mindezeket, mint amelyek a hit modern, korszerű értelmezései (végre! -felkiáltással).
Kérdés: miért is van szükség a közéleti megjelenésünkre? Hát azért, mert különben csak ez az előbb említett irreleváns, sokszor minden alap nélküli megszólalások lesznek hallhatók. Ehhez kell a képzettség, legalábbis a teológiai léptékű kérdések taglalásához. A közéleti kérdésekhez azonban nem kell végzettség… Miért nem kell?
BELÉPÉS AZ AGORÁRA – A KÖZÖSSÉGI TÉRBE
Azért mert “közéleti képzés” nincs! Nincs „közéleti” gimnázium, főiskola vagy egyetem (mert itt nem a kifejezett hivatásszerű politikáról van szó). Viszont mindnyájan részesei vagyunk, benne élünk -keresztyének és nem keresztyének, lelkészek és nem lelkészek- egyaránt. Mindnyájunkat érint és mindnyájunk felelőssége. És egyben lehetősége is mindenkinek hozzászólni, lehetőségünk van kifejteni véleményünket, vitába bocsátkozni és érvelni.
Itt a “szakmányra” hivatkozni nem igen érdemes. Illetve, általában amikor a “szakértőket” és “szakembereket” hiányolják az arról szól, hogy ne legyen ideológiai- politikai- vagy vallási megszólalás, mert ők ugye: nem szakemberek. Csakhogy ez nem így működik, mert a közös dolgokról lehet vélemény kialakítani, mondani és arról vitát nyitni – ehhez nem kell szakembernek lenni.
A közélet vélemény kérdése, a teológia viszont nem az, mert nem önmagára hivatkozik,
hanem a teológia hivatkozási pontja transzcendens!
De kit érdekel ma ez? Keveseket. Ha viszont elmondjuk a véleményünket arról, ami érdekel sok mindenkit, akkor eljön az ideje, hogy meghallgatják azt is, ami nem eredetileg nem érdekelte őket. Az amit Isten mond a kijelentésben nem “egy vélemény a sok közül” -kategóriája.
Az az álláspont, hogy a keresztyének és köztük a lelkészek ne szólaljanak meg, mert „nem értenek hozzá” – nevetséges. Mert ez nem szakmai- vagy tudományos kérdés! Senki se ért hozzá és persze mindenki. Ez a modern világ vélemény univerzuma, színpompás forgataga, viharai és küzdelmei, maga a köztér, régi nevén az AGORA. Itt nem hogy nem szabad nekünk megszólalni, hanem egyenesen kötelező!
