“Úgy látszik, éppen az adventi időszakban robbant az az időzített bomba, amit az LMBTQ-témák tisztázatlansága helyezett el a nagyobb egyházakban. A gyújtózsinór a Novemberi állásfoglalás és az egyházak közös megszólalása volt.
A Felszabtér ellennyilatkozata után a Kovász Közösség honlapján is megjelent egy válaszcikk a tizennégy magyarországi felekezet házasságról, családról és emberi méltóságról szóló december 9-i közös nyilatkozatára. A válaszcikk szerzői: Laborczi Dóra, Nagy Károly Zsolt, Mikó-Prém Alexandra, Radvánszki Péter és Tarcsay Tibor.
A cikk címével (Az emberi méltóság alapja nem a házasság) maradéktalanul egyetértek, másokkal együtt én is ezt kifogásoltam a közös nyilatkozatban, a cikk tartalmát azonban őszintén szólva még értelmeznem is nehéz volt, annyira sok dolog gabalyodik benne össze egymással.
Kezdem az elejéről, ahol a cikk szerzői elvileg kiteszik a kártyáikat az asztalra. „A házasság nem formaság, hiszen a lényege a tartalma. Nem lesz egy kapcsolat házasság sem jogi, sem teológiai értelemben pusztán attól, hogy egy férfi és egy nő között köttetik.”
Számomra azért furcsa a forma és a tartalom ilyetén szembeállítása, mert az egyházak közös nyilatkozata egyetlen mondatában sem állította, hogy a házasság pusztán a formáról szólna, pláne, hogy csupán a nemek különbözősége tenne házassággá egy kapcsolatot. Vajon miért kezdik a szerzők épp ezzel az állítással?
A cikk így folytatódik: „A kereszténység sosem a külsőségről szólt, hanem a belső tartalomról: hiába vagyunk ragyogó fehérre meszelt sírok, ha belül mindenféle undoksággal és tisztátalansággal vagyunk tele.” Ez természetesen igaz, de továbbra sem értem, hogy kapcsolódik a nyilatkozathoz. Az aláírói lennének a meszelt sírok? Vagy másra gondolnak?
Talán ebből a mondatból kiderül, mi járhatott a szerzők fejében: „A házasság intézményének van egy ilyen, több évszázados tradíciója is: sokan használják arra, hogy elfedjenek és társadalmilag elfogadhatóvá tegyenek szörnyű dolgokat, amelyeknek nem kellene két ember között megtörténnie, főként, ha komolyan veszik Istentől kapott méltóságukat és a szeretetparancsot.”
Itt megálltam és elmerengtem, mert a szöveg olyat sejtet, amiről lehet, hogy nem tudok. Talán arra gondolnak, hogy az egyházak közös nyilatkozata „szörnyű dolgokat” akar elfedni és „társadalmilag elfogadhatóvá” tenni? Lehet, hogy a szerzők valami nagyon rossz tapasztalatra reagálnak, és azt vetítik ki a tizennégy felekezet képviselőire, akik a dokumentumot megszövegezték és láttamozták?”
