Tényszerűen a magyar pedofil-ellenes törvény nem a szivárványos emberek saját maguk választotta életmódját tiltja meg. De nem is üldözi őket! Jogaikat sem veszi el! Hanem csak azt tiltja meg, hogy kiskorúak között ezt az életmódot terjesszék, propagálják. Mert arról van szó, hogy szervezeteik egyfajta missziót folytatnak azért, hogy minél több ember – lehetőleg még gyermek- illetve fiatalkorában – döntsön úgy, hogy a természetes heteroszexuális érdeklődés helyett valamilyen „színt” válasszon. Ezt úgy lehet elérni, hogy azt a nézetet terjesztik el közöttük, hogy minden szexuális vonzalom és gyakorlat normális, egyenjogú és egyenrangú, így „nyitottá” válnak az “szex-alternatívák” felé. Olyan korban szeretnének presszionálni gyerekeket- befolyást gyakorolni, amikor még képlékenyek és nem önálló személyek, akik dönteni tudnának, de befolyásolni lehet őket. Épp ezért a magyar törvény ezt az óvodai- iskolai „missziót” tiltja meg és a szülők felelősségi körébe helyezi (avagy sokkal inkább ott hagyja, merthogy mindig is ott volt) a szexuális nevelés kérdését. Amikor a kórus felhördül a művelt Európában olyan skandalum miatt hördül fel, mely egyszerűen nem is létezik – mert valótlant állítanak és utána annak alapján farkast kiáltanak.
A modern korban van egy közmegegyezés. Létezik a „tények” világa, amit a tudomány állapít meg – ezeket mindenkinek el kell fogadnia, azaz a 2×2 mindig 4. És e mellett létezik az „értékek” világa, mely a vallások, világnézetek, művészetek világa, mely szabadon választható, de nem kell mindenkinek elfogadnia, mert nem áll a „tudományos tényszerűség”, a 2×2=4 világa -mögötte. Az értékek-hitek világa tehát plurális és mindenkinek egyéni joga, hogy eldöntse azok közül: melyiket érzi sajátjának és melyiket vallja. Van ennek persze vitatható része, de tény, hogy egyfajta plurális értelemben vett szabadságot és békét hozott a nyugati társadalmakban ez a felosztás. Minden ideológia és hit ebbe a kategóriába tartozott eddig. Eddig. A szivárványos történet egy olyan ideológia, amely mára már vallási jelleget öltött magára és a makulátlan mindenki felé irányuló tiszta szeretet képében tetszeleg. Sikeresen újra pozícionálta a nyugati kultúra tömegeinek jóról, rosszról, bűnről, igazságról, szeretetről, gyűlöletről való felfogását. Illetve épp ezt teszi – meg kell valljuk: meglehetős sikereket elkönyvelve.
Mi az a karakteresen eltérő változás az eddigiekhez képest? Az, hogy szivárványvallás hegemóniára tör és kötelezővé akarja tenni saját vallását. Miért lenne vallás ez? Erről Márkus Tamás András írt szájtunkon kiváló és részletes elemzést (itt). És van még egy ok ezen felül, tudniillik, hogy az „értékek” világába tartozik (annak ellenére is, hogy a társadalom többsége egyáltalán nem tartja értéknek). Azért van ez így, mert állításai nem bizonyíthatók tudományosan két ok miatt: (1) mert a tudományos megismerés ismérvei alapvetően nem ideológiák bizonyítására valók, így a tudomány olyan eszköz, amivel állításaikat bizonyítani nem lehet, mert erre, mint eszköz alkalmatlan; (2) tudományos köntösbe bújtatott „cáfolhatatlan érveik és eredményeik” nevetségesen gyengék és semmilyen alsó tudományos mértéket sem ütnek meg. Ezzel szemben viszont a lobbi tudományos „eredményeit” fennen hirdetik rangos egyetemek neveit felhasználva, míg a másik tábor tényleges bizonyítékait, az egész nemváltós- kifordult gyakorlat káros voltáról agyonhallgatják.
Miközben az Európai Unió különböző szintű prominensei „európai értékekről” beszélnek, melyeket kötelező tiszteletben tartani és vallani. Azonban az értékek világa a közmegegyezés szerint pluralista, választható, azaz nem lehet kötelező. Az alapértékek világa, amit az unió magáévá tett pedig csak nagyon széles közmegegyezésen alapulhat, melyek deklarálva vannak és szerződésbe be vannak vezetve pontosan fogalmazott módon. Azonban sem az alapértékek, sem pedig az eléggé rugalmasan értelmezett egyéb értékek nem lehetnek a lelkiismereti és vallásszabadság kárára – pedig most épp ez történik: a szivárványvallást olyan értékké teszik fű alatt, mely a „tények” kötelező erejével kezd bírni. Nyúlós, rugalmas, sokszínű cukormasszaként értelmezik azt, ami demokratikus pluralista közmegegyezés. Azzal kell szembesülnünk, hogy a szivárványvallás államvallássá lesz az EU-ban, ha nem vigyázunk úgy, hogy minden hitnek, ideológiának, közösségnek le kell térdelni előtte. Persze ha hagyjuk.
1 comment
Tágas kapu, széles út.