Perintfalvi Rita a Pride alkalmából kiadott egy írást, ahol arról ír, hogy a “vallási fundamentalisták” (értsd: minden olyan hívő keresztény, aki a Szentíráshoz ragaszkodik ahelyett, hogy feladná a hitét és Istenét a progresszív korszellemért cserébe) “folyton arról beszélnek, hogy Isten utálja a melegeket, holott ez az indulat csak az ő szívükben van.”
Mint olyan, akit korábban már szintén ebbe a csoportba sorolt, épp ezért megszólítva érzem magam, s egy rövid bevezető után nyílt levélben is szólok közvetlenül hozzá – mintegy válaszképp.
Mindenek előtt azonban szükséges leszögeznem, hogy Perintfalvi Rita hazudik. Nem kicsit, nagyon. Mert nem, egy hívő keresztény sem beszél arról, hogy “Isten utálja a melegeket”. Az meg pláne nem igaz, hogy “folyton erről beszélünk”. Senki, aki megtért, hívő, Bibliához, hitvallásaihoz ragaszkodó keresztény, nem mond ilyet. Még csak nem is gondol ilyet. Sőt, elítél minden ilyen jellegű, ítélkező és gyűlölködő gondolatot.
S hogy ezzel szemben mi a valóság? Az, hogy bizony, azt hirdetjük, hogy Isten szeret minden embert. Legyen az férfi vagy nő, legyen a bőre bármilyen színű, legyen öreg, vagy fiatal – és igen, Isten szereti a melegeket is. Azonban az Isten nem csupán Szeretet, de Ő maga a Szentség és a Jóság is. A Szent pedig nem fér meg a tisztátalannal. A Jó nem fér meg a gonosszal. Épp ezért, Perintfalvival ellentétben mi az Ige alapján továbbmegyünk, s Krisztussal együtt hirdetjük minden ember felé: “ÚJONNAN KELL SZÜLETNETEK!” (János 3,7b)
Mert igen, az Úr az Ő Igéjén keresztül szól arról, hogy létezik bűn. S arról is beszél nem egy helyen, hogy az Ő szemében a homoszexualitás is bűn, mivel megszentségteleníti azt a szakrális kapcsolatot, melyet a házasság jelent, mint Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolatának a földi leképződése (erről részletesebben írtam ITT. De arról is beszél, hogy van bűnbocsánat. Van kegyelem. S amikor valaki megbánja a bűnét, átadja az életét a Krisztusnak, akkor Ő hű és igaz, s megbocsátja a bűnbánó minden bűnét, s szabaddá teszi őt azoktól.
Perintfalvi ettől fél. Attól a szabadságtól, ami Krisztusban nyerhető el egyedül. Attól a szabadságtól, ami nem a bűnre, hanem a bűntől tesz szabaddá. De számára is szól ugyanaz a jó hír, ami szól a homoszexuális embertársaink felé is.
Kedves Rita!
Isten nagyon szeret téged! Olyannyira szeret téged, hogy az Ő Fiát is feláldozta a kereszten, hogy neked életed lehessen. Jézus Krisztusban te is megtapasztalhatod az igazi szabadságot, azt, amelyről így szól a Mester: „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (János 8,32) Téged is hív az Úr, hogy add át magad testestől-lelkestől Őneki! Hagyd a hiábavaló világi ideológiákat! Hagyd a politikai vagdalkozásokat és a semmire sem jó szélmalomharcokat! Add át az életedet Krisztusnak! Hadd tegyen Ő téged is igazán szabaddá! Éld át azt a szeretetet, amit a Fiú halála hoz számodra! S keresd az igazságot! Nem kell messzire menj érte. Nincs szükséged ehhez magasztos teológiai tudásra, sem eszmei áramlatok sokaságára. Az igazság kulcsa ott lapul valószínűleg a te könyvespolcodon is. A Biblia az. Isten Igéje. Abban minden ott van, amit az igazság megismeréséhez tudnod kell. Az Istennek az egyetlen, igaz és mindenre elég önkijelentése!
Azt mondod, torz az istenképünk, mert nem értünk egyet veled. Visszadobom a labdát: a te istenképed torz, mert nem ismered Őt úgy, ahogy Ő az Igéjében kijelentette magát számunkra, hanem gyártottál egy hamis „istent” és egy hamis „krisztust”, ami süket, tehetetlen bálvány csupán, hiszen még ahhoz is gyenge, hogy az uralkodó korszellemen felülemelkedjen. Igen, a te „istened” és „krisztusod” hamis bálvány. Te magad mondod ki ezt róla, mikor azt mondod, hogy ő „csak Szeretet.” Te nem a Szentháromság Istent imádod, hanem a magad szeretetfogalom-értelmezésének a metafizikai síkra kivetített képét. De nem kell ennek így lennie! Ha hittel keresed Őt, akkor megismerheted az igaz Istent. Megismerheted azt a Krisztust, aki nem múló szellemi áramlatok szerint csapong hol ide, hol oda, hanem Ő maga az egy, tökéletes és változhatatlan Igazság! Ő az út az élethez! Az örök élethez. Számodra is.
Jöjj hát, ne késlekedj! Isten vár magához téged is! Ő hívja magához a melegeket is! Ő hív magához veled és velük együtt engem, gyarló bűnöst is! S aki meghallja az Ő hívását és engedelmeskedik neki, az megtalálja a tökéletes boldogságot és szabadságot is. Erre vágyunk mindannyian, nem? Én már megtapasztaltam ezt, holott meg nem érdemlem. S azért imádkozom, hogy egyszer te is mindezt átéld.
Mert Isten szeret téged! Épp ezért hív magához. Hogy hitre juss, megtérj, s el ne vessz – de örök életed legyen. Én, akit te „neve sincs fundamentalista lelkésznek” nevezel, s valószínűleg megvetsz és gyűlölsz, nem haragszom rád. Nem gyűlöllek téged. Sőt – a testvéred szeretnék lenni. A testvéred Krisztusban. Ez a vágyam az, amiért most neked írom ezt a nyílt levelet.
S remélem, megérted egyszer, hogy az, amikor a bűnöst próbáljuk mi „fundamentalisták” megmenteni örök életre, akkor azt nem azért tesszük, mert gyűlöljük őt, hanem azért, mert szeretjük őt! S mivel szeretjük őt, ezért vágyunk arra, hogy átélje azt a nagy csodát, amit mi már átéltünk – a megtérést, a bűntől való szabadságot és a megszentelődést. Sőt, remélem, hogy egyszer te is velünk együtt leszer emberhalász, aki lelkeket fog a Krisztusnak, hogy ezek a lelkek szabadon és boldogan élhessenek örökké a Krisztus szeretetközösségében.
De amíg mindezt te nem látod, én addig is imádkozom éretted. Szeretlek téged. S szeretem a melegeket is. Mert annak a szívében, aki megérezte már az igaz Isten szeretetét, nem lehet helye gyűlöletnek. De nem lehet helye tisztátalanságnak sem. Épp ezért, a bűnt elfogadni soha nem fogom. De a bűnöst abból megtérésre hívni – azt teszem, amíg csak az Úr erőt és lehetőséget ad hozzá.
Hát, nagyjából ennyi. S nem kérem, hogy megérts minket, mert amíg nem élted át az újjászületés semmihez sem fogható élményét, addig úgysem fogsz minket megérteni. De kérlek – hazudni ne hazudj rólunk. Mi sem hazudunk rólad.
Szeretettel: Ifj. Prózsa István, alias az Őcsényi Seneca