“Az oroszoknak két gyenge pontja van, az egyik az emberhiány, a másik a rendkívül gyenge kiképzési program – mondta az Indexnek adott exkluzív interjúban George Friedman magyar származású, nemzetközileg elismert amerikai geopolitikai stratéga, akit a legutóbbi tusványosi beszédében Orbán Viktor is idézett. Friedman állítja: számos kérdésben nem ért egyet Orbánnal, de szeret vele beszélgetni. A sztárelemző szerint Oroszország addig húzza el a háborút, ameddig csak akarja, de nem győzhet, így végül tárgyalni fog. A Geopolitical Futures alapítója Európa jövőjét borúsan látja, de úgy véli, már a háború előtt is repedezett a rendszer. Ha a szankciók bevezetése tovább töri az EU-t, újjá kell alakítani azt.
Legutóbb júniusban járt Budapesten, akkor Orbán Viktor a Karmelita kolostorban fogadta, ahol bemutatta a Vihar a csönd előtt című új könyvét. Nem először találkoztak, hogyan jellemezné a kapcsolatát a magyar miniszterelnökkel?
Valóban találkoztam már vele korábban is, úgy gondolom, hogy jó a kapcsolatunk. Számos kérdésben nem értünk egyet, de mélyen ellenzem azt a mai tendenciát, hogy démonizáljuk azokat, akikkel nem értünk egyet. Ebben az értelemben vannak olyan gondolatai, amelyeket el tudok fogadni, és vannak olyanok, amelyeket nem, de nagyon szeretek vele beszélgetni.
Meglepte Orbán a sztárelemzőt
Meglepte, hogy Orbán a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban idézett a Vihar a csönd előttből?
Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a könyvemből idézett. Minden egyes szerzőnek szüksége van a figyelemre, ezalól én sem vagyok kivétel. Ha nem vesznek észre, hiába írsz, feleslegesek a szavak, a mondatok.
Tusnádfürdőn arról is beszélt a magyar kormányfő, hogy ki sem tört volna a háború, ha idén februárban még Donald Trump az Egyesült Államok elnöke, Angela Merkel pedig Németország kancellárja. Mi a véleménye erről?
Messzebbről indítanék. Ami Orbán Viktor Ukrajnával kapcsolatos véleményét illeti, nem értettem egyet azzal, hogy az oroszok nem fognak támadni. Egy 2008-ban írt könyvemben, A következő 100 évben azt jósoltam, hogy Oroszország 2020 körül megtámadja Ukrajnát, de az offenzíva kudarcot vall. Tehát az egyik állításban igazam van, a másikat majd még meglátjuk. Azt is el kell mondanom, hogy amikor a veszélyről beszéltem, eléggé egyedül voltam a véleményemmel. Sokan vészmadárnak tartottak, sokan, akik mostanra már elfelejtették ezt. Tehát a miniszterelnök úr nem volt egyedül azzal a véleményével, hogy ez nem fog megtörténni. Értem az eredeti gondolatmenetet, de nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy ekkor már se Trump, se Merkel nem volt a porondon.
Már a háború előtt bajban volt az unió
Orbán szerint az EU szankciós politikája Európát gyengíti, nem Oroszországot. Egyetért? Milyen jövőt jósol az uniónak?
Bevallom, az Európai Unióról alkotott véleményem már a háború előtt is meglehetősen pesszimista volt. Egyetlen központi bank nem tudja kezelni Németország és Olaszország igényeit, és akkor a többi 25 tagállamról még egy szó sem esett. Ráadásul a német gazdasági hatalom hajlamos arra, hogy az uniót német dominanciájú intézménnyé tegye. Ez, valamint az egységes európai identitás mítosza aggasztónak tűnt számomra. Az én véleményem tehát az, hogy nem a háború teremtette meg a feszültséget, az már megvolt, az orosz–ukrán konfliktus csak tovább növeli azt. Ugyanakkor valószínűtlennek tartom azt a hitet is, hogy időnként nem lesznek háborúk. Egyetlen intézmény vagy nemzet sem tudja úgy felépíteni magát, hogy ne számoljon a háború lehetőségével. Európának is számolnia kell vele. Ha pedig azt látni, hogy pusztán a szankciók bevezetése tovább töri az EU-t, akkor nincs mese, újra kell alakítani. Egyetértek tehát azzal, hogy az unió bajban van, de azzal nem, hogy ez a háború volt a baj elsődleges forrása.
Mikor érhet véget a háború? Mi most a legvalószínűbb forgatókönyv?
Az oroszoknak két gyenge pontja van. Az egyik az emberhiány, a másik a rendkívül gyenge kiképzési program. Az új katonákat ki kell képezni, mielőtt harcba küldik őket. Tehát a túl kevés, túlságosan képzetlen katona rossz ómen Oroszország számára. Felkészültek arra, hogy tömeges veszteségeket szenvedjenek el egy idegen országban, miközben az ukránok a saját hazájukért harcolnak és halnak meg. Oroszország addig húzza el a háborút, ameddig csak akarja, de nem hiszem, hogy győzni tud. Tehát a politika Moszkvában változni fog, és tárgyalásokra kerül sor.
Névjegy
George Friedman (73) Budapesten született zsidó szülők gyermekeként. Családja a kommunista hatalom elől menekülve először Ausztriába, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki. Friedman világszerte számos katonai és kormányzati szerv munkáját támogatta tanácsadóként. 1996 és 2015 között az általa alapított Stratfor magánhírszerző cég és geopolitikai agytröszt elnöke volt. A Stratfortól való távozása óta a hasonló profilú, szintén általa alapított Geopolitical Futures elemzőportált irányítja. Műveit több mint húsz nyelvre fordították le, magyarul számos könyve elérhető. A legutóbbi kötet, a Vihar a csönd előtt itthon az MCC Press gondozásában jelent meg.
Az energiaválság egyre sötétebb felhőket hoz magával. Mikor és hogyan találhatjuk meg ebből a krízisből a kiutat?
Az európai helyzet rosszabb, mint a legtöbb más régióban. Ennek az oka az, amit már mondtam, Európa nem készült fel a háborúra. A múltban Európát szétszaggató kegyetlen fegyveres konfliktusok ellenére úgy tűnik, a mai Európa azt hitte, hogy a háborúk egyszer már megtörténtek, és többé már nem fognak. Így ahelyett, hogy évekkel ezelőtt megteremtették volna a saját energiaforrásaikat, és felhalmozták volna az üzemanyagot, az európaiak egy boldog fantáziavilágban éltek, ahol az energia mindig elérhető lesz, megfelelő áron. Most ők fizetnek érte. Lehetséges, hogy egy másik fantáziavilágot is elhisznek, hogy ha Oroszország győz Ukrajnában, akkor később nem indulnak meg újra keleten, ha az érdekük azt kívánja. Európában mindig a legrosszabbra kell számítani. Az általában be is következik.”
