Furcsa világot élünk. Bizonyos esetekben olyan emberek lesznek elképesztő nagy hatással a kultúrára (a társadalomra, tömegekre), akik semmilyen intézményes háttérrel nem rendelkeznek, semmilyen státuszuk nincs. Hanem az online térben képesek véleményformálóvá válni. Létrejött egy tér – egy szuper agora – ahová az emberek, mint hajdanán a régi agorákra belépnek naponta nézelődni, eszmét cserélni, vásárolni. Hazánkban is milliók az online térben tájékozódnak. Itt kapnak impulzusokat, hogy miről-mit gondoljanak, hogyan ítéljenek meg dolgokat. Itt a kapcsolatok hálózatos módon működnek elképesztően gyors reakcióidővel. Nem véletlen, hogy mi magunk is itt jelentünk meg mondanivalónkkal.
Ez a jelentéktelennek tűnő tér ma az, ahol komoly befolyást lehet gyakorolni. Így az sem véletlen, hogy Monostori Tibor nem az egyház berkeiben beszél az egyházról és szól az egyházhoz a maga módján, hanem ezt ezen az új szuperagorán teszi meg. Monostori Tibor történész, ex-református gyülekezeti tag, aki támogatja az LMBTQ személyekkel szembeni egyházi nyitottságot, az azonos neműek házasságának megáldását helyesnek tartja, a stabil évezredes bibliai értelmezéseket felülvizsgálandónak és meghaladandónak tartja és ezekért a célokért a maga szofisztikált módján lándzsát tör. DE nem tiszta vita ez részéről – az egymás meggyőzésnek esélyével, inkább revolverezés. Olyan lövések leadása, mely a kultúrát (társadalmat, tömegeket) befolyásolja elsősorban, csak másodrenden minket. A cél a kultúra áthangolása, megváltoztatása, csak másodlagos cél az egyház. Úgy is mondhatnám képes nyelvvel, hogy a halakat célozza a tengerben, azok megváltozását! Miközben a halászhálót pedig szeretné átjárhatóvá tenni- ahogy ma mondják: nyitottá!
EPISODE 1
Az első támadás pár hónapja történt, aminek kiindulópontja Márkus Tamás András cikke a progresszív keresztyénség témájában. Erre válaszul írt Monostori Tibor – akkor még, mint a református egyház tagja – a Felszabtér blog felületén. A nagy port kavart írásában Márkus Tamás minden egyházi tisztségtől való megfosztását követelte és erre a válaszhoz Balog Zoltán püspöknek öt napot adott… (CIKK) Talán az sem váratlan ezek után, hogy a református egyház vezetése (időközben Balog Zoltánt megválasztották a zsinat lelkészi elnökének) erre az ultimátumra nem válaszolt – miért is tette volna? Eközben számos válasz született lelkészek, református értelmiségiek részéről és Monostori Tibor is írt még néhány írást a témában ( Magyar Narancs CIKK, Magyar Narancs CIKK, Monostori saját felülete CIKK). Az egyházi válaszok az azonos neműek házassága kérdését teológiai alapon – természetesen – elutasították, részletes indoklással (Köntös László CIKK, Makay László: CIKK, Szabados Ádám CIKK, CIKK, Kovács Kálmán Árpád CIKK, CIKK). Végül Monostori Tibor kilépett a helyi református gyülekezetből és a református egyházból is.
EPISODE 2
A poszt alcíme azért „episode 2”, mert a napokban megindult a támadás „második hulláma”, ami számomra egyáltalán nem volt meglepő az Élet és Irodalom sajtóorgánumban (ÉS). Mert a progresszívek sosem vonulnak vissza, vagy adják fel a harcot, maximum csak szünetet tartanak erőgyűjtés gyanánt. Ez a mostani támadás még kiegészült azzal, hogy a Perintfalvi Rita által jegyzett Felszabtér blogon megjelent egy írás (CIKK), mely Nagy Gergelyt a Kálvinista Apologetika létrehozóját és meglehetősen eredményes működtetőjét támadja – egészen nemtelen módon, tele hamis vagy hazug állításokkal. Azt azért meg kell hagyni, hogy Monostori Tibor írása és személyisége összehasonlíthatatlan Németh Csaba írásával – aki ugyan nem említi meg Nagy Gergely nevét, de egyértelműen őt támadja. Bár Monostori sokkal szofisztikáltabb és kétségtelenül van stílusa is, és nyilván jó történész is, de a célok azonban megegyezőek. Nehéz tehát nem összefüggést látni a két akció között, hiszen annak idején az első Monostori cikk is a Felszabtér blogon jelent meg és most egy időben történnek a támadások. Ne legyenek illúzióink, mert a célok, a látás ugyanaz, úgyhogy valószínűleg szervezett, összehangolt akcióról van szó. Azt is figyelemmel kísértük, hogy a két támadáshullám között eltelt időben a Facebook-on csoportalkotás, sereggyűjtés volt célzott- fizetett hirdetésekkel az elmúlt időben és ennek vélhetően eredményes lezárulása után indították el a mostani akciót, amely támadáshullám tekintetében valószínűleg még az elején vagyunk. Nyilván erre is válaszolni fogunk (gondolom több helyről és többen is), de érdemes figyelmet fordítanunk most magára a jelenségre.
JELENTŐS VAGY JELENTÉKTELEN ESEMÉNY- TÖRTÉNÉS EZ?
Ez itt a kérdés! Mint az elején említettem ez a támadás nem az egyházon belül történik, hanem a kultúrában, az online térben, oly módon, hogy előtte egy vélhetően tekintélyes olvasói kört hoztak létre (ami persze a megosztásokkal hatványozható). Tökéletesen tisztában vannak a Facebook meglehetősen nagy hangfelerősítő képességeivel, valamint az ehhez szükséges technikáknak is birtokában vannak és nem mellesleg a szükséges anyagi háttér is rendelkezésükre áll. A cél itt nem az, hogy az egyházon belül történjen változás – egyelőre legalábbis. A cél a kulturális változás, a társadalom, az emberek – ha lehet – minél nagyobb tömegeinek mentális, erkölcsi változása és majd egy az időben eltolt későbbi nyomásgyakorlás az egyház felé. A jövőbeli (de már kezdeteiben most is létező) nyomásgyakorlás lényege: a megváltozott kulturális légkör és a bibliai kijelentés fejlődő értelmezése okán LMBTQ barát egyházzá kell válni, mely változtatás elodázhatatlan.
A módszer és technika egyébként ismert előttünk, mert a nyugati egyházakban hasonló módon sikerült jelentős eredményeket elérni, mely sajnos mindig ugyanazzal zárult végül, hogy bevett dolog lett az azonos neműek házassági megáldása és általában az „érzékeny” hozzáállás az LMBTQ személyekhez. Tehát felülbírálása és elvetése azoknak a világos bibliai kijelentéseknek, amelyek a keresztyénség mindenkori hit és életgyakorlatának alapjai.
Az eredmény minden esetben azonos az ilyen egyházakban: a templomok kiürülése. Ezen csodálkozni nincs is miért, mert ahogy Krisztus ezt előre elmondta – ha só megízetlenül ugyan mivel sózzák meg? Kidobják az utcára és az emberek eltapossák – és pont ez történik. Ha nyugatra nézünk számos esetben ezt láthatjuk, tehát ha a nyugatra nézünk látunk egy jövőt, mely számunkra még elkerülhető – nem kötelező ezen az úton végigmenni, egyelőre még rajtunk áll. Van azonban az állapotoknak olyan fázisa is, ahol már kényszerpályán, determinisztikus módon mozognak az erők és események, ahol vagy kapitulál az egyház vagy szakad.
A támadás nem vérre megy, azonban bizonyos értelemben rosszabb, mert „lélekre megy” – és ez sokkal durvább valójában. A lélek vagy lelki alatt általában az érzelmi dimenziót értjük (és ez itt is jelen van, természetesen), de a mentalitás- az értelem az, aminek megváltoztatása folyik jelenleg – vagyis ezen keresztül mennek végbe a változások. Monostori és egyéb személyek megnyilvánulásai azért is jelentősek (és ezzel teljesen tisztában is vannak), mert nem egyedül állnak. A teljes nyugati kultúra egy óriási presszió alatt áll, ami rendkívül sok szálú a törvényalkotástól egészen a Hollywoodi produkciókig, a Netflix tevékenységéig. Jelentős tehát? Nagyon is! Elszórt és kis események ezek? – egyáltalán nem, nincsenek ők egyedül, hanem egy óriási “háttérsugárzás” támogatásával realizálják pozíciójukat és fejtik ki hatásukat.
Ha egy kicsit belegondolunk ez a tudatokért vívott harc része. Hogy is mondja Pál apostol? „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor 10,4-5). Furcsa, de a progresszívek megtanulták a leckét: nem test és vér ellen kell küzdeni, hanem a tudatokért és lelkekért. És pont ez történik most!
A küzdelem mintázata az, amit Pál leír – kérdés, hogy megtehetjük-e, hogy nem küzdünk a tudatokért, a lelkekért? A küzdelem jelen helyzet szerint ma elsősorban nem az egyházon belül, hanem a kultúrában zajlik, ami a mi missziós küldetésünk helye. Az emberek immunizálása zajlik ezzel az evangéliummal szemben.
STAR WARS › CULTURAL WARS
A blogon a poszt képe a Star Wars betűkkel egy univerzális háborúra utal. Valóban ilyen nagy léptékű dolog ez? IGEN, a kultúrában folyó háború nagyon jelentős, mert láthatóan pár évtized alatt teljesen átalakította a nyugati – eredetileg keresztyén kultúrát. Mi a kultúra? Képes nyelvvel a tenger és halak. Ha nem vesszük komolyan akkor megváltoznak a halak és a tenger. Hol fogunk halászni, hogy fogjuk betölteni a küldetésünket? Attól tartok ezt az állandósult mindent megváltoztató háborút felkészült harc nélkül nem lehet megúszni – amennyiben élni akarunk. Ennek tudatában indítjuk el a folyamatos sorozatot blogunkon, mely a CULTURAL WARS címet viseli. Helyzetjelentésünk azt mutatta be, hogy e háborúnak mi a konkrét gyakorlata ma.
EZ A KULTURÁLIS HÁBORÚ VALÓSÁGA EGY ÉPPEN ZAJLÓ FORDULÓ KONKRÉT TAPASZTALATA TÜKRÉBEN!
Ezt a tényt szeretnénk rögzíteni!
1 comment
Tágas kapu, széles út.
“nem kötelező ezen az úton végigmenni”