“A kommunista rendszer rémuralma a történelmi egyházakat, így a Magyarországi Református Egyházat sem kímélte. Az Állami Egyházügyi Hivatal az egyház minden területét irányítás alatt tartotta, a forradalom leverése után pedig eljött a kegyetlen megtorlás ideje: az aktív szerepet vállaló egyháztagokra bebörtönzés, száműzetés, lemondatás és szigorú megfigyelés várt.
Az egyházak gazdasági ellehetetlenítése már 1945-ben megkezdődött. A földreformként elhíresült rendelet alapján az egyházaktól összesen körülbelül 845 ezer kataszteri hold földet államosítottak, a következő évben elkezdődött az egyházellenes uszítás és lejárató kampány. Megindult az egyházi hátterű szervezetek, egyesületek, társaságok felszámolása is.
A kommunista vezetés szinte minden egyházi megmozdulást és bevett gyakorlatot a polgári reakció megnyilvánulásának tekintett, ilyenek voltak például a zarándoklatok, a nagyobb ünnepek, valamint a kulturális, karitatív és társadalmi tevékenységek is. Az 1947-es „kék cédulás” választásokon az új választási névjegyzékből közel egymillió személyt hagytak ki, köztük papokat, szerzeteseket, apácákat, utóbbiakat többek között prostitúció vádjával fosztottak meg szavazati joguktól.
Az egyházakra kényszerített, iskolák államosításáról szóló 1948-as megállapodás egészen 1990. márciusi felbontásáig szabályozta a református egyház életét is. Érdemes felidézni azt a pócspetri ügyként elhíresült esetet, amikor az egyházi iskolák elvételekor Pócspetri lakosai az esti litánia után a községháza elé vonultak, s ott egyházi énekekkel és imákkal igyekeztek befolyásolni az ott ülésező községi vezetőséget, hogy ne vegyék el népiskolájukat a katolikus egyháztól. Két rendőr igyekezett erőszakkal kiszorítani az embereket a térről, amikor Takács Gábor rendőr őrvezető véletlenül agyonlőtte magát. Megjelentek az ÁVH-katonák, akik többeket letartóztattak, megvertek, közülük hárman később belehaltak sérüléseikbe. Az ügy tárgyalásakor két személyt halálra ítéltek, egy életfogytiglanit kapott, s kettőnek fegyházbüntetés lett a sorsa. 1990-ben a Fővárosi Bíróság semmisnek nyilvánította az ítéleteket, és kimondta az elítéltek ártatlanságát.
