AZ EMBER AZ EMBER sorozatunkban eddig arról beszéltünk, hogy az egyik legfontosabb kérdés, hogy MICSODA AZ EMBER? Nagyjából az emberiség mióta csak létezik ezt a kérdést teszi fel újra és újra. Válaszok is adódtak, mindenesetre ettől még nem mondhatjuk, hogy lezárt- megválaszolt kérdés lenne. Arról is beszéltünk, hogy a sokféle válasz közepette mi elsősorban arról szándékozunk beszélni, hogy Isten mit jelentett ki arról, hogy kicsoda- micsoda az ember – azaz a bibliai kijelentés MIT MOND AZ EMBERRŐL. Abbéli meggyőződésünket is hangoztattuk, hogy a bibliai válasz a leginkább mindent megválaszoló koherens metanarratíva. A problémát feszegető többi válasz több problémát okoz, mint megold, ezért nagyon kevéssé lesz átfogó válasszá. Erről írtam én magam is egy posztot (Human). Molnár Ambrus posztja is ebben a kérdés körben mozgott (A nemiség célja), ahol ennek igazi értelméről beszélt.
E mostani poszt témája az ember tragédiája és az erre adott válaszok konfliktusa az emberi tudatokban – mely egyre inkább háborús formát ölt napjainkban!
Valójában e két hit küzdelme képezi a kulturális háború alapját. A Biblia szerint az ember különleges- csodálatos lény, aki elbukott és ez okozza ambivalens érzéseit és gondolatait önmagával kapcsolatosan.
A címben szereplő Homo Deus kifejezés Juval Noah Harari izraeli történész fantáziadús sikerkönyvének címe és fő mondanivalója. Harari egy olyan víziót tár elénk, miszerint az ember technológiája révén “kvázi” istenné fog válni. Az ateista- naturalista Harari koncepciójával maga is a transzhumanizmus egyik képviselőjévé válik – annak elméleti vízió-szerű síkot képezve. Elképzelése rendkívüli népszerűségre tett szert és bestsellere nyomán hamar ismertté is vált, műfaja tekintetében (újkeletű szóval élve) metanarratíva, tehát az egész létet magyarázó átfogó elbeszélés.
A Homo Deus megfogalmazás mögött egy ősi vágy jelenik meg, melyet a bibliai elbeszélés szerint a kígyó keltett az emberben: “…olyanok lesztek mint Isten…” (1Móz 3,5)1. Hipotetikusan nézve e szándék Isten nélküli, jövőben történő megvalósulása és az efelé mutató jelenlegi törekvés gyökeres szemben állás mindazzal, amit Isten felkínált az emberiségnek Jézus Krisztusban: a megbocsátással, a fiúvá fogadással, más szavakkal: az isten-gyermekség alternatívájával. (Róm 8,14-17)2. Mire alternatíva az Isten-gyermekség? A válasz abban rejlik, hogy mi maradna nélküle. Csupán annyi, hogy élünk és meghalunk, se több, se kevesebb és ez nem túl sok. És még talán annyi, hogy halandóságunk mocsarából megpróbáljuk Münchausen báró módra kihúzni magunkat a halhatatlanság talapzatára.
Milyen különös azonban, hogy az ördögi kísértés mézesmadzagjához képest (az ember Istenné válása) Isten Jézus Krisztusban épp valami hasonlóval ajándékozza meg az Őbenne hívőket: Isten gyermekévé leszünk és az Ő örökösévé! (Róm 8,17). Nem leszünk az örök világban “sok istenné”, ám mégis gyermekké és örökössé, aminek kibomlása az üdvösségben fog bekövetkezni és ez számunkra is titok vagy még inkább: meglepetés! Talán az ördög megsejtett valamit Isten szándékából, de az biztos, hogy a saját ambícióját – istenné lenni – ültette az ember elméjébe. Amit Harari kimond, amit a humanizmus mai radikális formája a transzhumanizmus képvisel ebben az összefüggésben egyáltalán nem újdonság, sőt: ősi és ördögi tradíció! Ez azt jelenti, hogy modernitás ide vagy oda, de a Biblia nemhogy nem irreleváns és idejétmúlt relikvia, hanem akkora univerzum, melyből modern korunk sem képes kilépni, vagy azt meghaladni. Mert “Nincs új a nap alatt.” (Préd 1,9) – mondhatjuk Salamonnal mi is. A két “megoldás-variáns” látens, illetve ma egyre inkább nyílt szembenállása tapasztalható meg
a Homo Deus koncepció az Isten gyermekség ellen
Minden előforduló megoldási törekvés elhelyezhető e két “koncepció” valamelyikében. Más szavakkal, két út van csak, és csak az egyik visz az életre -ahogy azt Jézus mondta. A “megoldás-variáns” azért idézőjeles, mert csak az egyik lehet egyszerre megoldás azaz: vagy-vagy! Vagy Isten létezik és akkor Ő oldja meg az ember tragédiáját vagy Isten nem létezik és akkor talán sikerülhet Homo Deus-szá válni (tegyük fel). De e kettő szimultán nem lehet igaz – és ez könnyen belátható. Mi keresztyének azt állítjuk, hogy a Homo Deus csupán ábránd, csalfa vak remény, ami sosem lesz valóság, még a nagyszabású technikai fejlődés eredményei ellenére sem! Helyette az elveszettség és kárhozat lesz végső valóság mindenki számára, akinek nem kellett az Atyai ház, a szeretet, irgalom és kegyelem.
Azt is érdemes itt aláhúzni, hogy míg a Homo Deus csak egy nagyívű koncepció, terv etc. addig az Isten-gyermekség valóság mindenki számára, aki hisz, továbbá naponkénti tapasztalat, amely nem csupán egy pszichés jelenség, hanem működő belső élet és külső történés egyaránt. Van személyes-egyéni és van közösségi dimenziója és átélése annak, hogy ha nem is oly látványos formában, mint a tenger szétválása idején, de Isten beleszól és cselekszik az életünkben. Sokszor tapasztaljuk életünk történéseiben, hogy azok nem véletlenek, hanem Isten tervszerű szervezése áll mögöttük. Erről az új életről és benne az élő Krisztusról tanúskodik minden keresztyén. A tanút – aki lát, hall, tapasztal – a bíróságon ma is nagyon komolyan veszik; mert a tanú vallomása perdöntő erejű!
Nos, a keresztyének ilyen tanúk a világban emberi mindennapjaik közepette
Valójában korunk embere nem igen ismeri fel, hogy a modern világ, mely azt mondja “nincs szükségünk Istenre” az emberlét meghaladását illető minden “előremutató” tervében valójában az “istenné válást” célozza meg. Tévedés ne essék: a keresztyének nem tudomány ellenesek, és nem ellenségei betegségek gyógyításának, sem az emberi életminőség javításának. Ám itt inkább egy olyan cél kibomlását lehet látni, melyben a tudomány eszközével akar az ember megistenülni: először meghosszabbítani az életet, később távlatilag legyőzni a halált. Ez viszont már számunkra szellemiségében és célként is vállalhatatlan! Mégpedig azért, mert az Újszövetség hite épp arról szól, hogy ezt Isten már megoldotta Krisztus által és ez teljessé is lesz (beteljesedő ígéret), mikor visszatér hatalommal.
Hálásaknak kell lennünk Hararinak – ebből a szempontból – hogy megfogalmazta és kimondta: ez nem más, mint a HOMO DEUS nagyívű terve! Tehát nem mi ítéltük meg a folyamatokat úgy, hogy “ti EMBER-ISTENT akartok létrehozni”, hanem ők maguk mondták, hogy a Homo Deus létrejön majd, mint a fejlődés következő foka. És mondták ezt talán, mint önmegvalósító “próféciát” de még inkább megjelölték a célt, ami felé már öles léptekkel halad a világ… Megjegyzem: merőben furcsa, hogy az istentagadók tagadásuk célpontját áhítják teljes szívvel: azaz istenné szeretnének válni! Persze lehet, hogy ez a szellemi rövidzárlat csak engem zavar…
AZ AMBIVALENCIA EGYETEMES ÉRZÉSE
Ez az érzés egyetemes, mert mindegy mely korban és kultúrában járunk mindig is jelen volt közösségi és egyéni tépelődéseinkben. Lehet ez törzsi életforma vagy a legmagasabb szintű birodalom, műveltség és tudomány, mindegy, hogy egyszerű, vagy komplikált társadalom: az ambivalencia érzése egyetemes jelenség.
Mit takar ez? Szimultán érezzük, látjuk magunkat csodálatosan tehetséges nagyszerű lényeknek és ezzel szemben gonosz- sokszor bestiális ember alattinak. Vagy egészen egyszerűen csak végletesen semmivel se törődőknek, akik saját vesztüket hozzák önnön fejükre (pl. a klímaváltozás narratívája szerint). Negatíve elesettnek, nyomorúságosnak, születéstől a halálig hosszan haldokló lényeknek látjuk magunkat. Pozitíve isteni szépségűnek, örökifjúnak, zseniális alkotóknak, a mennyei tűz birtokosainak. Mikor- melyik a domináns az az aktuális szituációtól függ, hogy ezen a képzeletbeli, ám valós skálán épp merre mozdul el a csuszka.
Az egyetemes ambivalencia okát a Biblia a teremtésben nyert csodálatos emberlét – illetve elvesztése feszültségével beszéli el (1Móz 3,16-19)3. Sőt, a bibliai üzenet tovább is megy, mert az ember megmentéséről és üdvözítéséről beszél, az ambivalencia feszültségének végérvényes feloldásáról! (Jel 21,4-7)4 Az ember ebben a bibliai koordinátarendszerben nem evolúciós végtermék, amelyet a mai kreatív humanista gondolkodás szerint tovább lehetne fejleszteni (mint önmagunkon elvégzett evolúció), hanem Isten szeretett teremtménye, akiért Ő a végsőkig elmegy.
Az ember eredetében jó, teljes, egész – egy nagyon különleges státusszal a teremtésben. A Biblia magyarázata ez az ember nagyszerűségét illetően, hogy a teremtő Isten képe az ember (1Móz,1,26-28)5. Valójában ennek hiányát, összeomlását érezzük egyetemesen és egyenként egyaránt,
annak feszültségét amik lehetnénk és amik vagyunk
és amiből képtelenek vagyunk kitörni. Ám embernek lenni még így is alapvetően kitüntetett kiváltáság! A bibliai narratívából az is kiderül, hogy a kiváltságos helyzetünk elvesztése (részleges megmaradása mellett) nem csak minket érintett, hanem az egész teremtésre is kiterjedt, azaz a kreáció natúrává süllyedt, a teremtésből természet lett! (1Móz 3,17-18; Róm 8,19-22)6. Ma már nem a teremtés eredeti valójával van dolgunk, hanem csak a hiábavalóság alá rekesztett teremtéssel, amit ma modern kifejezéssel természetnek nevezünk, kozmikus léptékben pedig univerzumnak.
De előbb még beszélnünk kell egy kicsit arról, hogy korunkban épp ezt – mint lehetőséget – eltakarják, illetve ennek teremtenek alternatívát. Az alternatíva nem valós, hanem csak egy bizonytalan koncepció még emberi oldalról is. Ha pedig Isten létezik akkor ez egy kategorikus nem az Ő megmentési tervére és igen egy hamis, soha be nem teljesedő ígéretre. Hitetlenség Isten felé és humanista hit az ember megistenülésében. Ez egyben azt is jelzi és jelenti, hogy a szekuláris humanizmus is egy vallás (neve ellenére is) és annak igazságát is beláthatjuk újra és ismét, hogy “nincs új a nap alatt.” (Préd 1,9).
Ennek a főképp nyugati tendenciának a motorja
A MASSZÍV ELÉGEDETLENSÉG!
Elégedetlenség, hogy a halál, a nyomorúságok újra és újra előfognak mindenkit. Habár az is jellemző, hogy a mai ember az egész halál-kérdést száműzte gondolatai közül. Egyszerűen nem akar foglalkozni vele, nem számolunk manapság azzal, hogy ez bármikor megtörténhet velünk, de egyszer biztosan meg is fog történni. A megkötő- behatároló- mindenek véget vető események egy olyan kultúrában, mely a mindentől és mindenben való korlátlan szabadságot hirdeti olyan tényező, mely ellenségnek tekintendő. Azonban ez végtére is tejesen mindegy abból a szempontból, hogy ettől még nem szűnt meg létezni a halál; pusztán annyit tettünk, hogy homokba dugtuk a fejünket.
Az elégedetlenség kettős:
elégedetlenek az emberlét jelen adottságaival – a végességgel – és elégedetlenek az emberi nyomorúságra adott isteni válasszal!
Persze az emberek különböző kultúrái másért és másképp elégedetlenek. A legtöbb emberi lény a Földön meglehetősen nyomorúságos körülmények közt él – állandó küzdelmek közepette a puszta létért. Sokak számára ez megszokhatatlanul vált mégis megszokottá – Afrika, India, egyéb távol keleti országok, latin Amerika – lehetne sorolni azokat a hatalmas tájegységeket, ahol sok a nyomorúság. Ám mindezt legtöbbször tudomásul veszik és próbálnak ezen körülmények közt is boldogságot találni és találnak is. Sokak számára vallásaik nyújtják a vigaszt és szolgálnak erőforrásként. Manapság leginkább a szegény afrikaiak között terjed a keresztyén hit – mégpedig olyannyira, hogy valószínűleg 2050-re a legtöbb keresztyén az afrikai kontinensen fog élni. Tehát nem átkozzák Istent sanyarú sorsuk miatt, hanem rátalálnak Krisztusra és Isten szeretetére. A nyomorúság nagy forrása az elégedetlenségnek, ugyanakkor a válaszok a nyugati emberétől eltérő kultúrák gyermekeinél úgy tűnik gyökeresen más. Az elégedetlenség az ember sorsának nehézsége felé – mint minden emberi lényben – persze ott van, ám a mesterségesen keltett és egyben elérhetetlen vágyképek nincsenek ott. Míg a nyugati embert lelki üresség jellemzi, ugyanakkor a vágyak tekintetében túltengés van, addig a világ többi részén élőket a vágyak tekintetében szerénység jellemzi, míg lélekben egyáltalán nem üresek.
A fejlett nyugaton a médiák és általuk terjesztett víziók, mint egyfajta mentális elektromágneses erőtér hatják át populárisan fogyasztható formában a tömegek gondolkodását, vágyait és képzeletvilágát. Az emberképre az iskolában tanult evolúciótan hat, a médiákon keresztül áradó sokfajta kívánatos gazdagság, változatosság rajzolja tele képzeletvilágukat. Ebben persze érvényesül a nézni, nem megfogni! – elv és észre se vesszük, hogy az elénk tárt látvány nem lesz soha a mienk, megfogni azokat nem lehet, birtokolni még kevésbé. Csupán csak szemeinkkel “megragadható” és azonnal tovább illanó jelenségek, ám tele lesz velük a fejünk, lelkünk. Mindazonáltal a médiák egyrészről a nyugati ember vágyait csigázzák fel, másrészről a Föld népességének túlnyomó többsége számára nincsenek (még) nyitva ezek az “ablakok”, mondhatnánk: szerencsénkre, mert akkor a virtuális “lehetőség” és valóság közt fennálló feszültség bennük is ugyanazt a vágyat keltené, mint a nyugatiakban. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ők egy “kicsit” többen vannak…
A harmadik kör, mely legelégedetlenebb az a nyugatból kinőtt elit és annak látható-látens szuper-elitje. Egy nemrég publikált cikk szól annak az elitnek a nyilvánosság számára látható projektjeiről. Miklos Lukacs de Pereny technológiai gondolkodóval volt egy beszélgetés, melynek leirata jelent meg a Mandineren pár héttel ezelőtt (CIKK) és amit a facebook oldalunkon szemléztünk is. Túl azon, hogy témába vágó és ezért is ajánljuk olvasásra, most következzék két idézet a cikkből:
“… – A „negyedik ipari forradalom” a Világgazdasági Fórum által bevezetett kifejezés ez, amely arra utal, hogy a jövő a biológiai, a technológiai és a digitális rendszerek fúziójáról szól. Vagyis: a transzhumanizmus elvei globális irányelvekké váltak. Látjuk is, mindenhol ez megy: a klímaváltozás elpusztítja a Földet, rasszizmus van, ki kell terjeszteni az állatok jogait és az LMBTQ-jogokat is… Kurzweil (Google), Zuckerberg (Facebook), Musk (SpaceX, Tesla), Gates (Microsoft alapítója) és mások: ezek individuális figurák, akik a saját területükön tevékenykednek, vagy van közöttük valamiféle együttműködés egy cél érdekében? Vannak közöttük nézeteltérések, ahogy látjuk, de van együttműködés is. Big tech, big finance, big pharma, big energy, big construction – ezen szektorok nagyvállalatainak vezetői vajon hol találkoznak rendszeresen? Davosban, a Világgazdasági Fórumon. Ott vannak az IMF-ben a képviselőik által, és más kormányok feletti, nemzetközi szervezetekben is. … Ezek az emberek olyan korban voltak fiatalok, amikor a nemzedékük képzeletét a sci-fi sorozatok ragadták meg, a jelenüket pedig most a technológiai forradalom élvonalában való haladás határozza meg. Annyi pénzük van, hogy jelenleg űrrepüléseket hajtanak végre, műholdakat küldenek fel az űrbe, egy rendszerbe szervezik a kommunikációs hálózatokat; az adatok fölötti rendelkezés, a digitális gazdaság fölötti ellenőrzés a kezükben lesz. Ezek a nagyvállalatok gazdagabbak, mint a legtöbb nemzetállam… ”
Nyilván, akinek ekkora források állnak rendelkezésére szeretnék az életüket minél tovább fenntartani, meghosszabbítani, sőt kísérletet tenni a halál el- vagy kikerülésére a technológia segítségével. Mivel számukra az ember, mint evolúciós termék feljavítható, tökéletesíthető a technológia által. E mögött olyan elképzelések állnak, mint az elöregedett szervek cseréje, a tudat áttöltése és újra letöltése – egészen szélsőséges, a science fiction elképzeléseit is meghaladó, szürreális dolgok ezek. Képviselőik és támogatóik ateisták, miközben filantrópnak mondják magukat és elkötelezett hívői a szekuláris humanizmusnak és nem kevésbé támogatói és katalizátorai a transzhumanista céloknak.
“… Az Elon Musk-féle Neuralink-kísérlet például – eddig ez az a kísérlet, amelynek célja a legvilágosabban kivehető. A transzhumanisták hisznek a különböző technológiák keresztezésében, például a biotechnológia és a mesterséges intelligencia kombinált alkalmazásában. Szekvenciális gének vagy a különböző proteinstruktúrák kiépítése, aztán ott van a nanotechnológia, új anyagok létrehozása különböző atomokból, robotizálás, végtagpótlás olyan megoldásokkal, hogy nemcsak fémszerkezetet építenek be a csonkult testbe, de azon keresztül az ember újra tud érezni, gondolataival tudja irányítani a művégtagot. Ez eddig sci-fi volt, ma azonban a technológiai fejlődés eljutott arra a szintre, hogy rengeteg megoldást tud ajánlani. Ezek az emberi élet minőségét javítják, ezért ezen ötletekre nyitottnak kell maradni. Van azonban egy kontroll nélküli techno-optimizmus, amely abban reménykedik, hogy a technológia minden emberi problémára megoldást fog nyújtani…. ”
Azzal, hogy az elmúlás, a halál “ellenség” a keresztyénség és hitének foglalata a Biblia is mélységesen egyetért. Pál így ír: “Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” (1Kor 15,26). Ám azzal, hogy mi légyen a megoldás, már korántsem értünk egyet.
Az ember tragédiájára adott meghaladhatatlan alternatíva
A FELTÁMADÁS ÉS ÖRÖK ÉLET
Ami a transzhumanisták szerint az igencsak kétséges és esetleges jövőben megtörténhet velünk a betegségek és halál legyőzése tekintetében halottaink szempontjából – semmit sem számít! Ők maradnak halottak, Pál apostollal szólva: “(ha nincs feltámadás…) azok is elvesztek tehát.” (1Kor 15,18). Ennek belátásához nem kell hit, hogy egy jövőbeni esetlegesen működő megoldás egyáltalán nem lesz megoldás elhunyt szeretteinknek, sőt, valószínűleg mi magunknak sem.
Ugyanakkor azt is be kell lássuk, hogy a “csodás ember” nem csak testi problémákkal küszködik, mit az öregedés, betegségek és a halál. Hanem bizony lelkiekkel is és itt nem az az igazán fajsúlyos rész, amit a pszichológia feltár és próbál gyógyítani, hanem maga az erkölcsi kérdés – a bűnök világa! Tegyük fel, hogy sikerül az elöregedő szervezetünket megóvni, továbbá elromlott “alkatrészeinket” (szerveinket) “utángyártani” és kicserélni, még génjeinket is feljavítjuk, regeneráljuk – miközben ugyanúgy tele lennénk gyilkos indulatokkal, hazudozással, kapzsisággal, a másik semmibevételével, eltiprásával, háborúval és a többi borzalommal – tehát lényegében maradnánk azok, akik vagyunk.
Nos, ha az ember lelke nem lesz mássá, akkor mi értelme az egész élethosszabbításnak vagy halhatatlanságnak? A testi léttel együtt bűneinknek is csak nagyobb időt, teret vagy örök időt engednénk – mégis milyen jövőt szülne ez? Mi változna így? Valójában lényegileg semmi. Más szavakkal: miért is oldódna meg tragédiánk, ha szakítunk az élet fájáról, de maradunk bűnös emberek? Be kéne lássuk: nem csak a testünkkel, a betegséggel, a test halálával van itt jókora baj, hanem bizony a lélek betegségével is. Ezek nem a depresszió-szerű dolgok csoportja, hanem a bűn, azaz nem csak pszichés, hanem erkölcsi kategória és ez nem csak néha előforduló probléma, hanem bizony állandósult vendég nálunk! Jó kérdés, ám nem megválaszolhatatlan, hogy Krisztussal, ha Ő a messiás miért nem jön el külsőképpen is az Isten országa, és az örök élet? Hát épp ezért! Mert Istennek nem célja, hogy a fizikai világban visszahozza a paradicsomot, miközben a lelkünkben marad a pokol! És ez is könnyen belátható!
Valójában Isten a halál és minden nyomorúság OKÁT szünteti meg Krisztusban. Minden egyéb emberi kísérlet az OKOZATON akar segíteni úgy, hogy az okot és az ember lelkét érintetlenül hagyja.
Krisztus feltámadása teljesen egyedi, sem előtte, sem utána nem történt ilyesmi. Miután Krisztus feltámadt a tanítványok azt látták és tapasztalták, hogy Krisztus másképp néz ki (Jn 20,14-17)7, hogy teste habár fizikai test más képességekkel rendelkezik, semmi fizikai test előtte nem akadály (Jn 20,19. 26)8, biológiája is van – együtt eszik a tanítványokkal (Jn 21,13)9. Teste hallhatatlan test, olyan “ruha” melybe az Atya minket is öltöztet majd.
Az Ő feltámadott teste felett nem jár el az idő, nem öregszik és nem lesz beteg és nincs semmi akadály előtte, de mégis test. Nos, ez megoldás a javából! Meghaladhatatlan alternatívája az ember jelen adottságainak és a halál realitásának. Olyan alternatíva, melynek nincs alternatívája. Nem egy haldokló test foltozgatása. Igazi válasz az ember tragédiájára így a kérdés csak az, hogy
a halál fiai vagy Isten fiai akarunk lenni?
A címképen egy ember nézi a lemenő napot és ez beszédes! Emblematikus képe ez korunknak, ahogy lemegy a nap, lemenőben van és akkor majd beáll a teljes sötétség. Jézus mondja:
“Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség meg ne lepjen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” (Jn 12,35-36)
TEXTUÁRIUM: 11Móz3,5: “Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” 2Róm 8,14-17 “Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” 31Móz 3,16-19 “Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.” 4Jel 21,4-7: “És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.” 51Móz 1,26-28: “És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” 6Róm 8,19-22: “Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.” 7Jn 20,14-16: „És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!” 8Jn 20,19. 26 “Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! … És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!” 9Jn 21,12: “Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is.”
