
Azt remélem, hogy ennek a cikksorozatnak az első 13 írásából a kedves Olvasó meggyőződhetett arról, hogy Európa valóban a felszámolás fázisába jutott. A következő írásokban azt a kérdést törekszem megválaszolni, hogy Magyarország ebből a felszámolási folyamatból kimaradhat-e? Mielőtt a részletek taglalásába belemennénk, azt már az elején leszögezem, hogy csak akkor maradhatunk meg, ha a keresztyén értékrend, kultúra, civilizáció mentén sikerül szerveznünk országunk, nemzetünk életét.
Amíg Európa – pontosabban annak nyugati része – értékvesztett állapotban van, addig ez Magyarországról – hála Istennek – nem mondható el. A 2010 óta nagy támogatottsággal az országot irányító Kormány az európai keresztyén kultúra alapértékeinek gondozása, erősítése terén sokat tett. Ezeket foglalom most össze röviden.
A jövő nemzedéke, az ifjúság értékrendjének formálását szolgálja, hogy egyre több óvoda, általános- és középiskola került egyházi fenntartásba. Ma már jóval több, mint 200 ezer gyerek jár ilyen oktatási intézménybe. A Kormány az állami költségvetésből rendszeresen jelentős összegeket biztosít a keresztyén hitélet gyakorlása infrastrukturális feltételeinek javítására (új templomok építése, régiek felújítása, egyházi intézmények felújítása stb. ) , és teszi ezt nemcsak a határaikon belül, hanem a határokon túl is. Óriási jelentőségűnek tartom, hogy 2013 szeptemberétől az általános iskolákban, kötelezően választhatóan, bevezették az erkölcstan, illetve a hit- és erkölcstan oktatását. Ezzel egyrészt a vallási analfabetizmust igyekeznek felszámolni, másrészt a fiatalok számára értékrend választási alternatívát, lehetőséget kínálnak. Egyházközségemben a hitoktatásban részesülő gyerekek száma megötszöröződött. A gyerekeken keresztül egyre több családot érünk el.
A haza, a nemzet, mint érték tudatosításában is sokat tett a Kormány. Követte a “legnagyobb magyar” mondását: “A haza mindenek előtt.” Külpolitikájában nem a barát vagy ellenség volt a fő tényező, hanem az, hogy mi Magyarország érdeke. Látványosan sokat tett a magyar nemzet határokon átívelő egyesítése érdekében. Megteremtette a kettős állampolgárság intézményét, sokrétűen támogatta, támogatja a Kárpát-medence elszakított területein élő magyarságot. Ez az egyházközségeknek, oktatási intézményeknek, a magyar oktatásban résztvevőknek, sportolási infrastruktúrák építésének valamint a magyarlakta területeken a gazdaságfejlesztési programoknak a finanszírozását jelenti. Sajnálatosan sokan oktalanul támadják emiatt a Kormányt, pedig nincs igazuk.
Ezek a pénzek a magyarság megmaradását, a szülőföldön való maradását szolgálják.Mondják azt is, hogy sokba kerül. Ez sem igaz. Ezek a milliárdok eltörpülnek például a 4-es metró építése során eltűnt 160 milliárd forinthoz képest, vagy az ország adósság csökkentésével évente megtakarított 5-600 milliárd forinthoz képest. Az adott években ugyanis évente ennyivel csökkent az államadósság kamatterhe.
Végül a harmadik alapértékről, a családról. A Kormány a hazánkat is sújtó demográfiai válságot nem idegen kultúrájú, civilizációjú, vallású tömegek behozatalával, hanem magyar gyerekek születésének ösztönzésével kívánja enyhíteni. Ezt szolgálja az évekkel ezelőtt elindított, és azóta kibővített családtámogatási program. Ez nagyon sokba kerül ugyan, de ha hosszú távon megtérül, akkor a magyar történelemben a legjobb befektetés lesz. A “ha” szócska azért szerepel az előző mondatban, mert a gyerek/gyerekek vállalásához nemcsak és nem is elsősorban pénz kell, hanem gondolkodásbeli, “magyarul” mentális rendszerváltás kell. Annak felismerése, hogy a család (erről akkor beszélünk, ha gyerek is van) a legnagyobb érték, a gyerek a legnagyobb boldogság, a gyerekkel adunk legtöbbet a hazának, a nemzetnek, a társadalomnak, sokkal többet, mint a lelkiismeretesen végzett munkánkkal. Azt gondolom, hogy 10-15 éves távlatban tudjuk majd megítélni, hogy a fejekben, a szívekben a kívánt rendszerváltás megtörtént-e?
A nemzet megmaradása szempontjából a legfontosabbnak a kedvezőtlen demográfiai helyzet fokozatos javítását tartom. Magyarország lakossága már 36 éve csökken, azóta közel 900 ezer fővel (!) lettünk kevesebben. A magyarság lélekszáma nemcsak Magyarországon, de az egész Kárpát-medencében fogyatkozott és jelenleg is fogyatkozik. Az ország jelenlegi határain kívül, a környező országokban élő magyarság demográfiai problémái még súlyosabbak, mint a csonka Magyarországon belül.
Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádióban azt mondta: “Több gyerekre, erősebb családokra van szükség Magyarországon.” Kövér László házelnök az előzőkkel összefüggésben a következőket nyilatkozta: “Ha nem tudjuk a demográfiai folyamatokat megváltoztatni, akkor a politika és mindaz, amit az elmúlt három évtizedben csináltunk, úgy, ahogy van, értelmetlenné válik.” Országunk két vezető politikusa a lényeget, a nemzet megmaradása és jövője szempontjából a legfontosabbat hangsúlyozta. Az ország lakosságának erkölcsi állapota kell, hogy javuljon ahhoz, hogy nemzetünk megmaradjon.
Nemzetünk megmaradása szempontjából fontos a nyelv. “Nyelvében él a nemzet” – mondta a legnagyobb magyar Széchenyi. Addig magyar valaki, míg magyarul beszél. Tudják ezt a velünk szomszédos, ilyen szempontból finoman szólva is problémás országok, Szlovákia, Ukrajna, Románia. Ezek az országok sokat tesznek azért, hogy a magyar nyelven tanulást, a magyar nyelv használatát korlátozzák, megakadályozzák.
A trianoni diktátummal hazájuktól elszakított magyarok az anyaország körül összesen hét jelenlegi országban élnek. Az újonnan létrejött államok jól tudják, hogy az erős nemzet legfontosabb pillérei a közös nyelv, a közös kultúra. Jól tudják, hogy a közös nyelv hiányában a lelki tartás, a közösségérzés is gyengül. Ne hagyjuk, hogy így legyen! Hatalmas kincsünk a nyelvünk. Vigyázzunk rá, ápoljuk, törődjünk vele, tartsuk tisztán, ne szennyezzük. A kultúra embereinek és a tanároknak nagy ebben a felelőssége.