Egyház! – foglalj állást, de úgy ahogy kell – a jó oldalon!
Miben kéne állást foglalni az egyháznak és mit kéne mondania? Melyik a jó oldal és mi a jó? Ki mondhatja ezt meg? A válasz ma már nem kérdéses:
a SZEMLÉLEK!
Ők megmondják, mit kellene mondani, tenni, mintákat állítanak fel és sugallnak. Hol finoman, hol direkt. Megítélik a jelenlegi vagy közelmúltbeli egyházi megnyilatkozásokat, vagy azok elmaradását. Győzteseket hirdetnek és szégyenpadra ültetnek – persze kellő szomorúsággal emiatt vagy éppen váddal. Mindezzel formálják a közvéleményt, már azokat, akik olvassák őket. Az egyházak ott álnak az amúgy jóságos bírói szék előtt lehajtott fejjel… legalábbis Gégény István vezette csapat elképzelései szerint. Szemlélek sci-fi …
DE MI AZ ALAPVETŐ MINTÁZATA GONDOLKODÁSUKNAK?
– szerintem ez az igazán fontos kérdés! Ugyanis minden orgánum tevékenysége mögött létezik egy látens szellemiség, amire épülnek megnyilatkozásaik. Ki felvállalja, ki nem. Mostanában úgy tűnik, hogy a konzervatívok felvállalják – mármint hogy ők azok, egyebek meg azt mondják, hogy ők függetlenobjektívek, tehát felül állnak mindenféle oldalon és csak és csakis a színtiszta igazságot mondják. – Hát én ugyan hívő vagyok, de…
Ezért lényeges az alapminta!
Mert újra és újra ismétlődni fog. A Szemlélek keresztyénnek mondja magát és sokat foglalkozik az egyházakkal, ezért ebben az összefüggésben nézzük őket. Ugyanakkor nem a “keresztyén” az alapminta, sőt azt állítom, hogy az alapminta nem keresztyén! Továbbá nem politikamentesek, hanem nagyon is politizálnak. Ez utóbbival nincs baj, lehet politizálni – miért is ne, szabad ország vagyunk – csak úgy nem, hogy közben azt mondjuk: a politika kerülendő az egyházaknak, a keresztyéneknek és mi keresztyének vagyunk.
Merthogy a Szemlélek hosszú cikksorozatot szentelt az egyházak politikáról való leválasztása témájának. Ennek ellenére minden megnyilatkozásukat áthatja a politizálás (light ellenzéki politizálás). Ha viszont így teszünk, hogy azt mondjuk: „ne” és mi mégis „igen”, akkor még a végén valami hipokritának néznek bennünket…
MEGFELELTETÉS – DE MINEK?
Szerintük az egyházaknak helyesen kéne cselekedniük, helyesen, ami azt jelenti, hogy az általuk- a Szemlélek által képviselt igazság és morál szerint. Ha a kérdés éppen a faj kérdés, akkor ennek a balliberális narratíva szerint kellene megtörténnie – ezt ugyan nem mondják ki, de ezt képviselik. Mert ez a helyes, erkölcsös és igaz. Ugyanígy elvárható szerintük a fakitermelés, a rezsicsökkentés változásai vagy éppen egyéb más politikai relációkban az ágendának való megfelelés. Az alapminta ez:
az igazság nálunk van (+ még a bölcsek köve is … ) és az erkölcsi piedesztálon mi állunk!
Tehát megmondhatjuk és meg is mondjuk! Egyháznak, pártoknak és minden embereknek mind-mind ehhez kell igazodnia. Miért kéne amúgy? Nem azt hallottuk évtizedeken át, hogy az igazság relatív, az erkölcs meg nézőpont kérdése, legyen hát mindenkinek saját erkölcse?
Most meg mégis van egy abszolút igazság és univerzális érvényű morál? Mi változott? Miért nem értesítették a közvéleményt arról, hogy most már mégse relatív minden, mert visszatért az abszolút? Tűzföldtől a lappföldi a Mikulásig és visszafele a történelemre vonatkozóan is… Ki volt gonosz és ki jó a múltban és a jelenben? A megítélés a balliberális igazság és morál bírói széke előtt történik meg miközben a széles közvélemény figyelemmel kíséri a teljesen időszerű és egyben szórakoztató autodafét.
A liberalizmus amúgy mindig is moralizált. Mi a jó? Amióta a modern világ létezik ezt a kérdést ők teszik fel és természetesen azonnal meg is válaszolják – hiszen ez egy könnyű kérdés.
Azonban tényleg fontos kérdés – többszörösen is! Például az ember közérzete miatt is – ez manapság igencsak lényeges dolog. Ki akar úgy élni, hogy: „én egy megveszekedett gonosz vagyok”! Senki! Sokkal inkább: „én egy jó ember vagyok!” – érzéssel. Ma mindenki erre a meggyőződésre akar eljutni és hogy-hogy nem el is jut (függetlenül attól, hogy így van-é). Erre a liberálisok jól ráéreztek.
Az más kérdés, hogy nem leszünk jók pusztán azért, mert mások vagy mi magunk annak nyilvánítjuk magunkat. Ez könnyű út, melyet a liberalizmus ajánl. És igen Krisztus útja nehéz is, keskeny is, viszont az életre visz – és az nagy jó! Sőt: az egyetlen, ami jó, páratlan! Mert az életnek nincs alternatívája, főleg ha örök élet értelmében van szó róla.
Hogy mitől lesz az ember jó ember – szerintük például attól, hogy nem vágja ki a fákat. Nem attól, hogy Isten előtt jó – ez lenne a keresztyén alapvetés – hanem hogy nem vágja ki a fákat. Akkor se, ha sokan esetleg megfagynak télen – kit érdekel? Micsoda humanizmus és filantrópia!
Ha maradunk ennél példánál, akkor az se érdekes, hogy nincs szó a magyar erdők kiirtásáról, azaz a tiltakozás eleve okafogyott. Narratívájukban arról sincs szó, hogy sokaknak ez azt fogja jelenti, hogy lesz tűzifájuk és mégsem fagynak meg télen. (Jelenleg tűzifára csak 2023-ra vesznek fel előrendelést).
Ez is az ideológiák egyik jellemzője, hogy nem érintik meg a realitás talaját. A realitás mindegy, a lényeg, hogy az ideológiának megfeleljen minden és mindenki. Innen tudhatjuk, hogy az ideológia képes meggörbíteni még a teret is! Vagy ez is sci-fi?
A jó kérdését ma már nem Isten mondja meg, hanem egy ideológia és a civil társadalomban hálózatosan működő csoportjai és emberei, mint akik próféták és tanítók. Isten helyére egy ideológia állt – és ez imposztor jelenség!
Mindezt lehet, csak ez NEM keresztyén, HANEM masszívan balliberális ideológia!
Mert a keresztyénség (és egyhazai) számára nem egy ideológia a meghatározó, hanem Isten személye és akarata, amit a Bibliában hozott nyilvánosságra. Ez azért durva, mert ha lehull keresztyén álarc, akkor csak egy balliberális ideológia meztelensége marad. Csoda, hogy az egyházak nem foglalkoznak azzal, hogy „mit kíván ez az ideológia”? Valójában ez a normális, mert
az egyházak hite- hitvallása forrása nem a balliberális, progresszív „vallás”, hanem Isten és a Szentírásban adott kijelentése.
Pont!
Aki/ akik nem Istent teszik a megfelelés origójába, hanem a keresztyén jelzőt mintegy átvivő felületnek használva a progresszió „vallását” implantálják „ez a keresztyén hozzáállás” jelszóval a tudatokba – azok valójában keresztyén-ellenesek és egyház-ellenesek. Így kéne ezt a dolgot “szemlélni”.
A SZEMLÉLEK “META” ÉRZÉSFORMÁLÁSA
Nézzünk meg csupán csak két posztot a szemlélek oldalon!
Az egyik legyen Hodász atyáé, aki mosolygó doktor bácsis arccal állapítja meg: A magyar társadalomnak valószínűleg szorongáscsökkentésre lenne szüksége! (ITT) Lényegében a poszt arról beszél, hogy a média és a politikai kommunikáció polarizálják a magyar társadalmat és az emberek ezért szoronganak (nem a Covid, nem a háború és nem annak következményei miatt). Más szavakkal: betegek vagyunk!
A másik az a poszt, amely jelen írásomat ihlette: Fajkeveréstől a fatüzelésig – így reagáltak az egyházi vezetők (ITT). Az egyházak fontos kérdésekben nem mondanak semmit, illetve az evangélikusok igen – ők példaszerűek, ők jók. (Más kérdés, hogy ez sokszor egybeesik azzal, amit a progresszió mond, persze finoman. Innen érhető ennek „jósága”).
Ezek után a blogot olvasókban vajon milyen érzelmi állapotok jönnek létre?
Ha alapot adnék mondanivalójuknak én bizonyára azt érezném-gondolnám, hogy
Magyarország egy beteg hely, beteg egyházakkal…
Ez aztán a látens, “meta-befolyásolási” technika! (amúgy nagyon keresztyéni, hívő – mindenféleképpen… és ebben a nehéz helyzetben érthető is és talán szükségszerűnek mondható). A helyzet a sulykolt érzéssel és a belőle felemelkedő gondolatokkal szemben az, hogy
Magyarország egy nagyon jó hely és az is marad – erről tenni fogunk, amennyire rajtunk áll.
Nem beteg lelkületű – ellentétben sajnos a nyugati világ lassan már egészével – hanem egészséges gondolkodású. Ha szorong, akkor nem a politikai polarizáció miatt, hanem azért mert “Winter is coming”. De ez normális. Mit szóljanak a németek? Merthogy ők egyenesen rettegnek és szintén nem a közbeszéd és a polarizáció miatt. A normalitás, ami ma hiánycikk: itt még fontos, nálunk meglévő érték – nagyon is jó hely ez, többnyire egészséges gondolkodással. Lehetne minden jobb? Igen mindig, de favágás ez a fanyalgás.
Az egyházak sem a balliberális ítélőszék szerint néznek ki – ez csak egy gyenge propaganda. Hogy lehetnének jobbak? Minden bizonnyal! De ennek forrása nem egy vallásként működtetett ideológiában, hanem Istenben!