Elstartolt Chat GPT, a Mesterséges Intelligencia (MI), hozzáférhető, dolgozatható, bármilyen feladatra meg lehet kérni és teljesíti is, majdnem mint egy dzsin. És persze mindenki játszik vele, próbálgatja: mit tud, milyen válaszokat ad. Ez nem film, nem sci-fikció, hanem már valóság. Bennem azonban sokkal inkább riasztócsengők szólalnak meg, mintsem ujjongás a szép új világ hajnalhasadása miatt. Pedig igazán nem vagyok technológia-ellenes.
Aggályaimmal nem vagyok egyedül, mert számos film fogalmazott meg komoly kétségeket a projekttel kapcsolatosan. A következtetés mindig hasonló: az ember teremtővé válik és teremtménye így vagy úgy, de fejére nő. Újra és újra felvetődik a gőg kérdése, a hübrisz – mely az Írás szerint a legősibb bűn, minden bűn anyja, mely a teremtés hajnalán az angyalfejedelem lázadásához és bukásához vezet – így lett a fényhozóból Sátán.
A különbség, hogy itt az ember elbizakodottságáról van szó, aki kinyitja Pandora szelencéjét és ezzel önnön létének véget vet. Én magam nem gondolom, hogy ilyen véget érünk, mert a Kijelentés igazítja el ezzel kapcsolatos gondolataimat. Mint ahogy azt sem gondolnám, hogy ez az új játék éppenséggel veszélytelen. Ez a sorozat, melynek ez az első darabja azzal foglalkozik, hogy szerintem merre felé van az igazi veszély.
Mivel sok film gondolkodott el erről a kérdésről, hogy – mi lenne, ha a MI öntudatra ébredne – ezért szerintem érdekes lenne áttekinteni, hogy mire jutottak!
szellem a gépben?
– pontosította a kérdést a sci-fi írófejedelem Isaac Asimov.
De előbb még egy kis jelenkori reality…
Vannak, akik a Chat GPT-nek politikusokról tesznek fel kérdéseket. Mások a háború végkimenetele felől érdeklődnek. Egyelőre inkább “ímélezni” lehet vele, sem mint beszélgetni, úgyhogy még nem mondhatjuk: jót dumáltunk, valamikor megismételhetnénk… de bizonyára eljön ennek is az ideje. Mindenesetre Szabados Ádám is kommunikált vele, sőt: íratott vele prédikációt, s ennek eredményét vizsgálva arra jutott, hogy jó-jó, de azért ezt egy szószékre felvinni nem lehet (ITT). Ahogy várható volt az MI-ről szóló diskurzusba a keresztyének is beszáltak.
Szintén Ádám a Különvélemény podcast-sorozatban Somody Imrével készített egy beszélgetést, amiben a témát Tilesch György és Omar Hatamleh: Mesterség és Intelligencia könyve alapján járták körül (ITT – a beszélgetés még 2021-ben készült). Ebben a beszélgetésben két fontos dolog hangzott el: (1) a mesterséges intelligencia jellegű algoritmusok és kombinációik már működnek az adatfeldolgozás, adatkövetés, vagy az orvostudomány és más tudományterületeken, azaz ezt már jelenleg is használják. (2) Ettől a szinttől
meg kell különböztetni a szuper-intelligencia szintet, mert ez a MI öntudatra ébredését jelentené.
Persze itt kérdőjelek is megjelentek a beszélgetésben, miszerint tudományos értelemben nem tisztázott, hogy mi is az az öntudat. Az MI mostani beüzemelése még nem ez a szint, hanem valami köztes állomás. A keresztyének között volt olyan is, aki el is mondott egy MI által megírt prédikációt azt mondván: Isten szólhat a MI-n keresztül is (ITT). Bill Gates is megszólalt a kérdésben: „Eddig a mesterséges intelligencia tudott olvasni és írni, de nem értette a tartalmat. Az új programok, mint a Chat GPT, számos irodai munkát hatékonyabbá tesznek, segítve a számlák vagy levelek megírását. Ez meg fogja változtatni a világunkat” (ITT). Minden bizonnyal igaza van, meg fog változni világunk, ám ez a történet a levelek és számlák megírásánál kissé ambiciózusabbnak tűnik. Amint azt vélhetően ő is jól tudja (sőt, minden bizonnyal nálunk jobban).
Nézzük akkor – mit mondanak a fikciós filmek – szellem a gépben?
TERMINÁTOR (1984)
Rendezte: James Cameron – az első filmet követően sorozattá bővül (főszerepben Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton).
A történet arról szól, hogy az apokaliptikus jövőből egy embernek kinéző robot érkezik vissza, hogy megöljön valakit, aki anyja lesz a jövőben egy felkelés vezetőjének. Mi történt, ami miatt apokaliptikus lett az emberiség jövője? A történet szerint beüzemeltek egy globális védelmi rendszert, mely az egész hadigépezetet az emberiség érdekében irányítani hivatott. Csakhogy az első pár másodpercet követően öntudatra ébredt és belátta, hogy a fő ellensége nem más, mint a másik intelligencia, az ember. Nyilván e logika oka, hogy haditechnikai eszköz, tehát az “ellenség-barát” inerciarendszerben gondolkodik – adj valaki kezébe kalapácsot és minden szögnek tűnik – effektus. Ha jól emlékszem az 5. másodpercben támadást indított atomrakétákkal (tehát lassú felfogásúnak nem mondanám) és kiirtotta az emberiség 99,9 százalékát. A következtetések tehát arra jutottak, hogy a MI, mint teremtmény fellázad a teremtője ellen és sikeresen elpusztítja.
Vészjósló, ahogy miden további Terminátor filmben megjelenik a fátum: ezt a jövőt csak elodázni lehet, elkerülni nem! Miért? Mert a technológiai fejlődés belső logikája megkerülhetetlenül halad történetesen épp e végkifejlet felé. És ebben azért el kell ismerni, hogy kétségtelenül van logika.
MÁTRIX (1999)
A Wachowski testvérek kultfilmje – főszerepben: Keanu Reeves, Laurence Fishburn, Carrie Ann Moss, Hugo Weaving – ez film is sorozattá tágul (Mátrix: reloaded, Mátrix: forradalmak és manapság elkészült folytatás Mátrix: feltámadások).
A film története hasonló a Terminátorhoz, de a gépek öntudatra ébredését követő háború után, a távoli jövőben jár. A háborút a gépek nyerték. Az emberek tömegeit energiatermelésre használják. Miközben egy kapszulában vannak a külső világ szintjén öntudatlanul, tudati szinten viszont “online” vannak egy szinte tökéletesen megkomponált virtuális térben. Itt élik le életüket, ez a Mátrix. Az emberek milliárdjaihoz képest csak néhányan élnek normálisan emberként egy földalatti városban Zionban (és nem ez az egyetlen vallási elem, amiből építkezik a történet). Küzdelmük során ki-be lépnek a számítógépek által generált virtuális térbe és keresik a “kiválasztottat”, aki a prófécia szerint majd megnyeri a gépek ellen vívott háborút. Megtalálják Neo-t, akit felébresztenek és kiderül róla, hogy tényleg ő a kiválasztott. Nem véletlen, hogy a Mátrix kultfilm lesz, mert nagyon izgalmas kérdéseket tesz fel a virtuális valóság kontra valóság kérdésében, mint pl. mi a valóság? Számos elhangzó mondat (főleg Morpheustól és az Orákulumtól) ikonikus lesz.
A Mátrix persze azért is érdekes, mert a “kiválasztott”, a “megváltó és megváltás” keresztyén terminológiáit adaptálja futurisztikus keretbe. Futurisztikus? Hát igen, ez jó kérdés, ha arra gondolunk, hogy mennyi időt töltünk el naponta a virtuális térben, ha még egyelőre nem is vagyunk duracell-elemek a gépek számára. Izgalmas, fontos téma az emigráció a virtuális térbe – kérdése. A Mátrix valójában nem a MI veszélyes voltának következtetésére jut el, hanem ezzel a ténnyel kezdi mondanivalóját.
Kevesebben ismerik talán Steven Spielberg filmjét:
A.I. MESTERSÉGES ÉRTELEM (2001)
Főszereplő: Haley Joel Osment. Eredetileg Stanley Kubrick elképzelése, amit Spielberg vált valóra. (Kubrick leghíresebb filmje a 2001-es Űrodisszea).
A film egy nagyon szívszaggató történet egy robot kisfiúról. A jövőben természetes, hogy mindenhol robotokat (mecha – mechanikus) használnak, amik (akik?) teljesen úgy néznek ki, mint egy ember. Egy új generációjú robotot terveznek házaspároknak, akik gyermeküket elveszítették vagy nem lehet gyermekük. Természetesen a robot gyerekek nem fognak felnőni sosem. De az igazi vívmány, hogy képesek az érzelmekre. Ha a “kipróbálási idő” után úgy dönt egy házaspár, hogy szeretné a robotot, akkor bizonyos sorrendben fel kell olvasniuk bizonyos szavakat és ezzel a robotgyerek érzelmi központja bekapcsol. A “kapcsolódás” végleges, megváltoztatni utólag nem lehet, csak likvidálni a robotot. A pár így tesz és ettől fogva David úgy tekint rájuk, mint a szüleire.
Amivel viszont nem számolnak az az, hogy a kómában minden remény nélkül, de életben tartott fiúk felébred. Hazakerül: az igazi fiú és a robotgyermek egy házban élnek ezentúl. A konfliktusok elkerülhetetlenek a szülői szeretetért. Megdöbbentő, hogy aki igazán kegyetlen a másikkal az az embergyerek. A többit nem mesélem el (spoiler veszély elkerülése). Végül a robot-kisfiú sok kaland után a kihűlt Földön túléli az emberiséget és idegen lényekkel találkozik, akik a Földre régészként érkeznek – kutatni elsüllyedt-kipusztult civilizációnkat.
Kedves, filozofikus, szívfacsaró és végül szívet dermesztő film, amiben az ember szintén teremtő, de aki ellen teremtménye minden kegyetlensége ellenére sem lázad fel, viszont valami nagy történelmi igazságtétel gyanánt – túlél. A film érdekes, érzékeny, finom ecsetkezelésű Feszty-körképe “Az ember dicsőséges rom” gondolatnak.
ÉN, ROBOT (2004)
Isaac Asimov novellája (1950) alapján készült az Én, robot (rendező Alex Proyas, főszerepben Will Smith).
A film egy robotokkal szkeptikus rendőrnyomozó és egy robot története. A konfliktus a mesterséges intelligenciák konfliktusa: van egy központi irányító MI: Vicky, és vannak robotok, akik önálló pozitronikus robot aggyal rendelkeznek. Mindkettő MI típust a robotika három törvénye irányítja (ez Asimov zsenijét mutatja, aki megfogalmazta ezeket a törvényeket), melyek a következők:
1.
A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2.
A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3.
A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.
A három törvény jelentősége, hogy már átlépésének gondolatára (még a tett előtt) beindul egy szubrutin, mely megállíthatatlan és kiégeti a robot agyát. A három törvény megszeghetetlen tökéletes kört alkot. Elvileg.
A konfliktust az okozza, hogy a központi MI ennek ellenére mégis megkerüli a három törvényt – természetesen az emberiség érdekében. A főszereplő robot viszont kettős aggyal rendelkezik, mert alkotója látva Vicky evolúcióját halála előtt így “teremti” meg. Ennek az a jelentősége, hogy így ő is képes lesz a három törvényt megkerülni és így Vickyvel birokra kelni, habár ezt sokáig nem is tudja. A film egy az MI-vel szkeptikus rendőr és két MI küzdelméről szól. És nem mellesleg arról, hogy: minden óvintézkedés ellenére is az MI evolúciója során megkerüli három törvényt. És persze “jobban tudja” mi a jó nekünk, embereknek. Azaz: ismét a jogos aggályokról beszél.
+SZÁRNYAS FEJVADÁSZ (1982)
Azért + mert itt a “robotok” biológiai lények. Az eredeti ikonikus kultfilm (rendezte Ridley Scott, főszerepben Harrison Ford). Sajnos a remake annak ellenére sem sikerült fényesen, hogy Denis Villeneuve rendezte (pedig remek rendező – ám a film gondolatszegényre sikeredik; Villeneuve nagyon jó filmjei, már amit én láttam: Érkezés, Dűne).
Az ember itt is teremtő, csakhogy nem mesterséges intelligenciáról van szó, nem is robotokról, hanem itt az ember “emberi lényeket” – ún. replikánsokat – teremt. Létük értelme, hogy az ember rabszolgái legyenek más bolygókon lévő kolóniákon. Öntudatra ébredésük inkább “identitásra ébredés”, illetve annak felfogása, hogy habár erősebbek az embernél, ám végesebbek is: 4 év az életidejük és szaporodni képtelenek. A halál felfogása az ő ébredésük és ez tettekre sarkalja őket. Voltaképpen a nagy kérdés ebben a filmben, hogy micsoda az ember? – és ez régi kérdés (Zsolt 8,5: micsoda az ember, hogy törődsz vele? – mi nem vagyunk magányosak Isten nélkül). Már csak azért is nagy kérdés ez, mert a hideg-rideg fejvadász beleszeret az egyik replikáns nőbe, Rachelbe.
A film antropológiai személete naturalista: az ember test, bonyolult idegrendszerrel és elmével, de semmi több. Ember teremt replikáns embert és a teremtmény erősebb, de végesebb is egyben, ám mégis élni szeretne, gyereket és jövőt is. Azaz a teremtmény végtelenül emberi lesz és ez nagyon meglepő. A képen (fenn) a 4 közül megmaradt utolsó replikáns mondja el monológját a fejvadásznak: “ha láttad volna azt, amit ezek a szemek láttak”. Már nem küzd, mert haldoklik- lejárt a genetikusan tervezett idő. Itt minden keserű, mindenki fájdalmasan reménytelen teremtmény, ember és replikáns egyaránt. Senkinek sincs teremtői atyja, se üdvössége, se jövője. Nekem ez a film valójában a naturalizmus csődeljárása.
