szólítsatok Lorettának!
Bár nem is olyan régen még Magyarországon legfeljebb vicc volt a „szólítsatok Lorettának” Monty Python-i szürreális jelenete, mostanra már Magyarországon is ott tartunk sajnos, hogy ez nem vicc, hanem a jelen lévő kőkemény valóság. A progresszív eszme terjed, hódít és nem tűr meg vetélytársat: épp ezért maga alá akarja gyűrni a Krisztus egyházát is.
Ebben nagy segítség számára a progresszív „keresztyénség”: olyan tanítók, csoportok, felekezetek és ezek tanai, melyek azt állítják, hogy a kétezer éven át vallott apostoli keresztyén hit téves, idejétmúlt és gyűlölködő. Olyan, amely nem felemeli, hanem megnyomorítja az embert. Ennek fényében el is vetik annak az alapvetéseit, a Szentírás kijelentés-voltától kezdve adott esetben egészen Jézus feltámadásáig – s az üdvösség helyett földi mennyországot, a bűnbánat helyett a bűn fogalmának az eltörlését, a megtérés helyett coming outot, az önmegtartóztatás és önmegtagadás helyett önmegvalósítást, a tisztaság helyett szabadságot, a kereszthordozás helyett pedig keresztlevételt képviselve.
A progresszívek azt állítják mindemellett, hogy ez, amit ők képviselnek, valami radikálisan új, valami igazán haladó, előremutató (mint ezt maga a „progresszív” elnevezés is tükrözi). Valami, ami meghaladja a régimódi, bigott keresztyénséget, valami, ami még sosem volt, de most van, és épp ezért – állítják -, mindenki ezt kellene kövesse, mert ez az igaz út. Ezt a tézist széles körben terjesztik is természetesen, a médiában, a különböző ökumenikus és nemzetközi protestáns fórumokon, a templomaikban és bárhol, ahol tehetik. Sokan pedig el is hiszik ezt: fiatalok, idősek tömegei mennek utánuk, abban a hiedelemben, hogy végre haladnak valahova, hogy végre valami olyannak a részei, ami új, radikális és egyedi. Ez tévedés – máshonnan nézve pedig egyszerűen átverés.
a lemezfelvétel új, ám régi dallamok hangzanak fel
A progresszív eretnekség ugyanis egyáltalán nem újkeletű dolog. Persze, nem mindig hívták progressziónak. Nem mindig burkolták szivárványos rongyokba a sokszínűség jegyében. De a lényeg, a tanaik magja, az se nem radikálisan új, se nem haladó, hanem valójában végtelenül maradi és ósdi: már majd kétezer éve is jelen volt a világban, s maguk az apostolok is küzdöttek vele.
Erre a legszebb példa a 2 Péter 2: a teljes fejezet mintha pontosan a mai progresszívekről szólna. S róluk is szól valójában: a mindenkori tévelygőkről, melynek a progresszió csupán egy múló epizódja. A fejezet tartalma a következő:
„De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat.
Mert Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kímélte meg az ősi világot sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek.
Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ez az igaz ember, amikor közöttük lakott, gonosz cselekedeteiket látva és hallva napról napra gyötörte igaz lelkét. Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és az Isten felségét megvetik.
Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. Ezek pedig olyanok, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; azt káromolják, amit nem ismernek, és azokhoz hasonlóan fognak elpusztulni is. Ez lesz gonoszságuk bére.
Ezek gyönyörűségnek tartják a dőzsölést fényes nappal, szennyfoltok és szégyenfoltok ők, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor együtt lakmároznak veletek. Szemük parázna vággyal van tele, és telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei.
Ezek elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának útját, aki a gonoszság bérét szerette, de aki vétkéért feddést kapott: egy néma igavonó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva. Mert üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.
Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: a kutya visszatér a maga okádására, és a megfürdött disznó sárban hempereg.”
nincs új a nap alatt
Valóban igazat mond hát a Prédikátor, mikor ezt mondja: „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (Préd 1,9) Újra és újra megdöbbent az, hogy mennyire mély igazságokkal van tele az Ige – S hogy ezek mennyire aktuálisak ma is.
A progresszív tévelygés apostoli tanításokon túllépő, posztkeresztyén valósága ugyanaz a valóság, ami 2000 éve is jelen volt: a tévtanítás tartalma mit sem változott. A külsőségek mindig mások, de a lényeg marad.
S ne legyen kétségünk: amikor egyesek párbeszédet szorgalmaznak, mondván, hogy hadd ismerjék meg a progresszívek az apostoli álláspontot, akkor ezek vagy naivak, vagy szándékosan bele akarnak húzni minket a bajba. Mert ahogy az Ige is írja, a tévtanítók olyan emberek, akik „az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől”. Ismerik tehát az igaz, apostoli tanítást, tisztában vannak annak az álláspontjával: de a könnyebb utat választva inkább visszatértek a rosszhoz és elbuktak. Olyanok ők, mint a hányására visszatérő kutya és a megfürdetett disznó, amelyik, ha szabadon engedik, az első pocsolyában meghempereg: szánalomra és undorra méltók inkább, mintsem követésre.
haladás vagy a mátrix újratöltve?
Nem haladnak tehát ők, hanem egyhelyben toporognak, mióta világ a világ. Ugyanazt képviselték kétezer éve is, mint amit most. Felvetődhet hát bennünk a kérdés: akkor a haladás hazugság? Nincs más, csak az egyhelyben toporgás?
A válasz pedig az, hogy de, van más: az apostoli, hitvalló, biblikus keresztyén hit. Ez a tanítás az, amely a valódi haladás képviselője: haladás a bűnből a tisztaságra, a kárhozattól a mennybe, az ítélettől a kegyelemre, s a halálból az életre.
a tényleg új
Kedves olvasó! Előre akarsz jutni? Haladni és új dolgokat felfedezni? Valami olyat akarsz megélni, ami radikálisan új? Akkor ne a progresszívekre hallgass, hanem Arra, Aki ezt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” A feltámadott Úr Jézus Krisztusra, aki a Szentírásban és egyedül a Szentírásban jelentette ki számunkra Önmagát. Aki Hozzá megtérve felveszi a keresztjét, s magát megtagadva követi Őt, az halad valójában: a Menny felé. Az örök élet felé. Nincs más út az Istenhez, csak ez az egy. Nincs más út a boldogsághoz, csak ez az egy.
A tévtanítók pedig el fognak bukni, épp úgy, ahogy eddig is elbuktak mindig . Olyanok ők, mint a mese Prérifarkasa: bármilyen gonoszságon is fondorkodnak, a végén az rájuk üt vissza. Mert a kívánságok és a világi eszmék ideig valók és végesek. A győztes Úr viszont örökkévaló. Épp úgy, mint az apostoli, egyetemes keresztyén anyaszentegyház: a hitvallók hűséges, állhatatos, imádkozó közössége. Istenben miénk a Menny és miénk a győzelem! Ne féljünk hát képviselni Őt, akkor sem, amikor látszólag a tévelygés lett már a többségi irány: Isten hívő népe mindig is kicsiny mag volt. Imádkozzunk természetesen a tévelygők megtéréséért is, de amint az Ige írja, amíg meg nem térnek, közösséget semmilyen formában ne vállaljunk velük. Inkább hirdessük feléjük is, mint minden nem hívő felé a megtérés evangéliumát: mert az az egyetlen út az Istenhez: az az egyetlen út az örök életre!
