“De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram – de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” „Az első” – felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.” (Mt 10,28-32)
Az apa utasítja a fiúkat, hogy ma a szőlőben lesz dolog, úgyhogy menjenek ki. Az egyik fiú igent mond a másik nemet. Ez már egy jézusi csavar a példázatban, mely gyakori. Egy ideig a példázatok mennek úgy ahogy “szokott lenni”, ám egyszer csak fordulat áll be. Itt a “nem válasz lehetősége” a fordulat. Merthogy ez ma természetes: gyerekeink simán mondhatnak nemet az apáknak. Ám akkor nem így volt – az apa akkor patriarcha volt és nem lehetett nemet mondani – súlyos következmények nélkül legalábbis nem, amit nem nagyon kockáztattak a fiak.
Én még voltam katona. Előre mondta apám, hogy amikor ott parancsot mondanak nem kell firtatni, hogy van-e értelme, hanem meg kell tenni. Ne szólj vissza fiam, mert megjárod! Nagy Sándor az isszoszi csata előtt átgondolta, hogy hogyan lehet egy 10x-es túlerővel szemben győzni. Mikor elmondta hadvezéreinek senki se hitt a győzelemben. Viszont – mert katonák voltak – engedelmeskedtek. Akkor is, ha azt gondolták: “a halába menetelünk”.
Jézus itt azt mondja: meg kell bíznunk a mennyei Atyában – nem kell érteni a parancs relevanciáját, viszont engedelmeskedni azt kell. Miért? Mert Ő a mennyei Atya, az Isten. Tisztelet és tekintély – ez a jó viszony Ővele. Az angolszász esküvőkön a férfi és nő ezt ígéri egymásnak: “tisztelni és szeretni foglak”. A tisztelet a szeretet egy fontos formája. Tisztelni valakit az is jelenti: szeretni, és a mennyei Atya méltó rá. Az Atya akarata itt nem csak egy földi apa – akkoriban tisztelendő – akarata. Hanem a mennyei Atyáé – az Isten tiszteletéről van szó, istentiszteletről a cselekedetek terén. Döntésről emellett, és döntésről, mely egy rossz döntést megváltoztat később.
Jézus itt beszél a döntés komolyságáról: egy döntés attól komoly, ha azt a döntésnek megfelelő cselekvés kíséri. A döntés fontos: a cselekvés közben már nem lehet dönteni, mert ott nincs idő rá. Szun Ce (kínai hadvezér és bölcs, a Háború művészete c. könyv szerzője) mondja: “Amely sereg harcba bocsátkozik és keresi a győzelmet elvesztette a háborút. Amely sereg keresi a győzelmet és harcba bocsátkozik: megnyerte a háborút”. A döntés: a győzelem formulájának megtalálása.
Aki dönt utána szabaddá válik a cselevésre – ugyanis utána már nem kell küszködnie, hogy mit döntsön. Kell küszködni, de nem szellemileg, a kétely a döntés után már nem környékez. Mert a döntés elszántságot és elkötelezettséget ad, ha nem, akkor komolytalan, megalapozatlan volt. Ilyen az a fiú, aki azt mondja: megyek, uram, de végül nem megy.
A másik fiú, aki először nemet mond végül meggondolja magát: felülbírálja saját magát. A megtérés görög szava a metanoia – ugyanezt jelenti: felülbírálni mindent, amit eddig magamról, Istenről, bűnről-igazságról, fontosról és lényegtelenről gondoltam, mégpedig a szerint, amint az Krisztus világosságában látszik.
“Isten jót döntött felőled, nélküled” (Takaró Károly). Ez a krisztusi példázat a másik oldalról szól: a mi döntésünkről és annak megfelelő cselekvés felelősségéről. A kettő – Isten jó döntése felőlünk és a mi jó döntésünk szükségessége – nem zárja ki egymást, de Jézus itt az utóbbira fókuszál.
Dönts jól! Ha pedig rosszul döntöttél: légy ebben bátor és változtasd meg!