Öt évet dolgoztam Hollandiában, bizony már több, mint 30 évvel ezelőtt. Az ország akkor egészen más volt, mint jelenleg, magyarán akkor sokkal jobb, élhetőbb volt. Persze ma is magas az életszínvonal, de a társadalom sok tekintetben átalakult. A jelenlegi helyzet bemutatását Hágával kezdem, ahol a munkahelyem volt és ott is laktunk. Egy migránsok által nagyszámban lakott negyedben rabolták ki Pauline Krikkét, Hága polgármesterét. A polgármester asszony megpróbálta eltitkolni a rablást, de a holland RTL TV végül tudomást szerzett az esetről, így a városvezetőnek el kellett ismernie a bűncselekmény megtörténtét. Egy antwerpeni szállodában két fiatal holland lányt öt migráns erőszakolt meg.
Érdekes és különös, hogy Hollandiában az önkormányzati választások előtt a baloldali Munkáspárt és a Zöldek (Sargentini pártja, a volt Kommunista Párt) – a választási győzelem érdekében – szövetségre léptek a szélsőséges, iszlamista tanokat hirdető, Nida nevű, muszlim migránsok által alapított párttal. Ezek után már érthető, hogy Frans Timmermans korábbi törpe pártja a 2019 májusi EP választáson miért kapott rekord mennyiségű szavazatot. Elsősorban a bevándoroltak jóvoltából.
2018 nyarán a törökországi elnökválasztás nem várt mellékhatásaként a holland sajtó szembesült azzal, hogy az ország legnagyobb iszlám vallású közössége, a török, sok mindent akar, de integrálódni azt biztosan nem.. A holland De Telegraaf napilap arról ír, hogy az integrációval foglalkozó szakemberek egyre jobban aggódnak az országban élő törökök folyamatosan erősödő hollandellenes hozzáállása miatt.
Az említett holland újság számos török bevándorlóval készített interjút Recep Tayip Erdogán török elnök választási győzelme után. A riportokban sok migráns a hollandok számára sokkoló dolgokról számolt be, mivel nem éppen a holland hagyományok és kultúra átvételéről, illetve a holland társadalomba való integrációról beszéltek.
A migránsok egyértelműen és kendőzetlenül úgy nyilatkoztak, hogy nem akarnak integrálódni Hollandia eredeti társadalmába, mivel azt nem fogadják el, sőt sokan a keresztyén holland kultúrát alapvetően alsóbbrendűnek és hitványabbnak tartják a saját kultúrájuknál. Az egyik interjúalany, egy Amszterdamban élő fiatal török ezt mondta: “ Várd ki a végét! Már most is mi vagyunk itt a főnökök. Nézz körül! Ez már Törökország és mi folyamatosan egyre többen leszünk Hollandiában!” Az ő mondanivalóját pedig egy másik, mellette álló migráns, a következőkkel egészítette ki: “Ezt ti tettétek lehetővé. Itt minden lehetséges..Ha előjogokat adtok embereknek, akkor ne csodálkozzatok, hogy élnek is azokkal.”
2017 nyarán a holland Trouw lap hosszú riportjában olyan hollandokat mutat be, akik Magyarországon házat vásároltak. Ők az újságíró kérdésére, hogy miért költöztek Magyarországra azt válaszolták: Itt mérsékeltek az árak, kedvesek az emberek, csönd van, nyugalom, kellemes éghajlat és a “migránsmentes” környezet is jelentős motiváló tényező volt. Most idézek a holland lapból:
“ Jacqeline és Jeroen Bastiaensen igazából csak nyaralót kerestek maguknak, amikor 2012-ben megvásároltak egy tanyát a magyarországi Csemőn. De a tágas tér, a meleg nyarak és a nyugalom együtt nagyon vonzónak bizonyultak, ahogyan az is, hogy itt a holland túlszabályozottságtól, a magas adóktól, a közlekedési dugóktól és az útdíjtól is megszabadulhattak. És, bár nem ez volt a legfontosabb, az a tény is döntésük mellett szólt, hogy Magyarországon nem élnek muszlimok.”
A cikkben megszólaló feleség,Jacqeline, úgy véli, hogy Orbán Viktor helyesen cselekszik, amikor kerítést épít az ország déli határán. Ő maga pedig Budapesten nagyobb biztonságban érzi magát, mint Amszterdamban, mivel itt egyáltalán nem kell merénylettől tartania. Szerinte a déli határszakaszon felépített kerítés remek dolog.
A holland lap cikke arról is szól, hogy a Hollandiával szomszédos Belgiumhoz tartozó Flandriában már külön kifejezés is született azok leírására, akik szintén az előbb említett okok miatt hagyják el szülőföldjüket: a “menekülő flamand”-ot elsősorban ugyancsak a nyugalom, az éghajlat, a kisebb adóterhelés és a náluk nevetségesen alacsonynak számító vidéki ingatlanárak hozzák Magyarországra. Ám az is tény, hogy a migránsoktól és az iszlámtól való félelem is sokaknál szerepel az okok között.
A holland lap szerint az utóbbi időben Csemő 25 kilométeres körzetében nagyjából 300 holland és flamand vásárolt magának házat. Van , aki csak nyaralni jár ide, de egyre többen vannak, akik már a teljes évet itt töltik. A már idézett házaspárnak például az összes szomszédja egész évben itt élő holland, akikkel – ha nem is járnak össze nap mint nap – jó viszonyban vannak, és egyáltalán nem bánják, hogy honfitársaik között lehetnek. Újra mondom, írom: ahogyan a lengyel vagy más uniós országból érkezők nem migránsok Hollandiában, ugyanúgy a Magyarországra áttelepülő hollandok sem azok.
Olvastam a hírt arról, hogy lemondott a holland migrációs államtitkár (ilyen is van). Egy héttel korábban ugyanis kiderült, hogy eltitkolták a súlyosabb bűneseteket az igazságügyi és biztonsági tárca éves jelentésében, amely a menekült státusszal rendelkezők által elkövetett bűncselekményekről számolt be.
Jaco Dagenos szociológus professzornak a migrációval és a migránsok hollandiai integrációjával kapcsolatban tettek fel kérdéseket. A válaszokból néhányat tartalmilag idézek:
1. Hollandia nagyvárosaiban 50% körül van , egyes városokban efelett, a bevándorlói háttérrel rendelkezők – az úgynevezett allochtonok, magyarul “máshol születettek” – aránya. Ezek a tömegek minden városban különálló tömbökben élnek. A legrosszabb a helyzet Hágában, az ország közigazgatási fővárosában, ahol egyes kerületekben, városrészekben 100% a “máshol születettek” aránya. Amszterdamban és Rotterdamban több kerület is van, ahol a “máshol születettek” aránya 70% feletti.
2. A hollandok és nem hollandok közötti kapcsolatok meglehetősen korlátozottak. Ennek fő oka a kultúrák – azon belül a vallások – közötti különbség. Nem mindegy például, hogy valaki iszik-e alkoholt, vagy sem, kezet fog-e egy nővel, vagy sem. Ezek látszólag kis dolgok, de a valóságban nagyon is számítanak. A migránsok túlnyomó többsége egymás között házasodik, a hollandok és a migránsok közötti házasságok néhány százalékot tesznek ki.
3. Sok marokkói nem szimpatizál a Rotterdamot már hosszú évek óta irányító polgármesterrel, a muszlim Achmed Abontalek-kel. Túlságosan hollandnak tartják. Azokra egyébként, akik a migráns közösségek szerint a kelleténél messzebb mentek a hollandokkal való azonosulásban, már külön szó is született: ezeket az embereket “elsajtosodottaknak” hívják. A surinami bevándorlók pedig az ilyen embert “bounty”-nak nevezik, mert kívül “csoki”, azaz barna, belül viszont fehér.
4. Az elkülönülést jól illusztrálják a futball egyesületek is. Egyrészt a törökök és a marokkói szurkolók külön egyesületekbe tömörülnek, másrészt, ha hollandokkal játszanak egy csapatban, a meccs végeztével veszik kalapjukat és indulnak haza, nem ülnek be a harmadik félidőre a kantinba.
Európa szerte nagy visszhangot váltott ki az Utrechtben történt lövöldözés, amely egy villamoson történt, ahol hárman meghaltak, öten megsebesültek. Elfogták a tettest, a 37 éves migránst, Gökmen Tanis-t. Az előzetes bírósági meghallgatáson a vádhatóság bemutatott egy kézzel írott levelet, melyet a tettes autójában találtak. Idézem: “A vallásomért teszem. Muszlimokat gyilkoltok, el akarjátok tőlünk venni a vallásunkat, de nem fog sikerülni. Allah hatalmas.” Tanis – akit a rendőrség szexuális bűncselekmény kapcsán már ismert – beismerte tettét. A bíróságon nem volt hajlandó felállni, visszautasította az ügyvédi képviseletet, mondván: nem ismeri el a holland törvényszék illetékességét, és mindezt a hitéért tette.
A szervezett bűnözés erősödésére utal az, hogy a holland újságok szalagcímei szerint, hogy a pénz automaták kezdenek eltűnni a a holland utcákról, ugyanis a bűnbandák egyre többször robbantják fel ezeket. A holland gyakorlat szerint a rendőrség hivatalosan nem közölhet adatokat a szervezett bűnözés mögött álló egyének etnikai hátteréről. A rendőrség küzdelmet folytat az illegálisan birtokolt fegyverek visszaszorításáért is. Ennek a küzdelemnek egyik eleme volt, amikor 2019 januárjában a rendőrség amnesztiát hirdetett a fegyver beszolgáltatások terén. A rotterdami lakosok ennek keretében 262 lőfegyvert és 650 kilogramm lőszert adtak le a helyi hatóságoknak.
Az akciót a holland rendőrség sikerként könyvelte el, de mi elgondolkodhatunk azon, hogy miféle társadalmi mozgások állhatnak a lőfegyverek ilyen mértékű illegális jelenléte mögött Hollandia második legnagyobb városában, ahol a lakosság bőven több, mint fele muszlim, és 10 éve a város főpolgármestere is muszlim.
Talán nem független ettől az a hír, hogy a szociálliberális D66 nevű párt javaslatot tett arra, hogy “a túlságosan fehér és férfi” utcanevek helyett a jövőben több utca kapjon nevet Rotterdamban a nem holland etnikumokról és a nőkről. A javaslatot Judith Sargentini (a nevének helyes holland kiejtése: Szarhentini, nomen est omen) pártja az Zöld Baloldal (volt Kommunista Párt) is támogatta.
Sok helyen olvashattunk arról, hogy az iskolákat is jellemző szegregáció Hollandiában is halad előre, bár még nem tartanak ott , mint a belgák. Ez egyáltalán nem zavarja a holland baloldal magyarok által is jól ismert két hírhedt alakját, a kommunistából zöldre festett Sargentinit és a szocialista, szélsőségesen bevándorlás párti Frans Timmermanst. Egyszerűen nem akarnak foglalkozni az egyre súlyosabbá váló iskolai szegregációval.
Ezt a helyzetet az is jellemzi, hogy a holland köznyelvben, de már a médiafelületeken is, egyre nagyobb mértékű a “fehér” vagy “fekete” iskola megnevezés használata. Fekete iskola az, amelyben többségben vannak a migránsok gyerekei, fehér iskola pedig az, amelybe többségében holland gyerekek járnak. Amszterdamban a városvezetés már régóta próbálja a szegregációs folyamatot megfordítani, de teljesen eredménytelenül. Itt is azokat az iskolákat, amelyekbe többségbe kerülnek a migránsok gyerekei a hollandok fekete iskoláknak minősítik és elviszik onnan gyerekeiket.
Diane Middelkoop, két fekete iskolának a vezetője az AFP hírügynökségnek adott interjújában azt mondta: “Amikor különböző okok miatt egy iskola fekete lesz, azt már nagyon nehéz visszafordítani. A fehér gyerekek szülei nem akarják többet ide járatni a gyerekeiket, és ez érthető is. Mindnyájan szeretünk otthon és olyanok között lenni, akik saját kultúránkat és hagyományainkat osztják..”
Hollandokkal folytatott beszélgetéseim során – sajnos – azt állapítottam meg, hogy nemcsak a vezető politikusok, hanem a hagyományosan toleráns hétköznapi hollandok sem igazán érzékelik ezeket, a saját hazájukban zajló folyamatokat, vagy ha érzékelik is, akkor elfogadják. Ez utóbbit bizonyítják akkor , amikor nekem azt mondják: “Karcsi, mi ebben élünk, a fiatalok meg szépen belenőnek.” Ezzel elfogadják, hogy a hagyományos Hollandia a nem távoli jövőben eltűnik.
