Lábjegyzet Molnár Sándor posztjához
Teljesen egyetértek barátom, Molnár Sándor posztjával és annak mondanivalójával. Mindazonáltal néhány dolgot nem tudok kiverni a fejemből, mely világpolitikai szempontból erősen fűszerezi a konfliktust, amolyan indai módra, miként ők púpozott evőkanállal szórják a tüzes-fűszert főztjükre.
Merthogy a nyugati médiahadjárat hitelességéből sokat levesz az a tény, hogy évek óta bebizonyosodott, hogy a “nagy narancsos forradalom” jó részben a CIA műve volt. Tehát nem jelentéktelen mértékben.
Így az az illúzióval teljes elképzelés miszerint a dolgok maguktól alakulnak így- vagy úgy és mindezek semmilyen okként nem szolgáltak arra, hogy orosz medve “kél bal- majd jobb oldalára” – szintén egy nevetséges elképzelés. Mármost, ha valaki szívesen ringatja magát ebben – ám legyen – de én magam inkább a valóságalapú dolgokat kedvelem.
Ukrajnában szerintem nem szentek élnek és Oroszországban nem kizárólag gonoszok!
Ami igaz az igaz: az oroszoknak adatott egy Putyin, aki rendbe tette az országot és az orosz érdek neki – ki tudja miért – fontos volt. Nos, ilyen vezető az ukránoknak nem igen adatott – és hát pont ennek megfelelően néz ki az ország.
Az, hogy Putyin nem olyan píszi, meg nem amolyan igazi “nyugatízű” demokrata – ez a nyugatiakat lehet hogy kissé zavarja, ám ezzel szemben az oroszok viszont a régi (és jó értelemben vett) cár atyuska reinkarnációjának gondolják. És teszik ezt jelentős többséggel. Talán nem lenne butaság megérteni és akceptálni, hogy a nyugatitól eltérő kultúrák nem feltétlenül rajonganak a nyugati civilizációs “értékekért” – de ezért még létezni azért van joguk. Engem az nem elégít ki magyarázatként, hogy minden ami nem a nyugati (és liberális) demokrácia az automatikusan diktatúra – mert ez simán csak egy neoprimitív narratíva.
Csak érdekességképpen mondom, hogy míg Oroszország (mint ami az orthodox civilizáció mag állama) visszatért keresztyén gyökereihez, addig az USA épp elhagyja azokat. Gondoljunk csak azokra a tendenciákra, hogy számos neomarxista – vagy ha úgy tetszik kulturális marxista – nézet uralja ma egyértelműen Amerikát. Akkor viszont a kérdés immár más megvilágítást nyer, miszerint:
melyik is a gonosz birodalma?
De visszatérve magához a konfliktushoz, ha annak idején a Majdani narancsos forradalomban a CIA vastagon benne volt, akkor tán nem elrugaszkodott azt gondolni, hogy a mostani konfliktus is az USA bizonyos érdekeit szolgálja. Mert mégiscsak alátámasztandó igényeit az USA Romániába és Lengyelországba telepített bizonyos rakétaegységeket – melyekkel szembeni ellenérzéseiknek az oroszok többször is hangot adtak, talán érthető módon. Mindenesetre érdemes meghallgatni a témában Földi Lászlóval készült podcast riportot, ahol a biztonságpolitikai szakértő megvilágít néhány dolgot a konfliktussal kapcsolatban (ITT).
És most Ukrajna jön a sorban – persze bizonyos földben lévő kincsek sem érdektelenek a jó amerikaiaknak – mert azért akad ilyesmi is Ukrajnában, nem is kevés. És ott van még nem mellesleg a belengetett EU és NATO tagság, így hogy az oroszok nem píszi módon reagálnak azért mégiscsak érthető. Ha mondjuk az oroszok ilyesmivel próbálkoznának mondjuk Mexikóban, akkor az amerikaiak lennének ugye módfelett idegesek.
JA, tényleg, volt is ilyen: KUBA!
De az más! Valójában persze abszolút nem más. De azért az oroszok azok bizony agresszorok, ellenben az amerikaiak részéről teljesen érthető reakció volt a Kuba körüli rendezés katonai módja.
Én aztán nem szerettem különösebben az oroszokat, egyáltalán. Hallottam mit műveltek a lányainkkal, mikor felszabadítottak minket. Nem szerettem a nyelvüket – nekem nagyon idegen – és amit nekem nyögve nyelve tanulnom kellett.
De betudom a kommunizmusnak és nem mindent gondolnék rossznak, ami orosz, csak azért, mert orosz. És igen ez a képmutatás, amit most Amerika csinál – engem nagyon zavar. Az ő földrészükön nem voltak háborúk (kivéve mikor magukkal harcoltak) és úgy látom most jól elszórakoznak a bolygó másik oldaláról, tisztes távolságból.
Ebből a perspektívából nézve nem lehet csodálkozni azon, hogy az orosz medve harcias kedvét mutatja, ha az orrába petárdát akarnak dugni! Mégis ki tűrné mosolyogva ezt? Szerintem igaza van a székelyeknek és ezt jó lenne megszívlelni, mert
A MEDVE NEM JÁTÉK!
Szóval van miért imádkozni! De azért azt, hogy
ki és miért a gonosz érdemes lenne differenciáltan szemlélni!
Mert ez segít az imádságban is. Az imádságban valós dolgokat kell mondani, kérni, megjeleníteni Isten előtt! Mert az IGAZSÁG= VALÓSÁG. Hordozni hosszan, sokszor és hűségesen, de nem politikai marketinget, hanem a valóságot – amennyire csak ez lehetséges.
A keleti materializmus és a nyugati lényegében egy és ugyanaz: mindkettő valamilyen bűvöletben él. A keleti egy eszme, a nyugati a pénz bűvöletében. Csakhogy az oroszok beláttak dolgokat – mint keleti keresztény civilizáció. Moszkvában ma 70%ot megközelítő az önmagukat kereszténynek vallók száma – gondoltuk volna ezt? A kommunizmus fővárosában?
Imádságban is szeressünk úgy, ahogy Krisztus tanította: igazsággal és valósággal!
