November 13-a – A MAGYAR NYELV NAPJA
– az Országgyűlés néhány évvel ezelőtti döntésének megfelelően: „A hungarikum a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelent, amely a magyarságra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség.”
Büszkeségeinket az erre hivatott testület nyolc szakterületi kategória valamelyikébe sorolja. Az idézőjeles mondatban rögzített jelzők, jellemzők a magyar nyelvre is érvényesek, mely egyedi, különleges és minőségi.
Ezen állításomat alátámasztandó, itt adok néhány véleményt nyelvünkről. Valamennyi megnyilvánulás neves külföldiektől származik.
Ove Berglund svéd orvos és műfordító: „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem, hogy a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.”
Jakob Grimm meseíró: „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”
Sir George Bernard Shaw drámaíró az amerikai CBC televíziónak adott interjújában – többek között – ezt mondta: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: Ha magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
Crover S. Krantz amerikai kutató: „A magyar nyelv ősisége Magyarországon meglepő. Úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkor kezdetét, az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.”
Sir John Bowring angol nyelvész és irodalmár, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt,, így jellemezte nyelvünket az 1830-ban megjelent „Poetry of Magyar” című verseskötetének előszavában: „A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött a nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke…..A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tál ételét.”
Giuseppe Mezzofanti olasz bíboros és nyelvtudós (1774-1849) azt állította, hogy a nyelvek összehasonlításában, mint a legdallamosabb, az első helyen álló olasz és a második görög után, a magyar következik. Még ezt is mondta: A magyarok, úgy látszik, nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben.”
Ezekhez, a minden képzeletet felülmúló véleményekhez még csak azt tenném hozzá, hogy a nyugati világnyelvek maximum csak hét magánhangzót (az olasz például csak ötöt) ismernek, addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ. Ezt a csodálatos nyelvet mi, a magyarul beszélők, legalább háromféle módon szennyezzük, illetve rosszul használjuk:
- Pongyolán beszélünk a mindennapi életben és a médiumokban is. Erre csak egy példát írok ide: Minden évben, a tanév végén és elején, halljuk a rádió és tévé csatornákon: Vége az iskolának. Felrobbantották, felgyújtották? Nyilván nem. A tanításnak van vége. Mint ahogy nem az iskola kezdődik szeptemberben, hanem a tanítás.
- A káromkodásokkal – ebben nagyon gazdagok vagyunk – is szép nyelvünket szennyezzük. Ennek a szennyezésnek „szép” példáját adja például Kossuth-díjjal kitüntetett kortárs írónk „Koccanás” című színdarabja.
- A legnagyobb mértékű szennyezésnek azonban az idegen szavak szükségtelen, és növekvő mértékű használatát tartom. Ez valamennyi médiumot (TV, rádió, nyomtatott és egyéb hírközlés) jellemzi. Pedig a fizetett beszélők, írók a fizetésüket azért is kapják, hogy magyarul szépen beszéljenek. Ehelyett olyankor is, amikor van magyar megfelelője a szónak, kifejezésnek, akkor is az idegen szót, kifejezést használják. Már egy ideje „szórakozom” azzal, hogy figyelem a közszolgálati rádió és tévé csatornákat, hogy egy óra alatt hányszor használnak idegen szavakat? Legtöbbször ez a szám 10 felett van. Néhány példa: pandémiát mondanak világjárvány helyett, identitást önazonosság helyett, edukálnak a tanítanak helyett, motiválnak az ösztönöznek helyett, profitról adnak hírt a nyereség helyett, és még lehetne folytatni, de nem teszem, mert mindenki maga tudja a felsorolást folytatni.
Régebben egyik felsőoktatási intézmény felkért diplomamunkákat készítő hallgatók külső konzulensének, illetve bírálónak is. Nem egyszer megtörtént, hogy a nyers szöveget az első 2-3 oldal elolvasása után visszaadtam készítőjének azzal, hogy a feleslegesen használt idegen szavaktól tisztítsa meg azt, „magyarítsa” az egyébként megfelelő tartalmú anyagot.
Nemzetünk megmaradása szempontjából fontos a nyelv. „Nyelvében él a nemzet.” – mondta a legnagyobb magyar, Széchenyi.” Addig magyar valaki, míg magyarul beszél. Tudják ezt a velünk szomszédos, ilyen szempontból finoman szólva is problémás országok, Románia, Ukrajna, Szlovákia. Ezek az országok sokat tesznek azért, hogy a magyar nyelven tanulást, a magyar nyelv használatát korlátozzák, megakadályozzák.
A trianoni békediktátummal hazájuktól elszakított magyarok az anyaország körül összesen hét országban élnek. Az újonnan létrejött államok jól tudják, hogy az erős nemzet legfontosabb pillérei a közös nyelv, a közös kultúra. Jól tudják, hogy a közös nyelv hiányában a lelki tartás, a közösség érzés is gyengül. Ne hagyjuk, hogy így legyen!
