„Úgy tudod hitelesen képviselni Istent, ha nem a világnak vagy saját magadnak akarsz megfelelni, hanem feltétel nélkül engedelmes vagy Neki” – vallja Földi-Kovács Andrea újságíró, aki korábban a HírTV műsorvezetője volt, ma pedig a Védett Társadalom Alapítvány kurátora és az Axióma főszerkesztője. Mint mondja, nagyon fontos értékküzdelmek zajlanak napjainkban, és keresztényként felelősségünk ezekben részt venni. Ám mindehhez az erőt csak úgy kaphatjuk meg, ha elég időt töltünk Istennel, felismerjük a végtelen kegyelmét és azt, hogy Ő a viharos időkben is velünk van, sőt megtanít a vízen járni.
Először is szeretnék rólad kérdezni, mert az emberek nagy része többször látott úgy, hogy te voltál a riporter, tehát te kérdeztél. Mik alapozzák meg az identitásodat, mik a legfontosabb összetevői annak, aki ma vagy?
Az identitásom legfontosabb része a teremtettségem: Isten gyermeke vagyok. Katolikus vagyok, magyar, feleség és édesanya. Minden más ezek után és ezekből következik.
A katolikus hit a szüleidtől jött vagy saját döntésed volt?
Akkor azt gondoltam, hogy saját döntés, mivel én nem nevelkedtem vallásos családban. Ma már tudom, hogy kegyelem. Tizenhárom évesen tértem meg. Elszöktem egy hittanórára a közeli templomba – nem szóltam otthon –, édesanyám ott talált meg. Kivételes időszak volt az életemben. Egy fantasztikus közösségbe kapcsolódtunk be – később már ketten – a nővéremmel. Virt Lászlótól tanultam hittant az Albertfalvi Szent Mihály plébánián, ott is keresztelkedtem meg nem sokkal később. Egy karizmatikus imacsoportba jártam a barátaimmal. Ezek voltak az első lépéseim a hit útján.
Ez izgalmas, akkor a tinédzser éveidben találtál rá a hitre.
A kamaszkor a kérdések és a keresés ideje. Akkor kezdi el az ember önmagát és a világot megfejteni. Szerintem a legfontosabb kérdés az életben, hogy kik vagyunk, és mi a boldogságunk kulcsa. Az ember addig megy, amíg meg nem találja erre a választ. Csak elég kitartónak kell lenni.
Nemcsak arról ismernek sokan, hogy profi újságíró és műsorvezető vagy, hanem arról is, hogy felvállalod a hitedet, a keresztény-konzervatív értékrendedet. Közben újra és újra hallani azt az elvárást, hogy egy újságíró legyen független és objektív. Mit gondolsz erről a fajta elvárásról?
Az embereket nem lehet elválasztani a világnézetüktől. Egy keresztény mindenhol keresztény. Olyan nincs, hogy valaki bemegy a munkahelyére és a szögre akasztja a meggyőződését; ha mégis így tesz, az meghasonlottsághoz vagy hitehagyáshoz vezethet. Az objektivitásra való törekvés egy teljesen érvényes szakmai szempont, de ez nem azt jelenti, hogy semlegessé vagy értékvesztetté kell válnunk. Ha van ilyen értelmezés most, az gond. Az elfogulatlanság mint szakmai szempont pusztán annyit jelent, hogy kiegyensúlyozottan informálunk, de meggyőződésem, hogy ezt is csak szilárd alapon állva, egy állandó nézőpontból lehet igazán érvényesíteni. Tehát nem gyökértelenek vagy jellemtelenek vagyunk, hanem objektívek, ez két külön fogalom.
Az utóbbi években már nem politikusokkal beszélgetsz a képernyőn, hanem társadalmi ügyeket képviselsz a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumi tagjaként, illetve az Axióma főszerkesztőjeként. Hogyan éled meg a szakmai utad változását, illetve mennyire volt ez tudatos a részedről?
Mindannyiunknak ott kell gyümölcsöt teremni, ahol éppen vagyunk. Sok változás van az én életemben is, és ezek közül néhány látványosabb, míg mások kevésbé, de lehet, hogy utóbbiak mégis nagyobb jelentőséggel bírnak. Csak a képernyőtől búcsúztam el, a szakmától nem. Az Axióma főszerkesztőjeként dolgozom.
Az újságírói lét felelősségteljes hivatásterület, a közgondolkodás formálása és a közjó előmozdítása tekintetében is, és közben nagyon sok konfliktusterületen mozog az ember. Ezek a konfliktusterületek az én figyelmemet is egyre inkább az értékküzdelmek felé terelték. Amelyekről lehet, hogy már nem elég csupán beszélni, vagy velük kapcsolatban kérdéseket feltenni.
Arra hívott a szívem, hogy vállaljak ezekben a küzdelmekben markánsabban is szerepet.
A televíziózással méltatlanul nagy ismertség és népszerűség is jár, én ezt szerettem volna felhasználni valami jó dologra. Az enyém egy hang a sok közül, ami egy archoz társul.
Tehát rá szeretnél világítani egy-egy területre azzal, hogy a nevedet adod hozzá?
Az életvédelem, a szexuális felvilágosítás, a családi életre nevelés, a gender mainstreaming terjesztése és az LMBTQ lobbicsoportok tevékenykedése például ilyen területek.
Ezekbe a témákba szerinted nem mernek igazán beleállni a keresztények, vagy miért képviselik látszólag kevesebben ezt az oldalt?
A kereszténység nem összeegyeztethető az eutanáziával, az abortusszal, vagy az azonos neműek házasságával. De ha egy ilyen témában a hit szerint érvel bárki, akkor kipontoznak. Azt mondják: ezek nem érvényes állítások, mert hitbéli alapállásból fakadnak – ez a válasz sokaknak csalódást okozhat.
Azután létezik egy uralkodó nézet, amely azt szeretné elültetni a köztudatban, hogy a vallás szigorúan magánügy, így nem befolyásolhatja az egyes társadalmi csoportok döntéseit, felfogását.
És végül van egy félreértelmezett békesség- és szeretetfelfogás a keresztényekben. Sokan azt gondolják, hogy nekünk a békesség érdekében mindig meg kell alkudnunk, és ki kell vonulnunk az ilyen csataterekről. Nem ez a fontossági sorrend. A hit, a parancsolatok, és a szeretetből fakadó igazságosság kell, hogy érvényesüljenek az életünkben; ha ezeket védelemben akarjuk részesíteni, akkor időnként konfrontálódnunk kell. Különösen ma, amikor a tolerancia diktatúráját éljük.
Ma a tolerancia hangoztatásával a keresztényeket arra akarják rávenni, hogy a hitüket adják föl,
hogy a parancsolatokkal menjenek szembe, hogy elengedjék azokat az értékeket, amelyekért ki kellene állniuk.”
