Átélünk, megélünk dolgokat úgy is, hogy nem tudjuk megmondani mi az, amit valójában érzünk. Pedig fontos, hogy ki- és el tudjuk beszélni életünket. Fontos, különösen, ha valami nem stimmel, akkor ez az első! A diagnózis! Ezt sosem jó meghallgatni, olvasni, mert ezek bajról szóló hírek. De csak ez után lehet azon elgondolkodni – hogyan tovább?
ÉREZZÜK: VALAMI MEGVÁLTOZOTT
csak nem tudjuk megmondani mi. Pedig meg kell tudjuk mondani, mert az elbeszélhetetlenség fullasztó.
Lelkünk rezonál nem csak a közvetlenül minket érő eseményekre, hanem a nagyobb társadalmi környezet klímájára is. Ez az, amivel annyit nem szoktunk foglalkozni – normál időkben – mivel elsősorban a közvetlen hatások kötik le figyelmünket. Hogy milyen a közhangulat nem annyira fontos – lehet zavaró, vagy pozitív – de inkább érdekel a minket személyesen érintő dolgok világa.
Ennek a „csak a saját dolgom” jelenségnek azonban a 2020 óta zajló események véget vetettek. Addig világunk, mint az élet kerete fennállt és benne el tudtuk helyezni magunkat el tudtuk mesélni történetünket, ezért megtehettük, hogy csak magunkkal foglalkozzunk, saját életünkkel úgy, hogy nem igazán volt érdekes, hogy mi van a világban. Persze sok mindenkit érdekelt a világ, a közélet, de még többeket egyáltalán nem.
Mindez a nyugati kultúrában valóságos édenkert volt az individualizmus számára
Azonban mindent megváltoztatott a Covid, mert a világon egyszere következett be, egyszerre okozott leállást, újra indulást és megint leállást és így tovább. Hatásai világszinten és a belátható legnagyobb közösségi szinten (nemzeti szint) is minden egyes emberre egyaránt kihatott. Az individualizmusnak ebben a válságban nem volt, nem maradt hely – mindegy volt az életkor, a világnézet- vallás, gazdagság-szegénység – az esemény mindenkire kihatott.
Az év elején már úgy tűnt túlleszünk rajta – erre megérkezett a háború. Tudjuk: ez most nem csak két ország konfliktusa, amire azt lehetne mondani, hogy legyen az ő dolguk! Bizonyos szempontból pont így van, de a hatások szempontjából egyáltalán nincs így! Mert a háború globális élelmiszer- és energiaválság magjait hordozza magában. A Covid pedig minden ellenkező érzetünk ellenére se halott még! Nem tudjuk mit fog hozni az őszi- téli időszak.
Ezzel az individualista szabadság – a nyugat nagy aranyborja – ismét komoly térvesztésen ment és megy keresztül.
Tartok tőle a megszokott szabadság az eddig ismert formában nem fog rendelkezésünkre állni. Nem feltétlenül azért, mert a politikai hatalmak korlátozni fogják, hanem összetett világunk anomáliái fogják meglehetősen beszűkíteni kereteit. És ez az, amit manapság tömeges szinten érzünk lelkünkben, hogy valami végérvényesen megváltozott méghozzá globális- emberiség szinten.
Ez az érzés pedig egyre enerváltabbá tesz bennünket. Az utópia – miszerint a modern emberiség csodás jövőjének beköszöntése küszöbön áll – teljesen kikerült a látómezőnkből.
AGGASZTÓ JELENSÉGEK SORA
Meg kell figyelnünk a lelki jelenségeket, mert mássá lett minden. Ezt persze sokan elmondták, csak nehéz megragadni, hogy miben lett más minden. Ezt szeretném megkísérelni pár vázlatos megfigyelésben.
megfigyelés – fékezés, lassulás
A Covid lelassított sok mindent az életünkben. Nem tehettük meg, amit általában szoktunk tenni. Visszafogott, bent tartott minket a karanténok válfajainak bezártságban. Mit okozott ez lelkileg, társadalmilag? Frusztráltságot és türelmetlenséget! Ólomléptű lassúság tapasztalható számos dologban – minden nehézkes, minden lassan megy, idegesítően lassan.
Sokat vesztetünk koncentráltságunkból, fókuszálási képességünkből és közben egyre türelmetlenebben vagyunk egymáshoz. Egyre nehezebb a kapcsolattartás – miközben minden lassú, aközben mégis úgy érezzük: nincs energiánk egymásra, sokszor a kapcsolattartáshoz sem. Több, mint furcsa!
megfigyelés – bizonytalanság
A leginkább „szakállas” megfigyelés: a bizonytalanságérzés. Ám egyszersmind ez a legmarkánsabb érzet is bennünk. Sőt, nem csak érzet ez, hanem tényleges bizonytalanság! A világunk olyan mértékben lett kiszámíthatatlanná, hogy féléves léptékben se tudunk előre gondolkodni.
Ez nem országos bizonytalanság, hanem az egész világunkat érintő – így mindez még inkább a tehetetlenség érzésével tölt el bennünket. Bár nem vagyok nagy pszichológus (sőt egyáltalán nem vagyok az), mégis annyit gondolom mindenki tud velem együtt, hogy így ez a legklasszikusabb frusztrációs lelki helyzet! Amiben mindnyájan ott vagyunk, mert az események egybezártak minket – önmagukba.
megfigyelés – gyorsulás
A tömegméretekben megtapasztalt lelassulással és bizonytalansággal szemben a kulturális térben épp a gyorsulás tapasztalható meg. Annak ellenére, hogy sokan tagadják a kulturális háború létét épp ez az a dimenzió, ahol gyorsulás tapasztalható.
Elképesztő sebességgel nyer elfogadást a szivárványos ideológia- vallás a tömegek tudatában és egyúttal fordul meg a vélemény arról, hogy mi is a szeretet, a férfi- nő, család, iskola. Kultúránk, az eredetében nyugati keresztyén civilizáció a közelmúltbéli „semleges” szekularizmus után a keresztyénséggel ellenséges léttérré alakul át. Ennek a sebessége pedig elképesztő léptékű.
Mindebben katalizátor-szerepe volt a Covid válság miatti lassulásnak, az amerikai választások eredményének és legalább annyira a kultúra-alkotó központok gender- és szivárványos lobbi mögé való beállásának – szinte minden mai filmből már ez folyik. Egészen nyilvánvaló, hogy ez messze nem organikus változás a nyugati kultúrában, hanem nagyon is mesterséges.
megfigyelés – kulturális paradigmaváltás
Rögzítenünk kell, hogy ez az átalakulás egy kulturális paradigmaváltást jelent. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a nyugati kultúra (civilizáció) átalakítása, átalakulása zajlik. Ez nem a teljes világra érvényes, hanem a nyugati civilizációra, de ugyanakkor el kell mondani civilizációnkról, hogy ez az, mely a leginkább mobilis-mozgékony, innovatív és hódító civilizáció. Tévhit, hogy az egyetlen lenne (a többi: orthodox, latino, konfuciánus, iszlám, japán, hindu), de tény, hogy még ma is meghatározó, miközben a régi nyugat hanyatlásának végnapjait éljük.
Az a kulturális háború, mely futótűzként borítja be az egész nyugatot valójában egy a nyugati civilizációban zajló polgárháború, melyet a szellemi-tudati-erkölcsi dimenziókban vívnak meg. A cél a kulturális dominancia, mert ez az, ami a politikai hatalom és a törvénykezés erős alapja. Ha a kulturális gondolkodás közege megváltozik, akkor minden egyéb is.
megfigyelés – alkalmazkodási deficit
Mire „megszoktuk a megszokhatatlant” a „Covid évszakokat”, addigra megjött a háború. Nem lehetséges adaptálódni ennyire gyors változásokhoz. És az állandó változáshoz meg végképp nem!
Volt mindig is a keresztyénségnek egy nagy ajánlata (Isten ajánlata), ami ma is érvényes: adaptálódj az örökkévalósághoz és mind az ideigvaló világ, mind az örök jövő Istenéhez! Azaz: gyere haza lélekben most az Atya házába! Térj haza, térj meg! Amikor megszűnőben van minden állandóság, akkor széthullik az élet. Lelkileg ez áll tömegszintű állapotunk mögött.
Úgy látom, hogy ez az amit érezünk, de nem tudjuk, hogy mit érzünk! Összességében elmondhatjuk a címmel együtt: LASSULÁS és GYORSULÁS tapasztalható szimultán! Mintha valaki játszana az IDŐVEL! Ha ez így van, úgy nagyon profi az illető… Idő és a tartalom, amit hordoz változik meg most.
a megértés kulcsa maga az IDŐ!
MINDEKÖZBEN…
a keresztyénség és az egyházak súlyos anakronizmusban vannak, mert nem veszik észre a kultúrában történő változásoknak sem a léptékét, sem a jelentőségét – egy-két kivételt leszámítva. Aaron Renn mondja, hogy sokan úgy tesznek, mintha még mindig a „közömbös világ” idejét élnénk, ezért ennek a stratégiáját szeretnék alkalmazni. Nem veszik észre (tagadás – Renn), hogy a megváltozott kulturális helyzet miatt ez a stratégia már nem működik (ITT, saját posztomban: ITT). Nem hajlandók tudomásul venni, hogy „ellenséges világgá” lett a kultúránk (Renn meghatározása).
A keresztyénség Isten örök – és épp ezért mindig aktuális válaszaival – rendelkezik a Kijelentés szintjén! A nagy kihívás ezek után az, hogy azokat a válaszokat tudjuk-e mondani, amelyek a kérdésekre megfelelnek. Továbbá, ezeket a válaszokat képesek vagyunk-e úgy mondani, hogy az eljusson minél több emberhez. Mivel – mint mindig- és miden történelmi helyzetben van specialitás, olyan, ami még úgy ahogy most – nem volt soha – ezért nem is lehetnek kész válaszaink! Ahogy szintén nem akármilyen ige jó válaszként, hanem ahogy a Példabeszédek is mondja: „Mint az arany alma ezüst tányéron olyan a helyén mondott ige.” (Péld 25,6)
Arra kell megfelelni az örök isteni válaszokkal, ami a kérdés! Egy enervált lélekkel élő korban. Bizonytalanságban lévő embereknek. Akik képtelenek alkalmazkodni az állandóan megváltozó környezethez. Akik nem tudnak tervezni, célokat megfogalmazni, mert eltűntek a biztos pontok a világól. Akik egyszerre ólmos lassúsággal képesek csak élni és egyszerre hipersebességgel változtatják meg gondolataikat és erkölcsüket.
