KÖZELEG A TÉL – keresztyénség egy ellenséges világban

“Nyugaton a helyzet változatlan” – emlékszünk talán a Tanú című film ikónikus mondatára. A keresztyénséggel összefüggésben azonban ez ma már nem igaz, mert az egykori keresztyén nyugat kulturális közege ellenségessé vált önnön hitével, vallásával.

Alapvető érdekünk, hogy tisztán és világosan lássuk önnön helyzetünket – még akkor is, ha az nem túl rózsás. Míg a keresztyénség egy alapvetően közömbös kulturális szituációra kidolgozta stratégiáját, addigra a világ megváltozott – és ehhez nincs jelenleg stratégia – állítja Aaron Renn.

Mindegy miről beszélünk házépítésről vagy a keresztyénség stratégiájáról egy adott korban (az élet és misszió hogyanjáról) csak akkor építhetünk fel, ha tisztában vagyunk a valósággal, vagyis a kontextussal. Ha ezt ismerjük, akkor tudunk csak a valóság talaján állni és elgondolkodni – mi a teendő?

Lehetne a poszt címére azt mondani, hogy mindig is ellenséges világban élt a keresztyénség – mi ebben az újdonság? Ám, ha azt látjuk, hogy míg a többi civilizáció rátalál újra a régi vallási alapokra, hogy vallási reneszánszok jellemzik, és ehhez képest szemléjük a nyugati civilizációban zajló ellentétes folyamatokat – akkor talán már másképp néz ki a dolog. Arról van ugyanis szó, hogy a nyugat saját alapját tagadja meg ezzel, a keresztyénséget.

Aaron Renn néhány igen fontos megjegyzést tett, melyről az evangélikál csoport számolt be nemrég (Szabó Viktor cikke ITT). Az elmúlt évszázad során a nyugat – egykorvolt keresztyén – civilizációt rendkívül mély változások hatották át. Nem oly rég a keresztyénséggel kapcsolatos társadalmi klíma pozitív volt. Utána jött egy olyan korszak mikor ez már közömbössé vált, míg a jelen klíma már negatív. Habár véleményem szerint itt a helyes szó az ellenséges lenne.

Mit jelent ez? Azt, hogy míg a “közömbös világ” idején keresztyének lenni sem előnyt, sem hátrányt nem jelentett, addig a “negatív világ” klímájában már kifejezetten hátrányt jelent. Ez már egy burkolt, sőt egyre inkább nyílt keresztyénellenesség, mely napi valóság immár. Nincs üldözés, de ellenséges érzület van, ami egyre inkább terjed és növekszik. Lehetne persze úgy is gondolni, hogy ez valami “organikus folyamat” – és ennek is szeretnék láttatni – de ez nem így van! Nem véletlenül alakult így a dolog, hanem hosszú idő alatt így alakították, befolyásolták a társadalmi klímát. Ez csaknem ind a kultúrát nagyban befolyásoló központok és csatornák által ment végbe.

Renn amerikai és ezért nyilván az ott jellemző tendenciákat mutatja be. Csakhogy Amerika a nyugati civilizáció mag állama (nyugati civilizáció területei: Európa, Észak-Amerika, Ausztrália és Új Zéland). Ez a tény pedig azt jelenti, hogy ami Amerikában történik döntő hatással van az egész nyugati civilizációs területekre. Lehet ugyan azt mondani, hogy „egy óceán választ el tőlük bennünket, mi közünk van hozzá?”, csakhogy a kulturális változások átvivő felületei nagyon hamar exportálják az ottani „eredményeket” szétszórva azt mindenhová. Legfőképp pedig a fejekbe.

GYORS VÁLTOZÁSOK A NYUGATI CIVLIZÁCIÓBAN

Renn tehát azt mondja, hogy az egyház és kultúra viszonyában az elmúlt 100 évben három korszakot lehet megkülönböztetni: (1) a pozitív korszakot, (2) a semleges korszakot, (3) a már zajló negatív korszakot. Mit is jelent ez?

• (1) 1994 előtt a keresztyénség társadalmi megítélése POZITÍV volt. A keresztyén erkölcs egyfajta normaként még fennállt, a keresztyén értékrend növelte a társadalmi státuszt, elvetése hátrányt jelentetett. Az egyházat a társadalommal kapcsolatosan a kultúrharc jellemezte, ez az időszak az, amikor létrejönnek az ún. keresőbarát gyülekezetek (pl. Willow Creek)
• (2) 1994-2010-ig terjedő korszakban a SEMLEGES megítélés volt a jellemző. Ebben a korszakban keresztyénnek lenni sem előnyt, sem hátrányt nem jelen és a keresztyén értékek még valamennyire hatnak a társadalomban. A keresztyénség stratégiája ekkor a „kulturális együttműködés” (cultural engagment). Ennek az időszaknak ikónikus képviselője Tim Keller és a Redeemer gyülekezet.
• (3) 2010-től napjainkig a társadalmi (kulturális) klíma megváltozik! A keresztyénségre több szempontból is ellenségként tekintenek. A keresztyén erkölcsöt támadják és ez már napjaink jól ismert világa.

Egy szintén nagyon fontos megjegyzés a cikkben:

„Aaron Renn szerint az egyháznak nincs a negatív világban jól működő stratégiája. A legtöbb lelkész tagadásban él, még mindig meg van győződve arról, hogy a semleges világ korszaka tart, és annak a stratégiáját igyekszik követni.”

Ez utóbbi komoly figyelmeztetés, mert ez az ami nálunk, keresztyénségünkben és egyházainkban is nagyon jellemző tendencia, hogy nem vesszük észre, hogy a kulturális valóság elhaladt mellettünk, mint egy robogó expresszvonat és azt hisszük, hogy ami tegnap működött az ma is működni fog. (És még a Covid hatásairól nem is beszéltünk…) Így lesz aztán súlyos anakronizmussá válik mindaz, amit csinálunk és mondunk. Ez persze nem az igei üzenetre vonatkozik, az evangélium irrelevanciája megszűnésére, devalválódására vagy „múlttá válására”, hanem mindez csak a mienké, akik képviseljük és arra vonatkozik ahogy képviseljük!

EGY MÁSIK KERETEZÉS – 4 ÉVSZAK

Említettük Tim Kellert, akinek könyve (Gyülekezet a középpontban, 2019) közismert. A könyv első megjelenése óta azonban a világ nagyot változott, ahogy Renn elmondja: lényegében egy új korszakba lépett Amerika. Ezt Keller is észrevette – ezzel kapcsolatosan kezdett bele egy sorozat megírásába, mely ezt a változást fogalmazza meg és egy lehetséges stratégiát vázol fel majd. E sorozat első részét publikálta az evangelikalcsoport.hu Mihalik Angelika fordításában (ITT).

Azonban Keller ugyanezt a folyamatot képekkel is leírja még a könyvében. H. Richard Niebuhr a fentebb említett könyvében (Krisztus és kultúra) egyház és kultúra a viszonyrendszerének meghatározásához 5 modellt vázol fel. Keller ezt az 5 modellt egyszerűsíti 4 modellre, melyeket át is nevez – nyilván azért, hogy pontosítsa azokat, hiszen Niebuhr 1951-ben megjelent könyve után ez indokolt is.

Véleményem szerint a legjelentősebb azonban az az összefoglalás volt, amit végül Keller a KÉPSOROZATTAL felállít. Ennek lényege a 4 az 1-ben és az évszakok erre alkalmas kép.

FOUR SEASONS – 4 ÉVSZAK ÉS A SZUPERTÉL

• TAVASZ: ez az az időszak, mikor az egyház születik. Egyszerre igaz, hogy lehet még metsző hideg, de már jön megállíthatatlan a meleg idő és jellemző lesz egyre inkább a virágzás. Azaz: a születő egyházat sokszor üldöztetés éri mégis ennek ellenére nagy léptékben növekszik. Ilyen volt a római birodalomban a Konstantinusz koráig tartó időszak.
• NYÁR: ebben az időszakban az egyház és kultúra szimbiózisban él és a keresztyének otthon érezhették magukat a kultúrában. A kort a trón és oltár szövetsége jellemzi.
• ŐSZ: ez az egyház és kultúra viszonyát illetőleg az elkülönülés időszaka. A kultúra nem ellenséges, de nem is barátságos, inkább közömbös. Ekkor a keresztyénség jelentősége és társadalmi hatása már visszaszorulóban van.
• TÉL: ebben a korszakban a kultúra ellenségessé lesz a keresztyénséggel szemben, miközben a keresztyénség langymeleggé válik (vö. Laodícea Jelenésekben). Egyre erősebbek az üldözések, egyre inkább tétje van annak, ha valaki pusztán keresztyén.

A képsorozat értelmes és egyben érthető is, ami roppant előnyös!

(Itt látszik meg a képes nyelv és az analitikus nyelv közötti nagy különbség: a kép érthető, szimbolikus összefoglalása rengeteg analitikus megfogalmazás helyett (avagy után) és világossá tesz egyszerűen igencsak komplex realitásokat. Jézus legtöbbször képes beszédben mondja el üzeneteit).

Voltaképpen EZ AZ A KÉPSOROZAT, mely közérthetővé tenné mindazt ami körülöttünk történik! Azaz megértethetné és nem csak teológusokkal, gyakorló lelkipásztorokkal, hanem az egyház tagjaival is, hogy mi az a helyzet, amivel nap mint nap szembesülünk kell. KIEMELTEN fontos dolog ugyanis, hogy értsük azt a világot, amiben élünk, mert ekkor lesz esélyünk, hogy életünket és küldetésünket el tudjuk helyezni ebben a zavaros világban. Sőt: ez az ami segítene bennünket abban, hogy közösségünket is lássuk egy koordinátarendszerbeb. Csak és csakis akkor leszünk képesek stratégiát építeni és végig vinni, ha a „nép” is érti, hogy miről beszélünk és amiről beszélünk az releváns.

két megjegyzés…

1. Amit Aaron Renn úgy mond, hogy „NEGATÍV világ” az könnyen beazonosítható azzal, amit Keller mond, mint TÉL képével. Keller a Redeemer gyülekezet felépítésének korát úgy látja, mint ami az amerikai nagyvárosokban tapasztalható ŐSZ ideje, míg a vidéki Amerikára szerinte a NYÁR ideje még a jellemző (én azt tenném hozzá, hogy ez már akkor is a nyár legvégét jelentette, azaz: “augusztus utolsó napjait”).
2. Azok az erők, melyek szisztematikus és komplex módon hadakoznak nem kis eredményeket elérve a “TÉL bevezetése” érdekében egy nagyobb céllal teszik mindezt: és ez a VÉGSŐ TÉL. Analitikus nyelven: egy istenellenes szupercivilizáció létrehozása a cél. Bibliai nyelven: a “nagy tél” az utolsó idők nagy keresztyénüldözése lesz, az Antikrisztus uralmával. És ezt észre kell vegyük, hogy a folyamatok e felé tartanak! Erről szól az az eszköz, mely immár mindennapjaink része (ha tetszik, ha nem) és amit KULTURÁLIS HÁBORÚNAK nevezünk.

Popkulturális intertextualitás eszközével élve mondhatjuk: WINTER IS COMING! Ez kis mondat a Trónok harcában jelenik meg újra és újra. Nem csupán annyit jelent, hogy „közeleg a tél”, bár szó szerint épp ezt jelenti. Az a tél, amiről a sorozatban végig beszélnek és végül el is jön azt jelenti, hogy jön az Éjkirály és a holtak serege, hozzák a telet és ha az emberiség elveszti a háborút, akkor minden életet kihuny és beáll az örök tél.

Persze mi tudjuk:

Krisztus a kereszten győzött és feltámadásával elkezdődött az új teremtés visszafordíthatatlanul.

Ám ettől még épp úgy igaz az, hogy már beléptünk a TÉL korszakába (vagy ha úgy tetszik a „negatív világ” korszakába) és ezt igen nagy botorság lenne nem érteni vagy nem tudomásul venni. És igaz, hogy