A helyzet az, hogy az elmúlt években a demokratáktól finoman szólva sem voltam elragadtatva. Ugyanis a demokraták az amerikai szuperdemokráciát (halmozom itt az élvezeteket) úgy működtették, hogy egy demens embert használtak, mint egy álarcosbál idején az álarcot. Persze nyilván a deepstate meg egy városi legenda. Trump se egyszerű eset és Harrisról sincsenek remek benyomásaim, sőt – de végtére is nem az én dolgom. Nem szavazhatok (nem is vágyom rá), csak hát az eredmény kihatással lesz sok mindenre, még lehet rám is.
Ebbe a sztoriba a “színes” rovatba, ahol a celebritások lakoznak életvitelszerűen – jött bele, hogy Taylor Swift amerikai pop-phenomena beszállt a buliba azzal, hogy ő márpedig Kamala Harrist támogatja. Ez várható volt, előzőleg Bident támogatta. Némi megfontolást eszközölt, mert a rajongói tábor (mely igencsak népes) fele Trump támogató – azaz a popkultúrán is végigszalad a politikai törésvonal. Biztos számolt, osztott-szorzott – ezen a szinten ezt megteszik – és az elvei is egy szám volt, lehet méretes.
Nem tudom ki látott rá a hírek nyomán, de Taylor Swift annyi rajongóval rendelkezik, hogy adott esetben tényező lehet az amerikai választásban. Csak egy dolgot mondok: a Spotify-on az egyik számát (Willow) 621 millióan streamelték, tehát többen, mint amennyien az USA-ban élnek (ez valamikor tavasszal mért összes stream ezzel a számmal kapcsolatosan). A következtetés miszerint “hatással lehet” nem alaptalan.
Egyszer kíváncsivá tett a colos nő, ezért meghallgattam több szerzeményét is – mert amúgy addig nem. Az igazi nagy slágerei nekem nem annyira jöttek be, viszont a lírikus számaiból jó pár nagyon tetszett. Sőt kénytelen voltam megállapítani, hogy kivételes tehetség! Zenét és szöveget ír, hangszerel és elképesztően sokan hallgatják. Mi az ok? Saját bevallása szerint ő történteket mesél, minden zenésznek van beazonosítható jellegzetessége, az övé ez. A rövid történetek pedig, amik hétköznapi dolgokról szólnak olyanok, melyeket sokan és könnyen be tudnak fogadni.
Ugyanakkor Swift liberalizmusa a legkevésbé sem az enyém, Swift szivárványos nézetei még kevésbé – pedig eredetileg a “fehér keresztyén nő” képét viselte, most már nyilván a “progresszív keresztyén” fából vaskarika ikon van hatályban. De azért úgy vagyok vele, hogy utálatos dolognak tartom kiönteni a fürdővízzel a gyereket is. Taylor Swift remek szövegíró, remek zenész, tehetséges és aki mást mond hazudik. Hogy testszik-e sok egyéb más és a talmi csillogás, hát nem tetszik! De hogy ne lenne tehetséges azért, mert ambivalens az én nézőpontomból azt nem mondanám. Próbálok differenciált lenni.
Nem vagyok amerikai és nem vagyok otthon az ottani politikai vérmérsékletben, sem abban, hogy mit engedhet meg magának az ember és mit nem. Őszintén: Trump részéről azzal fenyegetőzni, hogy majd
fájni fog Swift-nek anyagilag Kamala Harris támogatása – nem elegáns.
De, hogy azt írja ki az oldalára, hogy
utálom Taylor Swiftet!
– az sok. Ez nem nem elegáns, hanem továbbmegy annál. Miért kell ezt? Trump habitusa és hirtelensége vagy a kampánytanácsadói gárda műve? Ha a vezér utálja, akkor aki konzervatívként szereti az most már nem fogja szeretni? De egyáltalán! Vagy egyszerűen csak az amerikai stílus túl jenki nekem? – I don’t konw. Van akit rühellünk, de nem fogunk akkor se a nyilvánosságban “utálni”, pláne, ha arra aspirálunk, hogy egy nagy országot vezessünk. Ez nem őszinteség – ami a szívemen az a számon – kérdése. De lehet, hogy csak matek volt, azt pedig tudjuk, hogy az amerikaik mindent ki tudnak fejezni pénzben, tehát számolnak, és ezt folyamatosan teszik. Szerintem rosszul: Taylor is és Donald is számolnak. Rossz vért szül ez a matek. Ezek után jön a hír:
megint lövöldöznek Trump körül – ez világ NEM 100-as!
Trumpra rálőnek, Bident visszaléptetik, jön Harris, aztán Swift támogat, Donald utál, majd megint lövöldöznek körülötte – hogy mi van? Amúgy éljen a demokrácia! Na!
Lelőjük, mert nem tetszik? Hihetetlen, hová fejlődik az a verbális sztori, ami ma jellemzi a közéletet, a közösség médiát, ezt az egészet – mert ez valahol ott kezdődött. Szóval kedves Donald ezt ne, légyszi ne! Ez nem tetszett, határozottan nem. De azért azt is hozzá kell tennem: ezt a szellemet a palackból a haladók engedték ki – és ezt nem a “kiegyensúlyozottság” és “függetlenobjektivitás” és “egyenlő távolságtartás” szirénhangjai miatt mondom, hanem mert pont így van. Csak hát hova jutunk…
Best regards.
+még egy mai gyöngyszem erről az őrületről (24.09.17), széttép és tűzre dobja Swift lemezeit, könyveit egy nő: (ITT)
+egy kolléga azt mondta kb. 1,5 éve: az USA-ban polgárháborús helyzet van!
