A modern ember számára az élet: vitalitás, aktivitás, boldogság és élvezetek, amihez elengedhetetlenül szükséges a jólét bizonyos foka. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor a virtuális világ élvezésével és egyéb kiegészítőkkel helyettesíthető – ízlés szerint.
Persze sokan úgy érzik: valami igazira lenne szükségem! És vannak, akik ébredeznek a talmi csillogásból. A szekuláris evangélium helyett igazi örömhírre vágynak- vágynának, csak takarja valami…
Mégpedig a konkurens evangélium!
A MODERN EMBER EVANGÉLIUMA: ÉLETHOSSZABBÍTÁS
A jó hírt (már hogy legyen ilyen) nem törölték el, csak más tartalommal töltötték fel. Ma a Nyugat nem lát ki a földi életből, ahol itt és most él. Ezt akarja jól élni, kényelmesen, élvezetesen. Sőt, kultúránk nem is javallja a kitekintést, szüntelen a most-ra tereli a figyelmet. Ebben ígér számtalan boldogító életmód-variációt, olyannyira, hogy az élvezeteket kínáló holmikkal van tele modern ember feje, lelke és szekrénye.
Az ember a MA bűvköréből ezek után nem lát el a biztosan bekövetkező holnapi végességig, önnön élete tragikus végéig. Ezért az igazán lényeges kérdést nem teszi fel és ugyanezért az evangélium üzenete süket fülekre talál manapság. Tele van a fej, a lélek kizárva-kizáródva az igaziból.
Azt mondja Mo’at a Na’vi szellemi vezető az Avatárban:
Nehéz oly korsót tölteni, mely tele van!
és milyen igaz!
Úgy tűnik ez a mi világunkban is komoly probléma – hogy a fejünk tele van! És mivel is van tele?
Egy ÚJ REMÉNNYEL, az élet meghosszabbításával! Az orvoslás szüntelen fejlődésével, a betegségek megszüntetésével, az egészséges életmódokkal. Bár meglehet, hogy ez az új remény a Csokonay féle csalfa, vak remény… Mondjuk a Covid kissé kijózanított bennünket az orvostudomány mindenhatóságába vetett hitből.
Aztán láthatjuk a celebritásokat, ahogy plasztikai műtétekkel próbálják megőrizni elmúló szépségüket, meglehetősen szerény sikereket elkönyvelve. Más kérdés, hogy a szépség megóvott héja alatt belül ugyanúgy fárad, öregszik a test a jótékony plasztikák diszkrét függönye mögött.
Hogyan lehet meghosszabbítani a földi életet? – mert nekünk ez van, és nincs más… ez a kérdés, melyet feltesznek szüntelen és meg is válaszolják. De válasz ez?
A FELTÁMADOTT NEM HOSSZABBÍTÁST – HANEM HALHATATLANSÁGOT HOZOTT
Nem plusz pár év kényelmes élet és élvezet, hanem új élet – a csodás földi élet hosszabbítása helyett… Már akinek egyáltalán ilyen az élete, mert a világ nagyobb és népesebb részén az élet egyenlő a nyomorúsággal. Krisztus feltámadásában azonban az elpusztíthatatlan élet jelent meg. Nem kell fenntartani praktikákkal, tudománnyal, egészség-tudatossággal, mert önfenntartó. Nem “plusz-idős”, nem a hervadó világnak egyfajta indián nyara – a hosszú tél beállta előtt.
Régi tömlőbe új bort tölteni nem lehet
– mondja Jézus. A régi hervadó világba új emberi életet tölteni sem. Az ember miatt lett ilyen a világ, mi miattunk lett átkozottá a természet. Testünk, lelkünk és a mindenség együtt lett visszaszámláló órák világmindensége. Pál pontosan beszél: ez itt a hiábavalóság alá rekesztett világ (Róma 8).
Krisztus húsvétkor valami radikálisan újat mutat be, mert testben támadott fel, olyan testben mely fizikai, biológiai, mégis uralja a régi fizikai világot is: eltűnik, megjelenik, szabadon mozog benne úgy, ahogy csak akar. Sőt, ha az evangéliumi történetet úgy olvassuk, ahogy az oda le van írva, akkor még elképesztőbb látvány tárul elénk: keresztülmegy a több mázsa súlyú sírt lezáró kövön – mert a feltámadott Jézus már nincs a sírban, mikor az angyal elgörgeti a követ. De a bezárt ajtón keresztül is bemegy Jézus a tanítványokhoz.
Bár testben van, de sem a tér, sem az anyag többé nem állja útját, sőt, az anyagi univerzumból átlép a szellemibe is – testben – azaz: hazamegy az Atyához és ül az Ő jobbjára – ez a mennybemenetel. Az első ember által jött be a halál, a második ember, Krisztus által jön be az élet újra a világba. Az elpusztíthatatlan élet – az ember és az egész univerzum megújulása is itt kezdődik el. Ez lélekben már ma itt van, teljes valóságában pedig a holnapban Krisztus visszatérésekor valósul meg. Mindegy mi hisszük-e ezt vagy sem.
Azért nem most még, hogy legyen időnk nekünk is hazatérni lélekben az atyai házba. Bolondok, ez nem késlekedés, hanem ajándék idő – nekünk! (2Pt 3,9)
A FELTÁMADOTT KRISZTUS: ÚR
Az igazi evangélium központjába érkezünk meg ezzel: ki az Úr most és a jövőben az ember élete, teste, lelke felett és ki az Úr az univerzum és a szellemi világmindenség felett? Az evangélium válasza: Krisztus az Úr,
Kürios Christos!
Az evangélium voltaképpen egy trónra lépés híre: új Ura van a haldokló világnak. Olyan Úr, aki felvállalt minket bűneinkkel, nyomorúságainkkal, halálunkkal együtt. És győzött mindenek felett épp a halálával. Feltámadása nem hosszabbítás, hanem egy új élet egy új világ hajnala. Az egész szellemi univerzum tudja: Krisztus Úr az atya Isten dicsőségére, csak a Föld bolygó és lakosai nem veszik tudomásul. Ám ez a tényeken nem változtat semmit.
A feltámadás hite nem hozza létre a feltámadást; az független a mi hitünktől. Viszont mi nem. De lélekben már most is bekapcsol a feltámadásba minket, akiknek nem csak a “ma” kell, hanem a holnap, nem a pótlék, hanem az igazi. Akiknek nem félmegoldás, nem hosszabbítás kell, hanem az IGAZI, a TELJES, akik nem elégednek meg a bóvli élettel.
