A CPAC Hungary után a CPAC Texas következik, ahol ismételten Hungary kapta meg a nyitórúgás lehetőségét
És persze a magyar konzervativizmus vezetőjeként Orbán Viktor. Vajon Ő Hungary, Ő az ország? Nyilván nem. Ám olyan országvezető, aki kétharmados többséggel vezeti az országot (sokadszorra). Az amerikai konzervatívok kérdése nem bonyolult, valójában ennyi: hogy csinálod, hogy csináljátok, mit csináltok?
Az eredményeket megalapozó innovatív gondolatokra kíváncsiak világszerte. Lehet prüsszkölni, meg kígyót-békát (esetleg: fasizmust) kiáltani, de ez pont így van! És ha és amennyiben egy kicsit is (egészen kicsit) szeretjük a szabadságot mind, akkor bizony azoknak, akik más társadalomfilozófiai és ebből következő politikai alapon gondolják jónak ez élet szervezését azoknak is meg kell engedni, hogy létezzen a konzervatív gondolat. Persze nem ilyen gálánsan megengedők.
A CPAC konferenciákon a magyar konzervativizmus kitüntetett jelenléte olyan jelentős fegyvertény, amit egy normális és szabadságot szerető világban el kéne ismerni, mint komoly eredményt. Egy normális és szabadságszerető világban! Meggyőződésem, hogy az utóbbi évek kulturális háborúi miatt ez ma már nem áll fenn.
Világosan érezhető, hogy a balliberális oldal a magáén kívül más véleményt nem tolerál és megkérdőjelezi egyáltalán a létjogosultságát is. Aki másként gondolkodik annak létezése bűn – szerintük. Hogy hová lett a szabadság és sokszínűség az egy jó kérdés. De mi még mindig szeretjük a szabadságot, ám látjuk: háborús viszonyok lettek. (Erről a fontos paradigmaváltásról írtam ITT, ITT és ITT).
A háborús állapotok még a szomszédunkban kitört háború előtt beálltak; ennek láthatósága a Covid első hullámát követő időpontra tehető
Szóval itthon és az európai mainstream részéről lehet sok mindent kiáltani, ám úgy tűnik, hogy ez a konzervatív seregszemlét egyáltalán nem érdekli! Viszont a CPAC-en való másodszorra is kiemelt részvétel azt jelenti, hogy a magyar konzervativizmus világszinten jelentős. Érdemes ezt ízlelgetni…
Jómagam nem a miniszterelnök CPAC Hungary alkalmával vagy a tegnap este Dallasban elhangzott beszédét szeretném elemezni. Nálam sokkal jobban hozzáértők megteszik majd. Engem az a szellemi talapzat érdekel, amire a magyar konzervativizmus eljutott és egyben amit felépített. Egészen egyszerűen azért, mert a szellemi dimenzió mindig megelőzi a megvalósulást – ezért érdekes, ezért fontos.
A másik érdekes dolog a konzervativizmus és keresztyénség kapcsolata. Merthogy ellentétben más társadalmi modellekkel, ahol egy ideológia képezi az alapot, a konzervativizmus esetében ez a vallás (amellett, hogy persze sokféle elmélet is jellemző).
Azonban mindkét beszédnek volt egy alapgondolata, mely a magyar konzervativizmus
E=mc2-e
alapképlete! Ez nem más, mint
JÁTSSZ A SAJÁT SZABÁLYAID SZERINT!
Ez nem az individualizmus egyénieskedő szabadsága, de nem is a demokráciától való szabadság. Hanem a balliberális, a progresszív ágendától, játékszabályoktól, keretektől való szabadság. Ezek a szabályok sehol sincsenek leírva törvényekben, hanem a köztérben vannak kihirdetve (és a tudatokban immár beidegezve) úgy, mintha egyetemes érvényűek lennének, holott nem azok.
Itt kezdődött a magyar konzervativizmus új története, hogy megértette: ha az ő szabályaik szerint játszunk örök vesztesek leszünk. És itt nem a politikai, hatalmi vesztes állapotról van szó csupán, nagyon nem. Hanem arról, hogy a társadalom tudatában történik meg a totális csatavesztés. Továbbá, hogy a mai civilizációs ütközet jelentősége nem kisebb, minthogy megszűnik létezni az a világ és az a szabadság, amit szeretünk.
Ennek jelei nagyon is láthatók és nem kell messzire mennünk, hogy lássuk, csak a nyugat európai országokra kell nézni. Az erkölcs megszűnése egy “új erkölcs” bevezetése nyomán, népek- kultúrák összekeverése, egy föderációs központból vezérelt élet – és most az energiaválság és a hideg szétterítése egész Európában a szolidaritás jegyében. Ezen a pályán ezekkel a szabályokkal csak ők nyerhetnek és pont ez lesz a vége, ami épp felrémlik – ha az ő szabályaik szerint játszunk.
Civilizációk, országok mindig eszményekre épültek. Ma az eszmények üldözése folyik anti-eszményekkel. Az eszmény mindig magasztos nem valami lealacsonyodott dolog, nem ordenáré, közönséges, erkölcstelenséget erkölcsnek állító. Ahol az eszmény, az erkölcs megszűnik ragyogni, magasztos lenni – annak a civilizációnak vége van. Ahol helyreáll ott újjászületés van, azaz
RENESZÁNSZ!
Mindez a magyar konzervativizmusban együtt járt a keresztyén civilizáció, a keresztyén értékek újra felfedezésével. Mint említettem a konzervativizmus szellemi talapzatában nem egy ideológia áll, hanem a keresztyén hit és az általa létrehozott értékvilág és civilizációs formula. Ezzel ellentétes a szekularizmus és a progresszió szellemisége. Harari (aki egyébként liberális) mondja, hogy a fasizmus, a marxizmus és a liberalizmus egy tőről származik és ez a humanizmus. Éleslátó megfigyelés!
A “játssz a saját szabályaid szerint” azt jelenti ebben az összefüggésben, hogy
merj újra hinni, vedd komolyan Istent és amit Ő mond, mert Ő a kezdet és vég, amit Ő mond miden élet gyökere és gyümölcse!
Ez egy határozott gondolat, mely szereti ugyan a szabadságot és az embert, mint aki Isten képmása, de ellentmond a humanizmus és humanizmusok álszent és önhitt trendjének. És mivel ez ma azt jelenti, hogy ellenszélben kell járni, élni, gondolkodni – épp ezért furcsán, de mégiscsak forradalmi attitűd. Ahol a progresszió lett immár az ancien régime.
Ezen a ponton jöhet szóba, kerülhet előtérbe újra az állandóan fennálló vita a kultúrkeresztyénség kontra igazi keresztyénség témában. Meggyőződésem, hogy ez egy hamis, terméketlen és meglehetősen buta vita. Mert a keresztyén kultúra a keresztyénség nyomán keletkezett és természetes, hogy nem összekeverendő magával az egyházzal és küldetésével. Az is világos, hogy a keresztyén értelemben vett megérés nem helyettesíthető a keresztyén kultúrában való élettel.
Ugyanakkor végtelenül buta dolog, hogy keresztyén hatás eredményeit, a társadalmi tudat beállítottságát, terét semmibe vesszük és átengedjük a terepet a szekuláris humanizmusnak, balliberalizmusnak, progressziónak! Ez stratégiai tévedés – amit ráadásul teológiával, Bibliával indokolnak némelyek. Különösen annak tükrében nagy tévedés ez, hogy a terep átengedése után nem egy semleges tér jön létre – ellenkezőleg – egy keresztyénséggel szemben álló ellenséges világ alakult ki. Ennek “jóságát” állítani – keresztyén részről – katasztrofális tévedéseink egyike!
Ezzel szemben egy másik hozzáállás lenne a keresztyénség részéről, a “játssz a saját szabályaid szerint” megértése! Mivelhogy a már idejétmúlt szabályokhoz hozzáalakulva létezünk most is – kevés kivétellel. De egy biztos: európai reneszánszot, mely a keresztyénséghez való visszatérést akar – a keresztyénség nélkül megvalósítani nem lehet! Ezért a “szubkulturális sziget álláspont” helyett alkalmasint el kell mondani: mi is az a keresztyén alap, és mennyire jövő orientált hit a mienk. Azaz, hogy mire is történik a hivatkozás! Tudják ezt? Igen is meg nem is – épp ezért ez feladat.
KONZERV VAGY FINE DINING?
Ha valaki nem tudná a fine dining elnevezés a gasztronómiában egy innovatív, izgalmas és nagyon minőségi ételkészítést jelöl. Az ilyen helyeken általában Michelin csillagot nyert chefek dolgoznak vagy olyanok, akik a közeljövőben „csillag gyanúsak” .
A magyar konzervativizmus nem a múlt visszaállítását és megőrzést akar – ezért NEM KONZERVET árul. Sokkal inkább innovatív és jövő orientált. Erről a jelenségről olvashatunk Békés Márton cikkében a Beérett Lánczi András igazsága (ITT). A rendszerváltoztatáskor felmerülő történelmi kényszer szempontjai a konzervatívok figyelmét a jövő felé fordította: “A rendszerváltoztatás idején tehát a helyzeti energia határozottan forradalmi-konzervatív volt: nincs mit megőrizni, nincs mi elé visszatérni, következésképpen új kezdetre van szükség. Egy ilyen megközelítés múltcentrikus helyett jövőorientált konzervativizmust jelent.” –
Azt állítom tehát, hogy a magyar konzervativizmus eredményei frissek, innovatívak, praktikusak és hatásosak, így ez nem konzerv, hanem
