MÁRKUS TAMÁS ANDRÁS 2121.12.13 EVANGELIKALCSOPORT.HU
Kevin DeYoung: Egyfajta teológiai „idegpróba” – ha megváltoztatjuk a szexualitással kapcsolatos nézeteinket biztos, hogy meg fogjuk változtatni egyéb nézeteinket is
“Olyan időket élünk, amikor Nyugaton a bibliai szexuáletikát sokan nemcsak elavultnak vagy korszerűtlennek, hanem rosszindulatú módon egyenesen károsnak is tartják.
Finnországban például egy evangélikus lelkészt és egy finn parlamenti képviselőt „gyűlöletbeszéddel” vádolnak, amiért 2004-ben megírtak és kiadtak egy olyan könyvecskét, amely a szexről és a házasságról szóló alapvető keresztyén teológiát magyarázza, különösen is azt, hogy a házasság egy férfi és egy nő között köttetik, és a szexuális érintkezésnek csak e házassági szövetség keretein belül van helye.
Amikor arra a következtetésre jutnak, hogy az azonos neműek közötti szexuális érintkezés bűnös dolog – amely meggyőződést egészen a közelmúltig mindenkor és mindenhol vallották az egyháztörténelem folyamán, és amely a nyugati világon kívül még mindig gyakorlatilag minden keresztyén által közösen vallott általános meggyőződésnek tekinthető –, sokszorosára nő a nyomásgyakorlás, hogy feladják e meggyőződésüket.
A legtöbbünk számára ez a nyomás (egyelőre) nem pénzbírságokról vagy börtönbüntetésről szól, de a nyomásgyakorlás valós, és a mértéke csak tovább fog nőni. Egyesek számára ez azon őszinte igyekezetükből fakad majd, hogy megideologizálják saját szexuális vágyaikat, vagy megerősítsék az életükben azokat, akik komoly küzdelmeket folytatnak a szexualitás terén.
Mások számára ez a kényszer formális és külső lesz, az iskolai végzettségre vagy a karrierépítésre irányuló vágyuk felől érkezik majd. Sokak számára sokkal hétköznapibb módon, de nem kevésbé erőteljesen fog megnyilvánulni: nyomást fogunk érezni a család, a barátok és a kortárscsoportok részéről, vagy az az általános kulturális elvárás nehezedik majd ránk, hogy jó és normális emberek nem hihetik el azokat a dolgokat, amelyeket kétezer éve hisz az egyház.
A keresztyén ember számára nagy kísértés, hogy meggyőzze magát arról, hogy viszonylag jelentéktelen dolog a homoszexualitással kapcsolatos nézeteinek megváltoztatása, mintha csak új álláspontra helyezkedne Krisztus ezeréves királyságával kapcsolatban, vagy úgy döntene, hogy vasárnaponként nyugodtan étkezhet házon kívül, étteremben is.
Pedig a szexuális bűn sohasem tekinthető adiaphoronnak, közömbös dolognak, tehát olyan kérdésnek, amely felől szabadon dönthetnénk, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk, mint például az étkezési törvényeket vagy az ünnepnapokat (Róm 14,1–15,7). Éppen ellenkezőleg, a szexuális jellegű erkölcstelenség pontosan az a típusú bűn, amely azokat jellemzi, akik „nem örökölhetik Isten országát” (1Kor 6,9–10; Gal 5,19–21).
Az Újszövetségben legalább nyolc bűnlista található (Mk 7,21–22; Róm 1,24–31; 13,13; 1Kor 6,9–10; Gal 5,19–21; Kol 3,5–9; 1Tim 1,9–10; Jel 21,8), és a szexuális erkölcstelenség mindegyikben szerepel, általában többször is, gyakran a lista legelején. Aligha találhatnánk még egy olyan bűnt, amelyet ilyen gyakran, ennyire egyöntetűen és nyomatékosan ítélnek el az Újszövetségben. A szexuális jellegű erkölcstelenség mindig is lakmuszpapírként szolgált arra nézve, hogy komolyan vesszük-e Isten igéjét.
Ahogy Doug Moo, a Wheaton College professzora is rámutat: „Pál korában – csakúgy, mint napjainkban – a szex az élet olyan területe volt, ahol a bibliai normák különösen keményen ütköztek a korabeli erkölcsökkel.” (Douglas J. Moo:A Theology of Paul and His Letters. The Gift of the New Realm in Christ. Zondervan Academic, Grand Rapids, 2021.[Biblical Theology of the New Testament.] 631. o.)”
