Halljuk a híreket, hogy a Szentföldön újra háború van. Egymást lövik rakétákkal és amennyire lehet tudni, most a Hamasz nevű palesztin szervezet kezdte a konfliktust. Meglehetősen bonyolult kérdés ez a régóta fennálló háborús helyzet, amihez speciel én egyáltalán nem is értek és épp ezért nem is akarok állást foglalni az ügyben – igazságot tenni meg még kevésbé. Nyilván nem lehet addig egyszerűsíteni a dolgot, hogy megállapíthatatlan, hogy “ki ütött vissza először”, azonban amennyiben ezzel az ősi gyökerekkel rendelkező konfliktusban a Hamasz lőtt ki rakétákat, akkor nyilván erre válaszolni fognak, ahogy meg is tették és teszik. Amúgy ez normális – minden államnak ez joga és dolga: megvédeni polgárait.
Sokkal inkább az foglalkoztat most, hogy valaki – egy közismert személyiség – Twitter bejegyzésében azt adta hírül, hogy imádkozik a hazájáért, népéért, barátaiért és a békéért, hogy mindenki békében élhessen együtt egymás mellett.
KONKRÉTAN ezt írta: A szívem szakad meg. Az országomban háború van. Aggódom a családomért, a barátaimért. Aggódom a népemért. Ez egy ördögi kör, ami már túl régóta gyűrűzik. Izrael lakói megérdemlik, hogy szabadon, biztonságban éljenek, ahogyan a szomszédaink is. Imádkozom az áldozatokért és a családjaikért, imádkozom, hogy ez a hihetetlen ellenségeskedés véget érjen, imádkozom, hogy a vezetőink megtalálják a megoldást, hogy békében élhessünk egymás oldalán. Imádkozom a szebb napokért.
A színésznő Kaliforniában él családjával, a DC fantasy film nőalakjával lett ismert, a Wonder Woman filmekkel. Gal Gadot zsidó származású, Izraelben született és nőtt fel. Mint minden izraeli férfi és nő 2 éves katonai szolgálatra köteles, melyet ő is teljesített annak idején. Nagyjából ennyit érdemes tudni most – keretszerűen.
Erre az imádkozással kapcsolatos posztra reagált számtalan médiaszemélyiség, celebritás és különböző sajtóorgánumok. Egy jó részük megkérdőjelezte, hogy Gal Gadot hogyan bátorkodik imádkozni és erről beszélni, mikor az agresszor Izraelért teszi és ő maga is az agresszor ország katonája volt egykoron? Felmerül a kérdés – még egyszer hangsúlyozom: nem akarok igazságot tenni és ítélni (nem az én dolgom) – hogy jelen esetben, amikor Izraelt támadták meg, akkor miért is Izrael az agresszor? A “ki ütött vissza először” kérdés alapján? És egyáltalán mi a baj azzal, ha valaki imádkozik, hogy ne legyen vérrontás, hanem béke? Miért gondolja bárki is, hogy ezt megtilthatja, vagy megkérdőjelezheti? Kinek gondolják ezek a személyek és sajtóorgánumok magukat, hogy az igazság és a morál saját maguknak kreált piedesztáljáról ellentmondást nem tűrő hangon kioktassanak – netán a »canceled culture« értelmében megrendszabályozzanak, visszavonásra- bocsánatkérésre kényszerítsenek vagy nemes egyszerűséggel töröljenek a közéletből? A szintén elbűvölő Bella Hadid modell-celebritás, aki palesztin származású ekézi Gal Gadot-ot, miszerint hogy mer ilyeneket leírni, amikor ő is katonája volt Izraelnek. Hadid kisasszonyt kirohanásában nem zavarja meg az sem, hogy most az övéi kezdték ezt a vircsaftot nem kevés rakéta indításával. Nem mintha a Wonder Woman ne imádkozott volna az ő népéért is és békéért velük. Azt hiszem nem túlzás azt gondolni, hogy a fényességes nyugati civilizáció jelen hangadói és az egész kezd kísértetiesen hasonlítani egy méretes tébolydára!
MI A BAJ AZZAL, AMIT GAL GADOT MONDOTT ÉS KÖZZÉTETT?
Először is az a baj, hogy arról beszélt, hogy Ő imádkozik. És ma ez nyugaton egyáltalán nem számít pozitívumnak, sőt! A Wonder Woman, a modern képregény-hősnő ne imádkozzon nekünk itt! Miért nem tüntetést szervezett, meg tiltakozásokat ahelyett, hogy az öreg Istenhez fordult volna? Ő meg imádkozik – ahogy ő hiszi, ahogy ő tanulta: Jahvéhez! Joggal merül fel a kérdés, hogy Bella Hadid miért nem inkább imádkozik, szintén? Mert imádkozni ma nem sikk, sőt olyan dolog, ami INVALID a mainstream számára. Hogy miért? Nincs más magyarázat rá, minthogy azért, mert ateisták, mégpedig a militáns fajtából. Imádkozni ma nem normális dolog, hanem a fészbúkon profilképet cserélni feketére, szivárványosra az normális, a tett. A ma posztmodern embere öntudatos, tudja mit kell tenni és erkölcsös is: abszolút nem szorul sem segítségre valami bizonytalan felső hatalomtól, még kevésbé onnan származó erkölcsi útmutatásokra, mert bőven elég önmagának és különben is – maga a tökély. Az imádság a gyengék menedéke, elbújás a szükséges tettek elől. Az emberiség immáron nagykorúvá lett és nincs szüksége sem Isten sem az egyház gyámkodására. Persze a koronavírus egy pillanat alatt leállította az egész bolygó önfeledt zakatolását, jelezve az önhitt embernek, hogy na-na (!), ám a progresszíveket nehéz tanítani még egy globális világjárványnak is, még a tapasztalatok nyomós érveinek is. Úgy van ez, mint ahogy az Avatarban a Naavi papnő mondja: nehéz oly korsót tölteni, mely tele van…
Másodszor az is nagy baj, hogy a nemzetéért és országáért imádkozik! Szegény nem tudta, hogy ezt nem szabad, ez nem kívánatos. Magáért – nagy individualista módon – még talán rendben lenne, de egy országért, egy nemzetért – azaz közösségi dimenzióban? De miért baj ez – legalábbis szerintük? Azért, mert a nemzet (és nemzetállam) olyan struktúra, amit meg kell haladni. Mert nem “befogadó”, nem “nyitott”, a saját érdekeit nézi ahelyett, hogy a más érdekét nézné (még a sajátjával szemben is). Azért baj ez, mert nincs ott benne a ma nyugaton divatos masszív individualizmus és az oikofóbia (saját házam – hazám gyűlölete), hanem hazaszeretet, nemzetem- népem, saját kultúrám szeretete van ott benne. A világpolgárnak ez elviselhetetlenül ósdi, dohos és avítt, de leginkább meghaladandó gondolat és érzésvilág. És ma a progresszió agresszió is, kettő az egyben, mert nem csak különvéleményt fogalmaz meg, hogy pl. én ezt így, meg úgy gondolom, hanem véleményét kötelezőnek tartja, mondja és kötelező érvénnyel be is akarja vezetni! És aki nem úgy gondolja, nos, az megnézheti magát. Ezért aztán az olyan mezei embereknek – mint jómagam is vagyok – módfelett arrogánsnak tűnik ez a viselkedés és némi-nemű ellenállást vált ki belőlem. És attól tartok nagyon is joggal!
Gal Gadot most a főáramú progresszív sajtó által már megkapta jogos ítéletét: Ő az agresszor Izrael háborús propagandaszemélye! Most hogy akkor mi van és hol járunk az antiszemitizmus témával – igazán nem tudhatom. Lehet, nem tiltakozna az izraeli azonosítással kapcsolatosan, mert szereti a hazáját és ettől nem érzi rosszul magát, sőt: ezt érzi normálisnak! Ki vitathatná el ehhez való jogát? Ki vitathatná el ehhez való jogát bárkinek? Mégis vitatják és kérdés, hogyha egy közismert személlyel teszik, akkor mi lesz a kisember jogával?
IMÁDKOZNI AZ EGYEDÜL ÉRTELMES DOLOG!
Nincs fontosabb az imádságnál! Krisztus arra tanít, hogy “Mindig imádkozni kell és meg nem restülni” (Lk 18,1). Az imádság Isten erejéhez és hatalmához való kapcsolat és Őnála nincs nagyobb hatalom – ki ezt lebecsüli az bolond. Azt gondolom Isten hallja az ember imádságát még akkor is, ha nem Krisztushoz és Krisztus által imádkozik: “Bizony nagy az én nevem a pogányok között” Mal (1,11). Gal Gadot történetesen az ószövetség gyermeke, s kétlem, hogy celebkedésből írta volna le mindezt. Imádkozni egyszerű, gyermeki, bizalmas, olyan ember képes rá, aki tudja kicsinységét, hogy mekkora és hogy szükségben van. Isten fia csak bátorít az imádságra, nem mondja hogy csak kis dolgot szabad kérni, sem hogy csak komoly dolgot, vagy csak szent dolgot, viszont azt igen:
Kérjetek mert adatik és a kér mind kap! (Mt 7,7)
És aki már fordult Istenhez az megtapasztalhatta, hogy amit Krisztus mond IGAZ! És úgy gondolom, hogy ami a világban történik az fontos, mert formálja az embert – most épp azt mondja Gal Gadot bűnös ,mert a hazájáért (és a körülötte élőkért is) imádkozik. Tudniillik épp ez a végkicsengése a kórusnak. Velük szemben én örülök annak, hogy habár a Színésznő a fimben az amazon félisten Diannát játssza el, azonban a való életben nem hiszi, hogy félisten lenne, ám amit gyerekként, fiatalként tanult és átvett azt hiszi, hogy: van Isten és érdemes hozzá fordulni. Tényleg van valami Wonder ebben a Woman-ben és most nem a külsejére, vagy filmjeire gondolok, sokkal inkább lelkére.
Miért téma ez? Miért érdemes szót vesztegetni rá? Azért mert ismert, hogy a progresszió arzenáljával üzeneteit meglehetősen hamar át képes vinni a tömegek fejébe. Nagyjából mindegy, hogy igazság vagy hazugság, jó vagy gonosz üzenet az.
Ezért nem lehet eltűrni szó nélkül az ilyen megnyilvánulásokat!
Mi változik ettől? Ki tudhatja? Mindig az a kérdés, hogy azt a keveset megtesszük-e, amit megtehetünk. Azonban, hogy a 2. világháborút követő “nemzetek gondolat” hogyan változott meg és a mai nemzetellenes klímának mi az alapja – nagy fontos kérdés! Foglalkozni is fogunk ezzel, sőt arra is sort kerítünk, hogy kiderítsük: mit mond erről maga Isten.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
https://index.hu/fomo/2021/05/16/gal-gadot-izrael-haboru-propaganda/
https://pestisracok.hu/a-nyugati-sajto-kettos-merceje/
Ez utóbbi cikk érdekessége a címe – mert itt a Hamasz Dávid és Izrael a Góliát… A cikk szerzője felcserélte kissé a szereplőket némi, vagy épp méretes cinizmussal…
