Mi vagyunk az idő urai vagy az idő uralkodik felettünk? A tágabb idő – a kor uralma elveszi az időnket? Lehet jól gazdálkodni vele? Mennyi időnk van még? Azt állítom, hogy az idő sok minden kulcsa!
A MARVEL hősök egyik legerősebb karaktere Dr. Strange, mert nála van az idő-kő és ezzel képes befolyást gyakorolni magára az időre. Egy másik filmben a Jupiter felemelkedése címűben mondja egy szereplő: „az idő a legnagyobb kincs az univerzumban” (egyébként a film felejthető). Modern mesék, felnőtteknek.
Azonban rávilágítanak egy igen fontos dologra, nevezetesen, hogy
az idő fontos!
Isten kijelentésében ugyanezt mondja és sokszor, egy példa közülük: „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszak” (Ef 5,16). Az alkalmatosság – a kairos – alkalmas időt jelent. Olyan időt, amire azt mondjuk magyarul, hogy eljött az ideje, mert valamit most meg lehet tenni, de holnap már lehet, hogy nem. Az idő a tartalmától lesz igazán fontossá.
KÖZHELY ÉS TAPASZTALAT – A GYORSULÓ IDŐ
-de ettől még épp igaz, mint a modern kor egyik mellékterméke. Pontosabban: nem az idő gyorsult fel, hanem az adott idő alatti események mennyisége szaporodott meg. A modern ember szüntelen fut “A” pontból “B” pontba, hogy aztán odaérjen a “C” pontba. 50 évvel ezelőtt az embernek ötöd-ennyi „rohanni-valója” se volt, mint a ma. Ezért érezzük, hogy gyors és egyre jobban gyorsul.
Ettől aztán idegrendszerünk leterhelődik és egyre kevésbé leszünk befogadóképesek. Ehhez társul még az az információáradat, mely a lényeges- lényegtelen megkülönböztetése nélkül ér el bennünket. Próbálunk ugyan válogatni, de mondanom se kell: ehhez is idő kell – azaz cseberből vederbe. Végül
mi, modernek szép új világunkban ütemre zsibbadunk…
Mindez eddig számtalan változatban, de magánjellegű volt – ki így, ki úgy vitte végbe rohangálását. A járvány viszont egy problémakörbe és egy életmódba kényszerített bennünket és a háború most ugyanezt teszi. Ezek a tektonikus események olyanok, amitől a személyes szabadságot nagyra tartó egyes ember nem menekülhet, nem függetlenítheti magát. A szükség egy mederbe terel, miközben a perspektíva – már nem a jó életre, hanem pusztán a normális életre is – egyre jobban beszűkül. A jövő perspektívája híján az ember úgy érzi: most már tényleg nincs idő semmire se. Sodródunk e korban, e gonosz napokban…
MITŐL GONOSZOK A NAPOK?
Attól, hogy elmúlik az élet észrevétlen. Továbbá, hogy elmúlik a lehetőség, amit Isten nyit nekünk valamire. Leginkább arra, hogy hazatérhessünk az atyai házba, mint tékozló fiak míg itt vagyunk a földi úton. Ez a kairos lényege: lehetőség, mely akkor van nyitva, mikor Isten kinyitja és nincsen mindig nyitva. Jézus sír Jeruzsálem felett: „Bárcsak felismered volna a te meglátogatásod idejét…” – Isten fiának fáj, olyannyira, hogy sír felette – ez engem mély döbbenettel tölt el: sír az Isten felettünk…
A napok ettől gonoszak, hogy elmúlnak észrevétlen a maguk „sok dolgom van” zakatolásában. És egyszer csak rádöbbenünk: elmúlt az élet…
KEZDJETEK EL ÉLNI!
Ezért fantasztikus dal az Anna & the Barbies szerzeménye a Márti dala! Sikerült mind hangzásában, mind szövegében – szerintem – egy tökéletes népdalt írni. Ősi, egyszerű gondolatok: unokák, mesélni nekik, szerelem, nevetés-bolondozás, utolsó óra, megbánás, eltelt az élet:
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
próza:
jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet… kezdjetek el élni!
(a poszt végén meg lehet nézni a dal nyilvános videóját – érdemes!)
Revelációszerű kiáltvány. Mert hasonlóan látszik az idő, az elmúlás a hegytetőről mindig. Hegytető… Nekünk keresztyéneknek mindig van hegyetetőnk: Isten hegye, mikor őt hallgatjuk oda „járulunk” lélekben és onnan mindig minden másnak látszik. A dal szerzőjének egy rajongója korai halála volt az, ami felrángatta a hegytetőre, ahonnét másképp látszik minden – és ott született meg ez a dal.
DR. STRANGE ÉS MI
Dr. Strange a filmben képes volt az időt visszafordítani és cselekedni a múltban, sőt előre is képes volt menni. Még jó, hogy erre nincs ehetőségünk – tuti összekevernénk mindent! Ám előre mégiscsak léphetünk az időben lélekben, szellemben, értelemben: csak olvasni kell a Bibliát! Merthogy Isten elbeszéli a jövendőt. És hallgatni az igét, mert Ő betekintést enged a múltba és saját múltunkba is, és jelenünkbe, önnön lelkünkbe. Bűneinkbe, melyet bánni, megbánni kell, és meg lehet vallani: Krisztusnak, aki egyedül megbocsájthatja. Istent hallgatva láthatunk, mert Isten a látás Istene!
Dr. Strange-től érdemes megtanulni: tudott bánni az idővel! Tudjunk mi is! Akkor kezdünk el élni, mikor Jézussal megyünk az úton, a keskeny úton. Amikor felismerjük az alkalmas időt, a kairos-t és teszünk ellene, hogy ne a napok gonoszsága menjen végbe rajtunk, bennünk vagy általunk, hanem valami más, mely fennmarad az örök időkre és ott terem gyümölcsöt –
mígnem elérkezik az örök idő.
Az idő felett uralomnak két kulcsa van: az EGYIK, hogy kilátva a mindennapi zakatolásból felismerjük, hogy el kéne kezdeni végre élni. A MÁSIK, hogy ez abban áll legfőképp, hogy észrevesszük, hogy az alkalmas időt Isten mire adta – és élünk vele, élünk a lehetőségeivel, a soha vissza nem térő alkalmakkal. Az összes többit úgyis meg kell csinálni, de mégsem ez az élet csupán.
