SZEMLE- BEVEZETŐ
Amerikai keresztyénség… mi dolgunk vele? – kérdezhetnénk. Hiszen egy óceán választ el tőlük. Ám látjuk, tapasztaljuk, hogy például az amerikai politikában történő események és változások is hatással vannak ránk. A kérdés csak az, hogy miért van ez így? Mert az USA nagyhatalmi tényező? Mert még mindig a világ vezető hatalma? Részint igen, részint nem.
Ami igazán fontos azonban a civilizációs forgatónyomaték! Amerika immár jó egy évszázada a nyugati civilizáció magállama. Ami ott történik kihat az egész nyugati civilizációra -előbb vagy utóbb. Ezért mind a kulturális események, mind az egyházakban történő változások, pontosabban az egyházak helyzetének megváltozása a kulturális hatásokra olyan tényezők, melyek idáig elhatnak. Gondoljunk arra, hogy a COVID első hulláma után a BLM térdepeltetése ma már a nyugati társadalmakban evidencia még akkor is, ha közép Európában erről van egy markáns különvéleményünk.
Ezért érdekes, hogy Amerikában mi történik és mi nem. Persze hozzá kell tenni, hogy ez két szempont alatt igaz (1) van hatása, (2) sajátosságaink miatt e hatásra képesek vagyunk válaszolni- reagálni. És nem csak úgy megtörténik rajtunk; és ez a “nem mindegy” kategóriája! Persze, ha egyáltalán elgondolkodunk rajta, hogy ez szükséges lenne és nem csak annyit teszünk nagy komótosan, hogy éljük tovább a magunk “provinciális életét”. Mivel úgyis nagyon távol van az tőlünk. De ez fatális tévedés. A realista értékelés mégiscsak az, hogy nincs is olyan távol (ld. a BLM példát). Mint mindig a paradoxon itt is fenn áll: van világtrend, kulturális trend, ám van saját kulturális, egyházi, teológiai erőnk – én ezt így gondolom.
Mindenesetre nem árt tisztábban lenni mindazzal ami Amerikában történik, ami az ottani keresztyén testvéreink életének folyamatait jellemzi. Hogy miért még? Nos, mert roppan tanulságos! Keller erről a (kedvezőtlen) változásról ír egy 4 tanulmányra tervezett ciklusban – ennek első darabja olvasható az evangelikalcsoport.hu oldalon (link a poszt alján), Mihalik Angelika fordításában.
SZEMLE
“Az amerikai keresztyének számára nem létezik égetőbb kérdés:
Mi a gond az amerikai keresztyén egyházzal, és hogyan lehet megújítani a szolgálatát és a bizonyságtételét?
Abban szinte mindenki egyetért, hogy alapvető baj van az egyházzal. Egyértelmű, hogy minden korábbinál nagyobb a megosztottság és a viszály, és – bár eltérő okok miatt – abban is egyetért minden közösség, hogy súlyos válságban van az egyház. Az egyházon kívüliek is tudják ezt, és reagálnak rá valahogyan. A média, az újságírók, a szociológusok és mindenki, aki kicsit is érdeklődik a keresztyénség iránt, fájlalja vagy ünnepli az egyház létszámának, intézményi rendszerének és befolyásának hanyatlását.
Vannak, akik szerint az egyház számára innen nincs többé kiút. A spektrum egyik végét azok a nagyon konzervatív, hitvalló keresztyének alkotják, akik szerint a keresztyénség nagy része már évek óta hitehagyott. Ők biztosak abban, hogy a menthetetlenül korrupt, intézményes egyház számára nincs többé visszatérési lehetőség. A másik végletet a legszekularizáltabbak alkotják, akik felettébb remélik, hogy az elkövetkező generációk során az egész világon ki fog halni a vallás. Ők egyszerűen csak „üres gyülekezeteket szeretnének”.
Bár egyik véglet bekövetkezése sem valószínű, – ahogyan egyébként más esetekben is – a közösségi média mégis felerősíti a folyamatokat, és azt a benyomást kelti, hogy az efféle nézetek nagyobb arányban reprezentáltak és hathatósabb erővel bírnak, mint valójában. A világban a keresztyén egyház mindazonáltal – az iszlámhoz hasonlóan – dinamikusan növekszik. A legtöbb demográfus és társadalomtudós egyetért abban, hogy sem maguk a vallások úgy általában, sem pedig a keresztyénség nem szorult háttérbe, és továbbra is jelentős erőt képvisel mindenütt, beleértve a nyugati világot is. Viszont ha így áll a dolog, mit kell tennünk? Miként ismerhetné fel a keresztyén egyház, hogy mi a baj pontosan, és hogyan kellene rátalálnia a megújuláshoz vezető útra?
Ahhoz, hogy továbbléphessünk, meg kell ismernünk az amerikai egyház hanyatlásának történetét. A sorozat négy cikkéből kettőnek ez a történeti áttekintés lesz a témája, a másik két írás pedig a lehetséges kivezető utat fogja felvázolni.
Az utolsó aranykor
A második világháborút követően az amerikai egyház erősnek és virágzónak tűnt. 1952-ben az amerikaiak rekordmagas aránya, a 75%-uk úgy nyilatkozott, hogy „nagyon fontos” a vallás az életében. Öt évvel később, 1957-ben több mint a 80%-ának az volt a véleménye, hogy a vallás „tud válaszolni napjaink problémáira”. Az ötvenes években 55%-ról 69%-ra ugrott a gyülekezetekhez csatlakozók aránya.[1] 1950 és 1960 között 150 millióról 180 millióra nőtt az USA lakossága, ami rekordnövekedést jelentett, ennek oka a háború utáni „baby boom” volt. Az ötvenes évek végén az amerikaiak közel fele járt rendszeresen gyülekezetbe. Az USA történelmében ekkor jártak az emberek a legmagasabb arányban gyülekezeti alkalmakra.”
