“Olyan világban élünk, amelyben a dolgok máshogy működnek vágyainkhoz, a tökéletes szabadsághoz képest. Az elromlott szabadság helyreállítását tehát a teljes és tökéletes szabadság megvalósulásának, eszményképének felállításával kell kezdenünk. Különben honnan tudnánk, hogy amit teszünk vagy tenni akarunk, az a vágyott állapothoz visz közelebb? Amikor ezt megtesszük, szem előtt kell tartanunk azt is, hogy az ember ideális szabadságának meghatározása egyben a valóságról való állásfoglalás is.
Ebből a szempontból fontos felfigyelnünk arra, hogy a szekularizáció előretörése nemcsak a keresztyén egyházak társadalmi befolyását szorította vissza, hanem ezáltal más értelmet tulajdonított az emberi élet keretének, magának a valóságnak is. Immár nem a transzcendens, nem Isten lett az élet legtágabb kontextusa. Éppen ezért a szabadságra törekvő ember sem Isten teremtménye többé. Ez azt jelenti: az ember nem megismeri, felfedezi, hogy kicsoda ő Isten szerint, hanem kitalálja, létrehozza és megalkotja önmagát. Ahhoz, hogy ez minél sikeresebb legyen, az önmagát teremtő, kitaláló embernek arra van szüksége, hogy megszabaduljon a múlttól mint öröklött értelmezési kerettől, és minden folyamatot ellenőrizzen az életében. Ebben a rendszerben a szabadság ideális állapota az abszolút kötődésmentesség. A szekuláris szabadságértelmezés megvalósulásának folyamata ma már ott tart, hogy a legmélyebb valóság a mindentől elszakadni kívánó ember számára már nem a fizikai világ és annak felépülése, hanem a belső érzelmek, vágyak és gondolatok rendszere. Így számol le a kötődésmentes szabadságra törekvő egyén a nemzeti identitásával, a családdal, a társadalmi, illetve biológiai szerepeivel, és teljes kontrollra törekszik a saját teste felett a fogamzásgátlással, az abortusszal és a nemváltó műtétekkel. A szabadságon tehát az abszolút függetlenséget értő és arra törekvő ember semmilyen előírást, rajta kívül álló igazságot nem ismer el, hanem a világ értelmét – és ezáltal lényegét – maga hozza létre.
A szabadságnak ez az értelmezése egészen kedvezőnek, sőt kívánatosnak tűnhet, mert olyan világot óhajt megvalósítani, amelyben az egyén mindent megtehet, amit csak akar, és semmit nem kell megtennie, amit nem szeretne. Egy rendkívül fontos szemponttal azonban nem számol, a halállal. A halandóságtól az ember képtelen elvágni, függetleníteni magát…”
