“A helyi közösség tiltakozása ellenére megkezdték Philadelphiában annak a 19. századi templomnak a bontását, amelyet lengyel bevándorlók adományaiból építettek. Az eset nem egyedi sem az Egyesült Államokban, sem pedig a nyugati világban. Templombezárások, -átalakítások és -bontások szegélyezik a tanítástól távol kerülő keresztény közösségek útját. Körképünk!
Philadelphiában augusztus végén megkezdték annak 19. században épült templomnak a lebontását, amit hajdan lengyel bevándorlók támogatásából építettek. Bár Istennek ez a háza 2014 óta rossz állapota miatt zárva van, ez önmagában nehezen indokolná a teljes bontást.
A helyiek, akik éveken át próbálták megmenteni a történelmi épületet, azzal érvelnek, hogy a homlokzat omlását megelőző és az épület biztonságos használatához szükséges felújítási munkákat 700 ezer dollárból el lehetne végezni, ami közösségi gyűjtéssel, helyi erőfeszítések és az egyház hozzájárulásának összehangolásával könnyen előteremthető összeg egy ekkora városban.
Mire volna nagyobb szükség?
Az 1882-ben épült, kéttornyú, impozáns Szent Lőrinc-templom kiemelkedő építészeti emlék,a város történelmi és művészeti értékeit bemutató kötetek állandó szereplője.
Ennek ellenére a bontást engedélyező helyi bizottság csupán arra kötelezte az ingatlanfejlesztőt, hogy az épület homlokzatát őrizze meg, vagy építse újra – utóbbi értéke erősen kétséges. A templom helyére egyébként nyolcemeletes lakóházat terveznek, amely jelentős haszonnal kecsegtet, ám mint cseppben a tenger mutatja meg az elmúlt évtizedek nyugati templombezárási hullámának alapvető kórtünetét: a szakrális, ám pénzben nem kifejezhető értékek helyett sok esetben a dollár- és eurómilliók határozzák meg szent helyek sorsát. Pedig a szakralitás újrafelfedezésére Philadelphiának is égető szüksége van.
Tavaly ősszel a Mandineren is sokezren látták azt a közel húszperces videót, amely az amerikai nagyváros utcáin cirkáló autó ablakán keresztül rögzített képsorokat mutatja be. A felvételeken számos ember áll valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt, szinte élőhalottként tántorgó vagy magatehetetlenül elfekvő figurákat, életüket az utcán, sátrakban tengető fiatal drogosokat és hajléktalanokat láthatunk. Idén júniusban pedig arról adtunk hírt, hogy egyetlen péntek éjjel során kilenc lövöldözést jelentettek a város különböző pontjairól.
Furcsa fejlemények Nyugaton
2018-ban óriási médiafigyelmet kapott a németországi Immerath Szent Lambertus templomának lerombolása. A műemléki védettséggel rendelkező, gigantikus templomot azért tették a földdel egyenlővé, mert az akkori „zöldpolitikai” irányvonal útjában állt: a sorra bezárt atomerőművek helyett a német gazdaságnak égető szüksége volt az összehasonlíthatatlanul szennyezőbb, de a föld mélyén megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló barnakőszénre, amelyet sürgősen ki kellett termelni.
A bontást látványos videó is megörökítette:
A bányászat térhódításának egyébként ebben az esetben nem csak a templom, hanem a teljes település áldozatául esett, Immerath az utolsó lakóházig eltűnt. Voltak települések, amelyek szerencsésebbek voltak és „csak” templomaikat, temetőiket vesztették el.
A megdöbbentő immerathi eset annyiban kivételes, hogy ez esetben az energiapolitika következményéről beszélünk, abban azonban nem, hogyNyugat-Európában egyre gyakoribbá válik a templomok bezárása, majd lebontása,
netán új, az előzőtől meglehetősen idegen funkció szerinti átalakítása.
Az ideológiává vált szekularizmus nyugati terjedésének hatására kiürülő templomok sorsát sokan fájó szívvel követik, ám tenni értük már nem igazán tudnak.”
