“Az egyházak károsak, népszerűtlenek és élősködnek – jobb helyeken az ilyeneket felszámolják!” (Barabás Richárd)
Barabás Richárd politikai akciót hajtott végre húsvétkor. Érdekes: a szabadságjogok bajnokaitól vagy a függetlenobjektív sajtóban nem olvashattunk különösebb felhördülést miszerint- ez azért mégiscsak túlzás! Nehogy félreértés essék: nem a politizálását vagy a politkai oldalát szeretném itt most minősíteni, hanem azt, hogy politikai ellenfeleit az egyházzal – jelesül a katolikus egyházzal – püfölte. Ráadásul pont ekkor Ferenc pápa elment minden élők útján – így az üzenetet ez még karakteresebbé tette, nem is baj ez – gondolhatták. Nem vagyok katolikus – ám amikor a katolikusokat támadás éri azt azért épp ésszel felfogom, hogy e támadás mindig az egész keresztyénség ellen (is) irányul! Persze kérhetnénk, hogy ha politika ellenfeleivel harcol, akkor legyen oly jó és ne az egyházakkal, illetve azok általa kreált negartív képpel tegye. Hanem esetleg gyűrje fel ingúját és politizáljon úgy, hogy méltó ellenfél legyen. Minden bizonnyal kérésünk komoly súllyal esne latba … vagy nem? És ha nem, miért nem? Hát erre kesem itt a választ.
Francesca Rivafinoli tényalapon szétszálazva mutatja be Barabás érveinek zéró igazságtartalmát – olvasható a remek írás, (ITT) és épp ezért én nem is akarok ezzel foglalkozni. Hanem a kérdéssel miszerint – miért nem elégszenek meg azzal bizonyos homoszexuálisok (mert nem mindegyikük- messze nem), hogy ők úgy élhetnek, ahogy akarnak. Merthogy Magyarországon az ég egy adta világon senki sem bántja őket ezért. Tehát: szabadon élhetnek úgy, amint kívánják, nem üldözik őket, nem szenvednek hátratételt. Az, hogy a magyar állami keretek nem engedik, hogy kiskorúak felé szex-missziót folytassanak – nem hátratétel, nem üldözés, még csak jogcsorbítás sem, hanem a gyerekek jogaink érvényre juttatása – de ebbe sem akarok most belemenni.
Az itt a kérdés, hogy – ha és amennyiben – ők élhetnek a szabadsággal saját döntésük szerint, és még különböző csoportosuláskat is szabadon hozhatnak létre, akkor ugyanezt a jogot mégis miért vennék el más gondolkodású polgártársaiknak? Nevezetesen miért kérdőjelezi meg Barabás az egyházak puszta létjogosultságát? Azért azt húzzuk már alá, hogy barátunk FELSZÁMOLÁST emleget! Értjük: itt a lelkiség a kérdés! Nem de nem-é egy meglehetősen arrogáns, sőt diktatórikus attitűdről van itt szó? A válasz az, hogy de igen, pont erről van szó! A nagy szabadságeszményt, mely mindenkire vonatkozik megtagadná tőlünk, magának viszont prvilégiumként fenntartaná. Liberálisnak nevezhető ez a gondolkodás és indulat? Semmiképpen nem – és mivel nem egyedi eset, hogy valaki ilyeneket enged meg magának érdemes tudastosítani: egy posztliberális korba léptünk.
De mi ennek az oka? – tehetjük fel a nagyon is jogos kérdést! Ennek csak és csakis egy oka lehet: az engesztelhetetlen gyűlölet! Gyűlölik mindazt, ami nem ők. A szabadság (és minden jogegyenlőség és egyebek) kivívása után a kövtkező stáció, hogy mindez szűnjön meg mások számára, akik egy új religio licitába nem férnek bele- szerintük. Kimondalanul is kimondja e viselkedés, hogy a kivívott jog arra is legyen felhatalmazás, hogy kizárja a nekik nem tetszőket. A lét-jogosultság az egyház számára megkérdőjelezhető! De miért gondolkodnak így? Azért, mert gyűlölik! Azért, mert életfolytatásukat az egyház puszta léte kritika alá vonja, és ez türhetetlen számukra. Tűnjön el a világból, a társadalomból, gyűlölik, útálják, nem tudják elviselni.
Drága progresszív-barát keresztyének/ keresztények – ezt jó lenne észrevenni: gyűlölnek minket, kérlelhetetlenül, és ebben nincs és nem lesz megállás vagy hátraarc! Nincs más magyarázat. Néha disztingváltabb módon, de egy ideje már nyiltan.
Így tessék barátkozni velük, nyugodtan, símogatni őket, csak aztán oda ne legyen a karotok …
