Mindannyian ismerjük keleti szomszédunk közelmúltbeli történetét, ami azért sem közömbös a számunkra, mert jelentős magyar kisebbség él ott, és az ő sorsuk, jóllétük, pláne olyan háborús helyzetben, ami Ukrajnát évek óta sújtja, teljes figyelmet és felelős cselekvést kíván meg. De nem erről szól most ez a jegyzet, hanem egy más, sajátos jelenségről, ami bennünket, keresztyéneket illet.
Azt látjuk hetek óta, hogy Oroszország valamire úgy reagált, hogy csapatokat sorakoztatott fel, ugyan a maga határain belül, mégis az ukrán-orosz határhoz közel. A nyugati sajtó-retorika a háborút sulykolja hetek óta. Az ottani sajtó orgánumokon tájékozódó keresztyén testvéreinkből azonnal ki is váltotta ez azt a reakciót (itt ez nagyon fontos: reakciót), ami a szociális média felületein sok helyütt meg is jelent: nagy, tengerkék-sárga háttérrel a felirat:
PRAY FOR UKRAINE!
-azaz: Imádkozzunk Ukrajnáért!
Mert akkor, amikor a nagy orosz medvéből valami olyan reakciót váltott ki – ami eddig sosem történt meg az ottani rendszerváltás óta, hogy odasorakoztatta a haderejét az ukrán határra – nem lehet más reakciója a keresztyén világnak, mint ez: imádkozni Ukrajnáért!
Ez a reakció pedig helyes és üdvös, hiszen senki sem akarhat háborút! Senki sem akarhatja, hogy katonák ezrei, tízezrei haljanak meg a harcokban rengeteg árvát és özvegyet, öreg szülőt hagyva maguk után! Azt pedig pláne senki sem akarhatja, hogy ártatlan civilek ezrei haljanak meg vagy váljanak földönfutóvá. Arra pedig gondolni is borzalmas, hogy hány gyermek halhat meg egy ilyen konfliktus során!
Őrizzen attól az Úr, hogy úgy, mint Észak-Afrikában, vagy a Közel-Keleten egyszerre lángba boruljon minden, milliók veszítsék el otthonaikat, és rommá váljon megint egy ország, csak ezúttal itt, Európában. Nehogy majdan úgy történjen, mint egykor a Majdan Nezalezsnosztyin, romokkal és hullákkal, csak nagyban!
Tehát ez, hogy „Pray for Ukraine!” teljesen releváns keresztyén reakció, noha innen nézve a dolgokat, a fáradt, sokat látott közép-kelet-európai emberek közül sokan vélik, hogy ez a szokatlan lépés mégis csak valamiféle reakció az orosz medve részéről. Ezzel együtt – teljességgel értve nyugati testvéreink imádságos bevonódását – valóban naprakész imatéma az számunkra is, hogy legyen béke Ukrajnában! Mi lehet más reakciója a keresztyén világnak egy ilyen fenyegető helyzetben?
Azonban zsigereimben fáradt kelet-európaiként, felmenőim szenvedéseivel, sorsával mélyen átitatott szívvel-szemmel, a nyugati megfigyelésekkel némileg ellentétesen szemlélem a világot. Ennek nyomán mindezek előttem nem ennyire szimplán-tisztán állnak.
Ennek okán, nem véletlenül születtek tőlem a kiemelések a reakció kifejezés tekintetében. „Pray for Ukraine!” Ez volt erre a most már, a korábbiaktól eltérően más árnyalatú helyzetre a keresztyén reakció. Reakció, amely definíció szerint: „mutatott megnyilvánulás egy fellépő helyzetre, megváltozott körülményre.” Magyarul: helyzetkövetés.
REAKTÍV, HELYZETKÖVETŐ IMÁDSÁG
Imádkozzunk helyzetkövetve (lemaradva?) Ukrajnáért most, hogy egy óriási orosz fenyegetéssel néz szembe! Biztos, hogy így és csak így jó, csak így üdvös Ukrajnáért imádkozni? Reagálni egy fellépő helyzetre (utána kullogni…)? Hát hogyne, így is jó, így is kell imádkozni. Reaktív módon. Hiszen a kampányszerű imádság teljesen releváns, és összehasonlíthatatlanul keresztényibb, mint a részvétlenség.
Aztán amikor majd a nagy orosz medve eltakarodik a határokról, akkor megállapíthatjuk, hogy jól imádkoztunk és történhet az is, mint a sajtóban sokszor megtörténik, keresünk, találunk más témát. Pontosabban imatémát. S mielőtt a kedves Olvasó cinizmussal vádolna, hadd lépjek tovább, mert – amint mondják – minden miértnek megvan az azértje.
Ugyanis, ha valaki a világnak az itteni tájain nő fel, ha az itteni történelem szövi át ezer és ezer szállal a zsigereit, mozgatja a gondolkodásának legbelső rugóit, határozza meg a világlátását és a körülötte levő világ történéseinek az értékelését, akkor erősen máshogy képes látni a körülötte levő világot és a történéseket. Ezzel együtt más következtetéseket von le a jelenségekből, mint a tőlünk nyugatabbra, szerencsésebb történeti konstellációkban szocializálódott népek fiai.
A magam részéről azt látom, hogy Ukrajnának – az ottani rendszerváltás óta eltelt idő tükrében – az imádságot és a közbenjárást komolyan vevő keresztyénség részéről egyrészt nem kampányszerű, ezzel együtt nem reaktív, hanem ellenkezőleg:
proaktív imádságra van szüksége!
Egyszerűen mondom: ne csak most, és ne csak ilyen helyzetekre bizonyos ideig reagáló, hanem folyamatos elköteleződésben vállalt közbenjáró imádságra van szüksége Ukrajnának, azért, hogy ilyen helyzetek, mint a mostani, ki se alakulhassanak!
PROAKTÍV, MEGELŐZŐ IMÁDSÁG
Folyamatos, proaktív, közbenjáró imádságra van szüksége annak az országnak azért, hogy megszűnjön az ott mindent leuraló oligarcha világ, hogy legyen egy népéért elkötelezett, megvesztegethetetlen, tehetséges és nemzetében gondolkodni tudó vezetője, kormánya annak az országnak, hosszú távon.
Folyamatos, proaktív imádságra van szüksége Ukrajnának azért, hogy stabilizálódjon a helyzete, hogy a Nyugat olcsó módon ne rángathassa a saját céljai mentén. Imádkozzunk azért, hogy stabilizálódjon az ottani mezőgazdaság és ipar helyzete, hogy megerősödjön a szociális háló, stabilizálódjon a családok megélhetése, és hogy határozott kézzel lezárhassák a kelet-ukrajnai háborús konfliktust. Erre van annak az országnak szüksége! Arra, hogy se a Kelet, de valljuk meg: még inkább a Nyugat, ne használhassa a saját céljaira stratégiai helyzete miatt!
Éppen ezért nem csak Ukrajnáért van szükség imádságra! Lehetne a jelszó, lehetne szent törekvés minden időben ez is: „Pray for the West!” vagy éppen ez: „Pray for USA!” Nagy szükség volna itt is a proaktív, megelőző jellegű közbenjárásra.
Imádságra, hogy ne lehessen Európa játszótere a tengerentúli birodalmi törekvéseknek.
Imádságra, hogy a Nyugat álságos módon ne éljen vissza az olyan országok kiszolgáltatott helyzetével, mint Ukrajna.
Imádságra, hogy hagyják békén az oroszokat itt, Európa ezen a felén, és ne játszadozzanak az el eddig tiszteletben tartott, a Nyugatot és Keletet elválasztó zónában vagy annak határán élő népek kárára, azok életével és biztonságával! Mint ahogy most teszik az ukránokéval és számos más, azon a tájon élő nép életével, többek között a mi ottani magyarjaink életével is, jelen idő szerint!
Imádságra volna szükség világosságért, a nyugati keresztyénségért, a médiabefolyás alól való szabadulásért, a hitetés, megtévesztés lelkének meghőköléséért, ébredésért! Mert hogy ezek a dolgok egy kelet-közép-európai átlagember (átlagkeresztyén) szemszögéből így tűnnek fel.
Egyszóval: imádkozzunk józanságért! A józanság lelkéért, amire nagy szükség volna Keleten is, de valljuk meg, a Nyugatnak erre mostanság – horribile dictu – úgy, ahogy van, sokkal nagyobb szüksége volna. Van-e, aki mindezért odaállna a falra, a résekre (Ez 22,30), itt Kelet-Közép-Európában?
