Értelmes tervezettség – INTELLIGENT DESIGN? Mi tis jelent ez? Nagyon röviden azt jelenti, hogy a tudósok egy része tudományos vizsgálataik nyomán azt gondolja, hogy a világegyetem (és annak részei sem) alakulhatott ki magától, hanem egy terv és tervező kell mögötte álljon. Ezt viszont nem hitük alapján mondják, hanem a tudományos eredményeik alapján látják bizonyíthatónak. Erről Ádám írt régebben és az elmúlt időben is. A témáról olvashattok ITT – Az ID (intelligent design) nem kreacionizmus, mégis sokan mondják annak. (PM)
“Kevés olyan kérdés van, amely hevesebb vitákat generálna a tudomány világában, mint az értelmes tervezettség hipotézise. A kérdés megválaszolásának világnézeti következményeit tekintve ez nem is meglepő. Az viszont sokaknak meglepő lehet, hogy hány Nobel-díjjal kitüntetett tudós áll ki valamilyen formában amellett, hogy a tudomány a világ értelmes tervezettsége felé mutat, és hogy ezt a tudós tudósként is kimondhatja. Az alábbi lista huszonegy (plusz egy) Nobel-díjas tudós megnyilatkozásaiból szemezget – a teljesség igénye nélkül. Vannak ezek között olyanok, akik egyszerűen az univerzum vagy az élővilág teleologikus, szándék-vezérelt tervezettségéről beszélnek, mint amit a természet vizsgálata a tudós előtt feltár, és vannak olyanok is, akik kifejezetten az elmúlt évtizedekben felerősödött (és harcosabb darwinisták által gyakran áltudománynak bélyegzett) ID (Intelligent Design) elmélet érveinek tudományossága mellé is odaállnak, hiszen az ID éppen ezeket az intelligens okokat kutatja, összegzi és demonstrálja a természetben. Érdemes végigolvasni az egész listát, izgalmas nevekkel találkozunk benne.
1.) Guglielmo Marconi (fizikai Nobel-díj, 1909)
Marconi az első működőképes vezeték nélküli távíró létrehozásáért kapott Nobel-díjat. Mély meggyőződése volt, hogy a tudomány Isten világának rendjét, harmóniáját tárja fel, azt a szándékot és akaratot, amely létrehozta és fenntartja a világot. Az élet eredete Marconi szerint megmagyarázhatatlan e szándék és terv nélkül.
Tudományos munkájáról ezt írta: „Minél többet dolgozom a Természet erőivel, annál inkább érzem Isten jóindulatát az ember iránt; minél közelebb vagyok ahhoz a nagy igazsághoz, hogy minden az Örök Teremtőtől és Fenntartótól függ, annál inkább érzem, hogy az úgynevezett tudomány, amivel foglalkozom, nem más, mint a Legfőbb Akarat kifejeződése, melynek törekvése, hogy közelebb hozza az embereket egymáshoz, hogy segítsen nekik magukat jobban megérteni és megjobbítani.” (Maria Cristina Marconi: Mio Marito Guglielmo. Rizzoli, 1995, 244)
Feleségének írta levélben 1927. március 17-én: „Tudom, mennyire szereted és csodálod a gyönyörű Természetet – Isten Akaratának kifejeződését –, ahol az ember az ideális örök értékeket találja: az Igazat, a Szépet és a Jót (és benned megvan mind a három). Az okok és törvények harmonikus egysége formálja az Igazságot; a vonalak, színek, hangok és ideák harmonikus egysége formálja a Szépséget; míg az érzések és az akarat harmóniája formálja a Jóságot, ami az Örök és Legfőbb Teremtő végső kifejeződéseként az embert tökéletesíti és az abszolút tökéletesség keresésére ösztönöz bennünket.” (Maria Cristina Marconi, 260)
„Minden lépés, melyet a tudomány megtesz, újabb és újabb meglepetésekhez és eredményekhez vezet bennünket. Mégis, a tudomány olyan, mint egy lámpás pislogó fénye egy sűrű sötét erdőben, melynek segítségével az emberiség Istenhez próbál eljutni. Csak a hit az, amely a fényre vezet, és amely hídként szolgálhat az ember és az Abszolút között. Büszkén vállalom, hogy keresztény vagyok. Nem csak keresztényként hiszek, de tudósként is. Egy vezeték nélküli eszköz üzenetet tud közvetíteni a sivatagon keresztül. Az imádságban az emberi lélek láthatatlan hullámokat képes küldeni az örökkévalóságba, hullámokat, melyek elérik céljukat Isten jelenlétében.” (Simeon Popov: Why I Believe in God. A textbook, approved and published by the Bulgarian Ministry of Education, Science, and Culture. Letter No. 92-00-910/ 12 December 1992, 298)
„Az élet misztériuma biztosan a legmakacsabb probléma, mellyel az emberi elme valaha szembenézett. Kétségtelen, hogy amióta az ember gondolkodni kezdett, foglalkoztatta az eredetének és a jövőjének a problémája – ami valójában az élet problémája. A tudomány tökéletesen alkalmatlan ennek megoldására. Ez rendkívül félelmetes volna, ha nem lenne a hit.” (Guglielmo Marconi: A scientific address to the International Congress of Electro-Radio Biology. September 10. Velence, Olaszország, 1934)
„Egyedül a tudomány egy csomó dolgot képtelen megmagyarázni, főképp a legnagyobb misztériumot – a létezés misztériumát. Nemcsak katolikusként hiszek, hanem tudósként is.” (Louis LaRavoire Morrow: “Some Catholic Scientists” in My Catholic Faith: A Manual of Religion. My Mission House, 1949, 14)
2.) Max Planck (fizikai Nobel-díj, 1918)
Planck a kvantumelmélet atyjaként meghatározó szerepet játszott a fizika robbanásszerű fejlődésében. Planck mélyen hitt abban, hogy a tudomány nem létezne anélkül a feltételezés nélkül, hogy a világot intelligens Elme hozta létre, és maga a tudományos kutatás is erre a következtetésre jut.
„A vallásnak is és a tudománynak is szüksége van tevékenységeihez az Istenbe vetett hitre, sőt, az előbbinek a kezdetén áll, az utóbbinak minden gondolkodás végén. Az előbbi számára a világnézet tekintetében Isten az alapot képviseli, az utóbbinak minden érvelés koronáját.” (Max Planck: Religion und Naturwissenschaft. Johann Ambrosius Barth Verlag, 1958, 27)
„Engem, aki fizikus vagyok – olyan ember, aki az egész életét egy teljesen prózai tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte –, biztosan senki nem tartana fantasztának. Az atom tanulmányozása által mondom tehát, hogy nincs olyan dolog, hogy anyag! Minden anyag csakis egy atomi részecskéket mozgató erő következtében áll elő és marad egyben, mely erő egyben tartja a legkisebb naprendszert, az atomot. Az egész univerzumban nincs azonban intelligens és örökkévaló erő, azt kell tehát feltételeznünk, hogy e mögött az erő mögött van egy öntudatos, intelligens Elme és Szellem. Ez a valódi eredete az anyagnak.” (Kurt Eggenstein: The Prophet J. Lorber Predicts Coming Catastrophes & the True Christianity. PU Valkyrie Publishing House, 1984)
(… összesen 21 Nobel díjas tudós …)
+1 Albert Einstein (fizikai Nobel-díj, 1921)
Einstein istenhite régóta foglalkoztatja a hívőket és az ateistákat egyaránt, és rengeteg vég nélküli vitát és spekulációt eredményezett, hogy vajon mit is értett „Isten” alatt és hitt-e egy személyes Teremtőben. Anélkül, hogy ezekbe a vitákba most belemennénk, egyszerűen csak idézzük fel, mit mondott Einstein a világegyetemről és saját tudományos érdeklődéséről.
„Azt szeretném tudni, Isten hogyan teremtette ezt a világot. Nem egyik vagy másik jelenség érdekel, ennek vagy annak az elemnek a spektrumában. Az Ő gondolatait szeretném megismerni, a többi részletkérdés.” (Ronald Clark: Einstein: The Life and Times. Hodder and Stoughton, 1973, 33).
„Minél mélyebben hatol az ember a természet titkaiba, annál nagyobb tiszteletet érez Isten iránt.” (Denis Brian: Einstein: A Life. John Wiley and Sons, 1996, 119)
„Minél többet foglalkozom a tudománnyal, annál inkább hiszek Istenben.” (Jim Holt: “Science Resurrects God,” The Wall Street Journal, 1997)
„Annak ellenére, hogy ilyen harmónia van a kozmoszban, melyet véges értelmemmel én is fel tudok ismerni, még mindig vannak emberek, akik azt mondják, hogy nincs Isten. Ami viszont igazán dühössé tesz, az az, hogy nézeteik alátámasztására engem idéznek.” (Ronald W. Clark: Einstein: The Life and Times. Hodder and Stoughton, 1973, 400)”
