„A rock and roll az nem egy tánc”, de miként lett belőle „rokkant troll”? Pajor Tamás ezt már harmincöt évvel ezelőtt megélte, pokoljárását egy szubkultúra, pálfordulását egy egész ország megismerhette. A lázadás prédikátorából lett az evangélium hirdetője. A rockzenész-prédikátor-költőt, aki a dalszövegírók idei versenyén a különdíjat kapta, a nyolcvanas évekbeli underground értékéről, az egyéni sorsfordulókról, a politika és a korszak végességéről, valamint Jézus követéséről kérdeztük.
Amikor azt mondják, Pajor Tamás, szinte mindenkinek a Neurotic, majd a megtérése ugrik be. Ritka, hogy egy ember ennyire összetéveszthetetlen sorsa origópontjával.
Ez Isten keze, mert ember ilyet nem tud megrendezni. Amikor Xantus János egy házibulin megkért, hogy játsszak el pár dalt, és megtettem, akkor döntötte el, hogy filmet készít rólam. Így lett a Rocktérítő.
Az életét mintha Isten egyfajta jelzőtáblaként használná. Ezt mikor ismerte fel? A Rocktérítő forgatása során?
Csak jóval később. Az ember a sorsát a megéléshez képest fáziskéséssel értelmezi. A film abból állt volna, hogy felvesszük az őrültködéseinket, és a közökbe játékfilmesen rendezett gegeket forgatunk hozzá – a humormentesség már akkor sem jellemzett. De ez máshogy alakult, mert pénzügyi okok miatt fél évre leállt a forgatás, ezalatt pedig bennem végzetesen elmélyült egy lelkiismereti konfliktus. Tizennyolc évesen zsidó fiúként elolvastam az Újszövetséget, és arra jutottam, hogy ez mind igaz. Mindvégig szólogatott hozzám a Biblia a lelkiismeretemen keresztül, és a végén olyan mély törésvonalat okozott bennem, hogy a meghasonlottságom már nem volt tartható, összezuhantam.
Nietzsche sem akarhatott többet, mint amit az egója rocksztárként megkapott. Mit talált meg Jézus személyében, amiért hajlandó volt mindent eldobni?
Nietzsche sem tehette meg, hogy magát Istentől „függetlenítse”. Az Im-ígyen szóla Zarathustra című könyve óriási hatással volt rám a megtérésem előtt – az ő életműve a zsidó-keresztény kinyilatkoztatással szembeni legátgondoltabb lázadás volt.
Mivel mindkettőt komolyan vettem, belereccsentem. Jézus, Dosztojevszkij, Mann és a biblikus ihletettségű szerzők meg persze a saját lelkiismeretem hangjai vívtak háborút bennem az akarat diadalára törő, részvétlen és gátlástalan übermensch ideájával. Mindez megspékelve kőkeményen drogokkal, alkohollal. Ez maga volt az őrület. Hogy mi volt ebből a kijárat? Szerintem aki igazán megtalálja Jézust, aki átéli azt az erőteret, azt a szeretetet, azt a jelenlétet, az nem tud ugyanolyan maradni, mint amilyen azelőtt volt.Zsidóként hiszek az elsősorban zsidóknak ígért Messiásban, aki hitem szerint Jézus”
(…)
Miként került helyére a zsidó identitása a Jézusban való hitben, a keresztény meggyőződésben?
Ez sorsszerűség és nagy kaland. A zsidóság és a kereszténység útja egy ponton globálisan is összefut majd, amit Jézus úgy fogalmazott meg a zsidó apostoloknak, hogy „más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók, őket is elő kell hoznom, és lesz majd egy akol és egy pásztor”. Ez lett az egyház, az először zsidó, majd később főleg nem zsidó háttérből megtért emberek tömege. A történet végén az egyház és Izrael is valami más lesz, mint aminek a világ valaha megismerte, és a kettő össze fog tartozni. „Lesz a bolygó zsidónak egy zsidó bolygó” – az én személyes sorsomban ez úgy állt össze, hogy zsidóként hiszek az elsősorban zsidóknak ígért Messiásban, aki hitem szerint Jézus.
Ön keresztény, zsidó, magyar… és baloldali?
Nem vagyok sem baloldali, sem jobboldali. Világidegen vagyok. Nemcsak azért, mert ezek önmagukban is jelentésvesztett meghatározások, hanem logikai alapon sem vállalom egyik tábor kizárólagosságát sem, hiszen ezek a tömbök vállaltan a saját részszemléletű valóságértelmezésüket vallják, ezért hívják őket pártoknak. Én pedig nem részekhez, hanem az egészhez szeretnék tartozni. Nem azért nem politizálok, mert nincs véleményem, hanem éppen azért, mert van. Én három alapvető entitás alapján alakítom ki a véleményemet. Ez a három a Biblia, a Szentlélek (aki egyedül jogosult interpretálni az igét) és a lelkiismeretem.
Zavaros korszakban élünk. A jelenkori politikai, gazdasági, katonai eseménysor vajon már az a kor, amelyről a keresztény eszkatológia mint az Úr napja előtti szakaszról beszél?
Szorul a hurok, és borul a szurok. Ha megnézzük az idők jeleit, felmegyünk a netre vagy bekapcsoljuk a tévét, akkor annak a kornak az ismérveit látjuk történni, amelyet Jézus és a próféták ekként azonosítanak. Mert ha a természet rendjét, a belénk kódolt jót felülírja egy fluid, az emberből nem levezethető erkölcsiség, az könnyen és ravasz módon vezethet el az embertelenséghez. A bibliai világnézet nem örök körforgásról szól, hanem a kezdet és vég folyamatról, amely a telosz, a beteljesedés felé halad. Én azt igyekszem követni, amit Salamon király mondott: „a bölcsesség kezdete az Úr félelme”. Ez nem szorongás, hanem annak a biztos tudata, hogy az életünk egy nálunk sokkal nagyobb kezében van.
Háborúk, energiaválság, nehéz életkörülmények. Hogyan lehet majd ép ésszel, ép lélekkel, ép egzisztenciával túlélni ezt a korszakot?
Hát igen, már látni az alagút elejét. Azt mondanám, hogy mindenki próbáljon a lényeggel törődni. Nem biztos, hogy sok időnk van, és ha így van, akkor nem érdemes hülyeségekkel foglalkozni. Inkább azzal, hogy miért is vagyunk a földön, mi a dolgunk, kik vagyunk és hova megyünk. Az emberben van egy iránytű: a lelkiismeret, a szellem önismerete a benne nyugvó örök törvénnyel, és ha az ember kikapcsol a kattogásból, magába tud szállni. A tékozló fiú is megtette, amikor kényszerhelyzetbe került – és volt hova visszatérnie, az atyai házhoz. Ez a legfontosabb, amit mi is megtehetünk.”
