
Elöljáróban leszögezem, hogy nem foglalkozom a szocializmusnak nevezett időszakban tapasztalt, átélt keresztyénellenességgel, amit – tekintettel a halálos áldozatokra, a kínzásokra és a súlyos börtönbüntetésekre – nyugodtan nevezhetünk állami szintű keresztyénüldözésnek. Az 1990-es rendszer(telen) váltás utáni időszakra, az elmúlt jó 30 évre, inkább a változó intenzitású keresztyénellenesség a jellemző. Ennek jelenségeivel, eseményeivel foglalkozom most.
Az első szabadon választott kormány bukása (1994) után – a meghirdetett szabad vallásgyakorlás elve ellenére – a kormányzó pártok eltűrték ugyan a keresztyén egyházak működését, de közben azok visszaszorításán dolgoztak. Az egyik párt, a kicsi, – 11 évig volt kormányzati pozícióban – a nagy testvértől egyházellenességben és az azonos neműek párkapcsolata támogatásában, elismerésében különböztette meg magát.
A keresztyénüldözés vagy keresztyénellenesség konkrét megnyilvánulási formái között a 2000-2010-es időszakban is találkozunk a templomok, a temetők megrongálásával, keresztek ledöntésével. A jelzett évtizedben ezekből meglehetősen sok volt. A templomi, temetői esetek egy része inkább vandalizmusnak minősíthető és nem keresztyénellenességnek.
Más volt a helyzet a 2010-ig gyakran olvasható keresztyénellenes nyilatkozatokkal, írásokkal. Mindegyik megszólalásra, írásos véleménynyilvánításra jellemző volt, hogy azokat magukat baloldalinak, balliberálisnak vagy liberálisnak valló politikai pártok képviselői tettek. Ezekből az írásokból idézek most fel néhányat:
2003 december 24-én a Tilos Rádióban a műsorvezető azt mondta:” Kiirtanám az összes keresztyént.” Korábban, december 9-én, ugyanezen rádió egy másik műsorvezetője azzal az ötlettel állt elő, hogy az Adventben a közterületeken felállított kereszteket tűzifának kellene felaprítani.
2005 november 13-án Gusztos Péter az akkor még létező SZDSZ ügyvivője azt mondta, hogy szerinte meg kell szüntetni az egyházaknak nyújtott “feudális privilégiumokat” és ennek érdekében felül kell vizsgálni a Magyarország és a Vatikán által korábban aláírt szerződést. Egy nappal később ugyanígy nyilatkozott az MTV Napkelte című műsorában Fodor Gábor, az SZDSZ másik ügyvivője.
A 2010-es választásokon először, majd a következő két parlamenti választáson is kétharmados bizalmat, felhatalmazást kapott FIDESZ-KDNP kormányok kezdettől fogva keresztyén demokrata kurzust hirdettek meg. Ezzel azonnal kiváltották a “fejlett” Nyugat ellenszenvét, sőt utálatát. A Magyarország ellenes, immár több, mint 11 éve folyó hadjáratban a magát haladónak mondó magyar ellenzék a külföld zsoldosa lett.
A 2010 utáni kormányok nemcsak szavakban hirdették meg, hanem tettekkel is igazolták a keresztyén demokrata kurzust. Ennek legfőbb tényezőjének nem azt tartom, hogy költségvetési forrásból jelentős összegeket juttattak a keresztyén és zsidó egyházaknak a hitéleti munka infrastrukturális feltételeinek javítására. A meghirdetett értékrend váltás leglényegesebb elemének azt tartom, hogy a kormányzat 2013 szeptemberétől tanrendbe iktatta – a fokozatosság elvét szem előtt tartva, un. felmenő rendszerben – a kötelezően választható hit- és erkölcstan, valamint az erkölcstan tárgyakat. Az új tantárgyak oktatásba vételét az un. baloldali ellenzék élesen bírálta.
A Népszabadság 2013 szeptember 4-i számában a világnézetileg semleges (megjegyzem ilyen nincs) oktatást követelik és azon gúnyolódnak, hogy az országot vezetők mennyire keresztyének. Ugyanezen újság szeptember 26-i számában agy magát vallásszociológusnak tartó személy azon kesereg, hogy a vallásukat rendszeresen gyakorló keresztyének 16-18%-os (szerintem – sajnos – ez szám a valóságban kisebb) arányához képest az első osztályosok szülei 52%-a, az ötödikeseknek pedig 42%-a íratta be gyermekét hittanra, pontosabban hit-és erkölcstanra. Ezt elsősorban – tévesen – a szülők tájékozatlanságával magyarázta. Ez nem volt igaz. A szülők jelentős része ugyanis tudta, tudja ma is, hogy az ember életéből mennyire hiányzott – legalább két generációnak az életéből Magyarországon kimaradt a hittan oktatása – a kapaszkodó, amit úgy hívnak: Isten-hit. Hinni ugyanis kell, mert a hit erőt ad. Az Isten-hit az a biztos alap, amire mindent, egyéni karriert, családot, nemzetet építeni lehet.
A baloldalinak mondott hazai ellenzék nem így gondolja. 2013 második felében Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalíció akkori EP képviselője egy hosszú interjúban fejtette ki mélyen keresztyénellenes nézeteit:
1. Nincs helye az iskolákban sem a hittan, sem az erkölcstan oktatásnak.
2. Nem ért egyet az egyházak és oktatási intézményeik támogatásával.
3. A DK elutasítja a család fogalmának keresztyén értelmezését, a női és férfi szerepeket, viszont támogatja az egyneműek házasságát, és ebben a “fejlett” Nyugatot kellene követnünk.
4. A DK szükségesnek tartja a Vatikáni Szerződés módosítását.
Spiró György, Kossuth díjjal kitüntetett kortárs írónk Fogság című regénye is kimeríti a keresztyénellenesség kritériumait, különösen az utolsó néhány tíz oldal, ahol a keresztyénség kigúnyolása, mocskolása történik. Az író dühös a keresztyénekre, lehet, hogy gyűlöli is őket.
A Magyar Nemzet 2013 december 2-i számában Gyurcsány Ferenc elismétli a Niedermüller interjúban idézetteket. Gyurcsány felvillantotta keresztyénellenességét 2015 február közepén, pártja tisztújító kongresszusán is, amikor – többek között – azt mondta: “Olyan Magyarországot képzelek el, amely nem nemzeti, nem keresztyén, nem jobboldali.” Az utolsó kitétellel nem foglalkoznék, de kérdezem: Milyen ország az, amelyik nem nemzeti és nem keresztyén?
Az időben most ugorva azt írom, hogy az utóbbi két évben nagyon megszaporodtak Magyarországon is a keresztyénellenes megnyilvánulások. Kiragadok most ezek közül néhány példát:
1. Müller Cecíliával – a nyakában viselt kereszt okán – sokat és ízléstelenül gúnyolódtak. A Keresztrefeszítettel készített, Népszavában megjelent, gúnyrajz készítőjét kitüntették.
2. A pusztaszabolcsi alpolgármester használt gumióvszerrel és Szűz Máriával illusztrálva vallásgyalázó írást tett közzé.
3. A főpolgármester egyik tanácsadója írásában a keresztelés betiltását követelte. A haladóknak csúfoltak ettől sem határolódtak el.
4. Gyurcsány megerősítette, ha hatalomra kerülnek, felmondják a Vatikáni Szerződést. Külső kinézetre nő párttársa pedig a gyónási titok feloldására tett javaslatot.
5. Kuncze, a volt SZDSZ volt elnöke idénmájus 18-án közösségi oldalán gúnyolódott a keresztyénséggel, gyalázó karikatúrát is mellékelve.
6. Felgyújtották a gödöllői görög katolikus templomot.
Röviden: Hiába van nemzeti, keresztyén-demokrata kormányunk, a Magyarellenes Koalíció (MEK) hangadói “nemcsak” a magyar nemzetet, Magyarországot, hanem a keresztyénséget is támadják.
Az előzőkben láthattunk példákat azokból a magyarországi megnyilvánulásokból, amelyek keresztyénellenesnek minősíthetők. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ma még Magyarországon a keresztyénellenesség mértéke, intenzitása nem éri el a nyugat-európai – e tekintetben élenjáró – országok szintjét. Hazánkban a keresztyén egyházak normális kerestek között működhetnek és az, hogy a keresztyén értékrend terjesztésében, a hívők számának gyarapításában milyen eredményeket érnek el, az döntően saját tevékenységük minőségén múlik. Szerény eredmények már vannak: Jelentős – a 2013 előtti időszakhoz képest – a hittanosok száma, nőtt az egyházi fenntartású iskolák száma, ezekben több, mint 200 ezer gyermek tanul.
Írásom vége felé idéznék néhány mondatot Orbán Viktornak, az El Mundo című spanyol lapnak adott interjújából: “Jobb egy nem vallásos embernek is egy olyan társadalomban élni, amely a keresztyén értékrendre épül, hiszen a közjóra irányítja a figyelmet….. Európában két nagy tévedés van a keresztyénséget illetően: Egyrészt, hogy a keresztyénségnek nem volt döntő szerepe a földrész történelmében. A másik nagy tévedés, hogy az európai értékek és intézmények képesek fennmaradni keresztyén alapok nélkül…..Keresztyénség nélkül a magyar nemzetnek sem lett volna esélye túlélni az utóbbi ezer évet.”
A magyarországi keresztyénellenes megnyilvánulásokból a világhálón nagyon sok lelhető fel, üssük csak be a “keresztyénellenesség/keresztyénüldözés Magyarországon” címszavakat. Sok-sok oldalon tapasztalhatjuk a gyűlölködő, gúnyolódó, pocskondiázó írásokat. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a demokrácia kiteljesedését, a közerkölcs javulását hozná Magyarországon is, ha a keresztyén értékrendet vallók tábora a jelenleginél nagyobb lenne.