Mint már egy korábbi írásomban is jeleztem, a “Keresztyénüldözés a 21. század elején” című könyvem első kiadása 2015-ben, a második, bővített kiadás pedig 2016-ban jelent meg. A könyv német nyelvű kiadását egy osztrák kiadó fontolgatta. Levelezgettünk, kérte azt is, hogy a Magyarországon történő elkészítés fordítási, nyomdai és egyéb költségeit térképezzem fel. Ezután kérte az előszó, az utószó és a tartalomjegyzék elküldését. Ez is megtörtént. Két hét gondolkodás után a kiadó elállt a könyv megjelentetésétől. Nem írták le, de megtudtam azért, mert egy egész terjedelmes fejezet foglalkozik az Európában tapasztalható keresztyénellenes jelenségekkel, márpedig ez nem PC (politikailag korrekt), mert Európában nincs keresztyénellenesség. Ezen kívül azon is megütköztek, hogy holokausztnak neveztem azt, ami a 21. század elején sok országban a keresztyénekkel történik.
Bécsi és frankfurti székhelyű szervezetek foglalkoznak, és adnak évente rendszeresen jelentéseket az Európában tapasztalható keresztyénellenes (ők sokszor a keresztyénüldözés szót használják) cselekményekről. A jelentésekben nemcsak azt mutatják be, hogy általában mi jellemzi ezeket a cselekményeket, hanem hellyel, időponttal, pontos esetleírással sokakat be is mutatnak. Azt is le kell szögezni, hogy a keresztyénellenes megnyilvánulások bőven több, mint 90%-a a nyugat-európai országokban történt, Kelet-Közép- Európában ilyenek kis számban fordulnak elő. Érdekesen nyilvánult meg 2004 júniusában Budapesten, a Jeruzsálem Nap rendezvényén Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke, aki azt mondta: Sohasem lehet eltűrni a keresztyéneket érő fenyegetéseket, ahogyan az antiszemitizmus sem tolerálható, hiszen a kettő között nincs különbség.
Lauder úr szavaival nagyon is egyet lehet érteni, de az már mégiscsak furcsa, hogy míg az antiszemitának minősíthető megnyilvánulások széles viszhangot kapnak a különféle médiumokban, addig a keresztyénellenességet mutató cselekedetek nem. Ezzel kapcsolatban szó szerint idézem a zsidó származású Joseph Weiler Vatikáni Rádiónak adott interjúja egy részletét: “Nem azt a tényt találom elképesztőnek, hogy létezik diszkrimináció, gyűlölet, keresztyénellenesség, hanem azt, hogy ezt elfogadják és senki nem tiltakozik. …..Ha ugyanez történik zsidókkal vagy muszlimokkal, az nagy felháborodást keltene a médiában. Amikor a keresztyénekről van szó, úgy tűnik, azt teljesen normális eljárásnak tekintik. Ez elfogadhatatlan.”
Ugyancsak Európának szánta figyelmeztetését Amel Shanon Nona, az iraki Moszul (a bibliai Ninive) káld érseke, aki az olasz Corriere della Sera újságnak nyilatkozott. Többek között ezt mondta: “ A szenvedésünk az európai és a nyugati keresztyénség sorsának előszele. Próbáljanak megérteni engem. Az Önök liberális és demokratikus elvei egy fabatkát sem érnek itt. Meg kell érteniük a közel-keleti realitást, mert egyre több muszlimot engednek be országaikba. Erős és bátor lépésekre van szükség, még ha azok ellent is mondanak az elveiknek, akkor is. Azt hiszik, hogy minden ember egyenlő. De ez nem igaz: az iszlám nem vallja ezt. Az Önök értékei nem a muszlimok értékei. Ha ezt nem értik meg elég hamar, akkor Önök annak az ellenségnek lesznek az áldozatai, akit Önök engedtek be otthonukba.” Azt hiszem, az érsek nagyon világosan fogalmazott. Ideje lenne figyelmeztetését meghallani.
Ahogyan az iszlámnak az európai társadalomra gyakorolt hatása növekszik – márpedig egyre erőteljesebben növekszik – úgy növekszik Európában a keresztyénellenesség mértéke is.
Ezt a frankfurti és a bécsi, már hivatkozott, kutatóintézetek éves jelentései egyértelműen alátámasztják. Az európai országokra, legalább is Nyugat- Európában, ma az a jellemző, hogy a muszlimoknak szinte mindent elnéznek, a keresztyénekkel szemben pedig negatív diszkriminációt alkalmaznak, ami az esetek többségében kimeríti a keresztyénellenesség tényét. A keresztyénellenesség ma már olyan széles körben elterjedt, hogy nem túlzás a keresztyének elleni háborúról beszélni.
A keresztyének vallási érzéseit, a keresztyének értékrendjét Európában – egyes közép-kelet-európai országokat leszámítva – ma már szinte senki sem védi. Lehet szabadon támadni, bántalmazni, megalázni. Teszik ezt nemcsak a muszlimok, hanem az őshonos európaiak jelentős része és persze a politikai elit is. A brüsszeli bürokrácia, annak vezetése, intézményei – elsősorban az Európai Parlament – az Európában tapasztalható, és egyre erősödő, keresztyénellenesség fő fórumai. Jézus a tisztelet és a szeretet tárgya a keresztyének számára. Ezzel együtt a mindennapi életben a fősodratú (“magyarul” main stream) médiában a Megváltót gyalázzák, megalázzák, valótlanságokat terjesztenek róla.
A már kétszer is említett frankfurti és bécsi kutatóintézetek éves jelentéseikben számszerűsítik az európai keresztyénellenesség növekedését. Csak a legutóbbi – 2018 utáni – éves jelentések arról számolnak be, hogy a feltárt, bizonyított keresztyénellenes cselekedetek száma kétévente megduplázódik.
Az estek számát tekintve első helyen Franciaország áll. Franciaország első helye nem meglepetés, hiszen ez az ország a francia forradalom óta élharcosa a keresztyén Európa felszámolásának, és nagymértékben hozzájárult és játul ma is a hagyományos Európa hanyatlásához. A Franciaországban tapasztalható, egyre erősödő keresztyénellenesség eseményei közül a legnagyobb nemzetközi visszhangot a katedrálisokban meggyilkolt keresztyének, valamint a katedrálisok és templomok felgyújtásának esetei kapták.
Az esetszámot tekintve második Anglia keresztyénellenessége számos területen megnyilvá-
nul. Kezdeném a második legnagyobb keresztyén ünnep, a Karácsony, felszámolásával. Nincs Karácsony, helyette a Téli Fény Ünnepe van. Nincs karácsonyfa, hanem ünnepi fa (Holiday Tree) van. Nincs karácsonyi üdvözlet, hanem szezonális (Season Greeting) van. Ezzel kapcsolatos az is, hogy az Anglikán Egyház néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy a széles közvéleménnyel megismerteti a Karácsony keresztyén lényegét. Elkészítettek egy rövid filmet. Azt tervezték, hogy a filmet fő műsoridőben – kifizetve az óriási percenkénti hirdetési tarifát – a fő TV állomások Adventben minden nap vetíteni fogják és ugyanez történik a mozikban is, a fő film előtt. Ha hiszik, ha nem: Egyetlen TV csatorna vagy mozi sem vállakta a kisfilm vetítését. Nem a keresztyénellenességhez tartozik, de mégis megemlítem – mert jól jellemzi az angliai helyzetet –, hogy néhány éve az angol óvodákban betiltották a Micimackó meséjének felolvasását, mert a benne szereplő Malacka tisztátalan állat és ez sérti a muszlim gyerekek érzékenységét. Ez, is mutatja a nyugat-európai hozzáállást a világvallásokhoz: A muszlimokra figyelünk, toleráljuk őket, érzékenységükre tekintettel vagyunk, a keresztyének esetében ez nem fontos, nem számít.
A keresztyénellenességben élen járó két ország után még néhány más országból is hozok példákat, megtörtént eseteket a keresztyénellenességre/üldözésre.
Belgium és Európa fővárosában Brüsszelben azt fontolgatják, hogy a július 21-i nemzeti ünnepükön a brüsszeli katedrálisban ezután ne énekeljék el a Te Deum-ot, a “Nagy Isten dicsérünk Téged” című éneket. Brüsszel főterén már hosszú évek óta nem engedik karácsonyfa felállítását, mivel az sértené a muszlimok érzékenységét. A legkatolikusabbnak mondott Olaszországban betiltották a közösségi tereken és az iskolákban is a kereszt kirakását. Dániában a törvényhozás kötelezte a papokat az egynemű párok összeadására. Svájcban a genfi bíróság betiltotta Benjamin Britten “Noé bárkája” című darabjának előadását, ami ott az egyik színházban ment. Az előadás forgatókönyve szerint a gyerekszereplők egy csoportja időnként letérdelt a színpadon és imádkozott. A bíróság indoklása szerint ez sérti a svájci alkotmány vallási semlegességre vonatkozó passzusát.
A konkrét példák felsorolását itt most abbahagyom. Végül ismét hivatkozom a két kutatóintézet éves jelentéseire, melyek szerint egyértelműen erősödik Európa nyugati felén a keresztyénellenesség, amely kimeríti időnként az üldözés tényét is. A bécsi intézet a keresztyénellenes jogalkotási gyakorlat néhány elemét mutatta be:
1. A lelkiismereti szabadsághoz való jog korlátozása. Például korházi orvosok és asszisztensek nem tagadhatják meg lelkiismereti okokból az abortusz végrehajtását. Az anyakönyvvezetők nem tagadhatják meg egynemű párok összeadását.
2. A szólásszabadság korlátozása. Például tilos a nyilvános homoszexuális viselkedés kritizálása, annak kijelentése, hogy a homoszexualitás a keresztyén tanítás szerint bűn.
3. A szabad gyülekezés jogának megtagadása. Például azzal, hogy több országban betiltották az abortusz elleni tüntetéseket.
4. Keresztyén szempontból problémás terület a “a diszkriminatív egyenlőségi politika”. Ez azt jelenti például, hogy egy fotós, egy cukrász vagy étterem nem utasíthatja el, hogy egynemű párok esküvőjén szolgáltasson.
Az Európában, annak nyugati részén, szép számmal előforduló keresztyénellenességet – üldözést kimerítő cselekedeteket a fősodratú média “hanem írnak, nem beszélnek róla, akkor nincs” alapon agyonhallgatja. Tagadhatatlan, hogy Nyugat-Európában járványszerűen terjed – rafinált és részben rejtőzködő módon – a keresztyénellenesség. Sem a tömegek, sem a politikai elit nem figyel Robert Schuman szavaira: “Európa vagy keresztyén lesz, vagy nem lesz.” Ma a vagy nem lesz-nek van jelentős valószínűsége, méghozzá a nem is nagyon távoli jövőben.
