“A 1914-es év karácsonyán figyelemre méltó rendkívüli dolog történt az első világháború nyugati frontján, a nyirkos és sárral borított lövészárkokban. Karácsonyi fegyverszünetnek hívták, de felért egy kisebbfajta csodával. A nem hivatalos és spontán rögtönzött fegyverszünet során brit és német katonák találkoztak a senkiföldjén, ahol ajándékokat cseréltek, fényképeket készítettek egymásról, és néhányan elkezdtek futballozni. Ezzel beírták magukat a történelembe, hiszen ez volt a Nagy Háború egyik legérzelmesebb és egyben legfurcsább, a karárcsony kegyelme által szült pillanata…
Szenteste ének csendült fel az árkokban
Bairnsfather saját visszaemlékezései szerint Szenteste napján 22 óra körül furcsa zajt hallott, ezért elkezdett fülelni és figyelni a hangokra.
A mező túloldalán, a mögötte lévő sötét árnyékok felől hangok mormolását hallottam– írta a brit katona. – Odafordultam az egyik katonatársamhoz a lövészárokban, és megkérdeztem tőle, „hallod, ahogy a bochesok (németek) hangoskodnak?“
Kiderült, hogy a többi katona is felfigyelt a szokatlan hangokra az éjszakában. A britek hamarosan rájöttek, hogy
A NÉMETEK KARÁCSONYI DALOKAT ÉNEKELNEK, HISZEN SZENTESTE VOLT. Válaszul néhány brit katona elkezdett visszaénekelni a saját nyelvén a sötétben.”