Tóth Sára evangéliumi körökben méltán ismert személyiség, ki a Károli Gáspár református egyetem oktatója is interjút adott a Felszabtér blognak, mely beszélgetést Monostori Tibor jegyzett. Számos érdeme mellett azonban – szintén közismerten – a gender kérdésben érzékeny álláspontot képvisel, mely ebben az interjúban is megjelenik. Hosszú glossza, érdekes is, de én csupán ezzel az egy kérdéssel szeretnék foglalkozni.
Tóth Sára lényegében azt állítja benne, hogy
“Brutális aránytévesztés” tapasztalható egyházi körökben a gender és szivárványos kérdések negatív megítélése tekintetében – illetve ugyanez jellemzi a konzervatív médiát és természetesen a jobboldali politikát. Azonban ez köszönőviszonyban sincs a valósággal!
Persze hozzá kell tegyem, hogy nem először tapasztalom, hogy ugyanazt a látványt nézve tükörkép módján fordított képet látnak mások, mint én. A narratíva, a valóság értelmezése fontos dolog! Ezért kell kiderítsük – mi is a valóság? Mindez nem vélemény kérdése, világunk nem posztmodern játszótér, miszerint ki így- ki úgy gondolhatja, mert az igazságot kideríteni úgysem lehet, mert relatív. Amúgy megjegyzendő, hogy vitás ellenfeleim sem gondolják úgy, hogy az igazság/ valóság relatív és megállapíthatatlan lenne. Sőt, ellenkezőleg: azt gondolják az igazság az, amit ők állítanak!
JÉZUS A SZEXUALITÁSRÓL
Tóth Sára mikor belekezd a “brutális aránytévesztés” kifejtésébe azt mondja, hogy – idézem:
“Jézust nem érdekelték túlságosan a szexuális bűnök, alig beszél ezekről.”
Nos, Jézusnak valóban nem központi üzenete a szexualitás kérdése. Ugyanakkor azt azért nem mondhatnánk, hogy nincs határozott állásfoglalása. Gondoljunk csak arra, hogy amikor a Tízparancsolatot magyarázza Jézus, (Mt 5,27-28) akkor nem csak azt mondja bűnnek, mikor valaki cselekvő módon vétkezik a házasságon kívüli szexualitás tilalma ellen, hanem már azt is, ha “kívánság okáért” néz valaki a másikra (mindegy, hogy nő- férfire vagy férfi- nőre). Miért mondja ezt Jézus? Azért, mert a bűn nem külső dolog, nem csak cselekedeti dimenziója van, hanem mindent megelőzően belül jelenik meg először – a fejünkben, a szívünkben – “a szívből származnak a gonosz gondolatok” (Mt 15,19).
Vagy vegyük azt, amikor a válásról kérdeznek Tőle, akkor 2 dolgot tisztáz Jézus, miszerint Isten rendjében válóok csak az egyik fél félrelépése (paráznasága) lehet és hozzáfűzi: “Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg” (Mt 19,8).
Ikonikus történet a házasságtörésen kapott asszony sztorija. Persze kérdés, amikor odarángatják Jézus elé a rajtakapott asszonyt, akkor mégis hol a férfi – vele mi lett? Csak nem egyedül csinálta? – de ez most mellékszál. Jézus a történet vége felé felnéz és ezt kérdezi: “Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram!” (Jn 8,10). Szinte tapintható a feszültség és várunk a felmentő ítéletre: “Jézus pedig monda néki:
Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (Jn 8,10). Érdekes nem? Jézus nem azt mondja, hogy nem is bűn, amit csináltál, ezek mind bigottak, de te csak folytasd tovább nyugodtan!
És az is érdekes, hogy ma pont ezt várják a keresztyénségtől: ne mondjuk bűnnek a bűnt, mentsük fel és engedjük meg, hogy ahogy eddig ugyanúgy ki-ki vágyai szerint éljen, életvitelszerűen. Mégis kik volnánk mi, hogy ezt mondhatnánk, ha Krisztus nem teszi? Jézus valóban nem beszél a szexualitásról túl sokat, de egyértelműen beszél. És végképp nem mondja azt, hogy “pihenj, folytasd tovább”.
Szembetűnő Tóth Sára álláspontjában megjelenő liberális progresszív ív:
A BŰN KÉRDÉS EGYBETOLÁSA A “HOGY FOG EZ ESNI VALAKINEK” – KÉRDÉSSEL
Újra és újra ugyanaz jelenik meg, hogy egy elvi kérdést összemosnak azzal, hogy valaki személyesen ezt fájdalmasan élheti meg. Hiszen nekünk kötelezően megértőnek kell lennünk, mert ez a helyes. Ez a két kérdés azonban szétválasztandó! Elmondom miért: tegyük fel, hogy én nehezen viselem a nyári napmeleget, mikor a tikkadt szöcskenyájak… kifejezetten meg vagyok sértve, mert ilyen meleg van és tűz a nap. Erre a Nap persze – megértő lévén – azt mondja, hogy bocs-bocs-bocs, akkor nem fogok annyira sütni (egyszerű kozmogóniával szólva). Érezzük ugye, hogy ennek esélye a nullához nemcsak közelít, hanem el is éri azt.
TEHÁT: a tér nem fog meggörbülni azért, mert éppen mi azt kívánjuk, ilyen sem a fizikai teremtett világban nem fog bekövetkezni, sem az erkölcsi univerzumban. A kérdés, hogy miért nem érti mai világunk az ilyen basic-mód egyszerű dolgokat? Az ok: a már irrealitásba átcsapó humanizmus emberközpontú és ezért úgy gondolja, hogy az ember maga mindennek mértéke. Ha tehát azt gondoljuk, hogy kék a fű és zöld az ég, akkor az úgy is van annak ellenére, hogy láthatóan nem úgy van. Csakhogy a természet nem emberközpontú, hanem törvények vezérlik (melyek egy isteni rend következményei), hasonlóképpen az erkölcsi világrend sem a mi megítélésünk kérdése. A humanizmus – a humanista szekularizmus vallása – ma odáig merészkedik, hogy maga dönti el mi a bűn és mi nem az.
Nyilván ma az a jó, ha minden egyház e nézetek előtt kapitulál, így lesz igazán elfogadó, szerető és szerethető. Vagy nem?
Valami vagy bűn vagy nem az, de ez nem kívánságra és bemondásra lesz így vagy úgy. Itt tehát két kérdéssel állunk szemben: (1) mi bűn? és (2) mi következik ebből személyesen számunkra? És ezt a két kérdést külön kell kezelni. És nemcsak külön kell kezelni, hanem a két kérdésnek van egymásutánisága is, de ami még fontosabb: hierarchiája! Annak hogy mi bűn és mi nem az nem annak függvénye, hogy hogyan esik az nekünk! Ez a mai “érzékenyített” kultúra nevetséges “axiómája”, de köze sincs a valósághoz.
A mimóza kultúra habár minden nevetségessége ellenére is divatos és támogatott (progresszív politika és a multi cégek részéréről), ám életveszélyes, mert abba az illúzióba ringat, hogy mi ítélhetjük meg jó és gonosz dolgát, holott ez sem most nincs így, sem akkor nem lesz így mikor ott állunk a Bárány előtt!
ÉRZELMI FRÖCCS ÉS PSZICHOLÓGIA
A szekuláris humanizmus papsága a pszichológia, a coach-ok és életmód tanácsadók és egyéb szakemberek – serege. Na, mármost ez szabad fordításban – kedves lelkészek és papok és hívek – azt jelenti, hogy a keresztyénség teljes idős szolgáit a mai társadalmunkban leváltották! A többi: merő mellébeszélés. Ez már önmagában is egy harsány “jó reggelt” kiáltással kéne felérjen, már ha még képesek lennénk a felébredésre.
A kérdést így újra és újra a lelkigondozás/ pszichológia tárgykörébe utalják (mint Sára is tesz erre utalást), ezzel azt állítva, hogy ez valami trauma-kérdés, vagy csupán valami “kísérésre” van itt szükség (a kísérés is milyen szép érzékeny megfogalmazás…). Lelkigondozás és pszichológia vagy pszichológiával áthatott lelkigondozás – ez lenne a megoldóképlet érzékenyített változata. Ám ez megkerüli azt a kérdést, hogy bűn-e az, amit teszek vagy sem?
Módfelett zavaró, amikor ehhez a megkerüléshez még az egyháziak is asszisztálnak azzal, hogy egy igazság-valóság-erkölcs tengelyen megragadható kérdést úgy tekintenek, mint ami a lelkigondozás területére tartozik, mely ma már az egyházakban is – valljuk meg – pszichológiával mélyen áthatott tevékenység (mert ezt a “szakértők” értik, mi meg nyilván nem értünk hozzá). E dolog azonban nem traumatikus természetű, hanem erkölcsi, az erkölcs pedig Istentől függ, ugyanis Ő mondja meg mi bűn és mi nem az. Ezzel a teocentrikus (Istenközpontú) szemlélettel halad ütközőpályán a humanista antropocentrikus (emberközpontú) szemlélet – ma meglehetősen militáns módon. A militarizmus tehát épp nem az egyházakat (és benne bizonyos irányzatokat) jellemez, hanem a lobbit és az azt támogató progresszív liberalizmust.
Különösen is aggályos, ha a dolgok megítélését azon felül, hogy emberivé teszik még érzelmi zsarolást is alkalmaznak, miszerint – milyen szeretetlen, gyűlölködő álláspont is ez?
Mégis kivel szemben? Nincs itt egy konkrét lélek se, akit bánthatnék – már ha ez egyáltalán bántás lenne. De nem az, hanem valóságalapú ébresztés, mert a bűn – értsük meg végre – kinyír minket, magyarán. És az elég SZEMÉLYES LESZ! Sőt, még újra és újra felhangzik a homofóbia vádja – értsd: gyűlöljük a homoszexuálisokat. Arany Jánossal mondva: gyűlöli a franc!
BRUTÁLIS ARÁNYTÉVESZTÉS – NYUGATON!
Nem tudom, hogy Sára, mint napi valóságot mit néz, amikor azt mondja, hogy a NER propagandagépezete fújja fel a szivárvány-lobbi jelentőségét az egyházak aktív asszisztenciájával!
Már csak azért sem, mert az egyházak nem igen szólalnak meg a kérdésben, egy-egy jelentős sarokkő nyilatkozatot leszámítva. Való igaz, hogy néhányan megszólalunk, ám nem az egyházat képviseljük (nem mi agyunk erre hivatottak, hanem vezetőink), bár a keresztyénség álláspontját hisszük, hogy képviseljük. De egyáltalán nincs “rendszerszintű rasszizmus” módján tematizálva ez a kérdés az egyházakban. Még annak ellenére sem, hogy ez néha direkt, legtöbbször sok áttételen keresztüli támadás az általunk vallott kijelentésbeli értékek ellen.
Szóval nem tudom, hogy milyen valóságot néz, merthogy én azt látom, hogy
● szivárványos karszalagot kell viselni a focimeccsen, VB-n ● nyugaton rendszeresek a nemváltó műtétek kiskorúak kérésére és a szülők nem szólhatnak bele ● Hollywoodtól a Netflixig minden filmben kell legyen transz vagy meleg vagy leszbikus karakter ● az EU LMBTQ irányelveket határoz meg a tagállamok számára ● a nagy multicégek újra és újra népszerűsítik a Gender-LMBTQ tanokat, és életfolytatást termékeiken még akkor is, ha komoly profitveszteséget okoz ● Drag Queenek érzékenyítenek óvodásokat (propagálják játékosan az LMBTQ szexualitást) szerte a kies Nyugaton, menetrendszerűen
Ez csak néhány példa az ezer eset közül és a világtrendként aposztrofálható mainstream nagy folyamából. Ezt nem a jobboldali sajtó “hazudja”, hanem egyszerűen így van ráadásul ezen ügyek száma exponenciálisan növekszik. Kedves Tóth Sára egyetemi oktató asszony én nem tudom, hogy Ön miről beszél, mikor azt állítja, hogy mindez csupán aránytévesztett és torzított túlhangsúlyozás. Amit Ön csinál az
valóságtagadás – a kérdés, hogy miért?
De ha már aránytévesztés, akkor ez a szexuális identitásharcra és lobbitevékenységre igaz! Ugyanis az emberi társadalmakban mindig is jelenlévő homoszexualitáshoz képest ez aránytalanul nagy hangsúlyt kap ma a nyugati kultúrában. Állami, jogi támogatással és nagy cégek ezreinek hathatós nyomásgyakorlásával egy komplett kulturális háború zajlik épp. Na ez már aránytévesztés!
ÉS VÉGÜL JÖJJÖN AZ ÖRÖK SLÁGER – AZ EGYHÁZ ÉS POLITIKA!
Mindösszesen egy kérdés erejéig taglalnám most. Tegyük fel, hogy bármely kormányerő kijelentené, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR AZ ATYA ISTEN DICSŐSÉGÉRE. Mindegy milyen színű kormány – ez csak egy hipotézis (még ha gyenge lábakon is áll).
A progresszívek és Tóth Sára gondolkodási mintáját követve akkor mi – az egyházak, keresztyének – nem mondatnánk többé ugyanezt! Hogy miért nem? Azért, mert akkor “az ő szekerüket toljuk!”
Vagy NEM?
