„Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (2Tim 2, 1–4)
Két nép van, amelynek himnusza nem dicsekvés, hanem imádság, az angol és a magyar. Az angolé a föntebbi parancs iránti engedelmességből született. II. Erzsébetért sokat imádkoztak. És ő sokat imádkozott a népéért és a rábízottakért. Egyházfő ment el közülünk, az angol, más néven anglikán egyházé. Egy nemzet első asszonya hagyott itt minket, aki megtestesített mindent, ami a jó értelemben vett angolság. Pontosság, fegyelem, kitartás, figyelmes udvariasság, rendszeretet, kötelességtudat, hagyománytisztelet. Uralkodó volt, aki államfőként nem kormányzott. Akinek Parlamentet megnyitó trónbeszédeit miniszterelnökei adták a kezébe, éves ünnepi beszédeit miniszterelnökei és főudvarmesterei vizsgálták át, nem tartalmaznak-e valami politikai szempontból aggályosat. De aki akkora tekintély volt, hogy még miniszterelnökeinek is – akik nem mindig voltak a keresztyén világkép elkötelezett hívei –tekintettel kellett rá lennie: az uralkodó emberségéhez mért jó szívvel adhatom szájába ezt a beszédet?
A fentebbi igeszakaszból az ember teológiai problémát csinál: akarja-e Isten, hogy minden ember üdvözüljön, és ha így van, miért maradnak meg oly sokan Jézus Krisztus (az egyetlen Igazság, Út és Élet) megvetésében? Pedig amikor Pál apostol e sorokat leírta, két párbeszéd lebeghetett a szeme előtt:
1. Jézus és tanítványai között az alábbi párbeszéd zajlott le: – Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. – Ki idvezülhet tehát? – Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. (Luk 18, 24–27)
2. Pilátus és Jézus között: – Király vagy-é hát te csakugyan? – Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. – Micsoda az igazság? […] [kimenve a zsidókhoz]: – Én nem találok benne semmi bűnt.
Jézus a lényegre tapintott rá: kora júdeai helytartója csak beszélt Ahhoz, aki előtte állt, de nem törekedett megismerni Őt. Nem hitt az Igazságban, Jézus bűntelenségét is csak nyomozati tényként, bírói magánvéleményként adta elő. Bűnt Jézusban nem talált, magában nem is keresett… Így hiába állt előtte az ő Megigazítója is, nem ismerhette fel Őt.
A gazdagok és hatalmasok az első keresztyének kora óta így jártatják a szájukat, és így vakoskodnak. – Kizárt dolog tehát, hogy az igazság ismeretére eljussanak, és az Igazság szabadokká tegye őket… – sóhajtották már eleink, és sóhajtunk velük együtt mi is… „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.”
Az Úrnak semmi sem lehetetlen. Az Ő dicsőült, győztes népében olyan királyok (földiek és mennyeiek) is vannak, akik koronájukat az Ő lábai elé helyezik. (Jel 4, 10)
Most elém tolulnak a politika kárhoztató ítéletei:
II. Erzsébet uralkodása (1952–2022) hét háborúval volt terhes, fölöttébb kétes eredményekkel. 1956. Szuez; 1982. Falkland; 1991. első Öböl-háború; 1999. Szerbia NATO-bombázása; 2001. afganisztáni terrorellenes háború; 2003. iraki háború; 2022. orosz–ukrán háború. Mindeközben a Brit Birodalom úgy veszítette el utolsó gyarmatait (pl. 1975. Rhodézia), hogy nagyhatalmi arroganciája megmaradt, imperializmussal terhelt lelkiismerete viszont megnyitotta a kapukat a volt gyarmatok lakói előtt, előrevetítve egy multikulturális népességcsere lehetőségét.
Villognak előttem a kulturális felkiáltójelek:
Az 1960-as években indult el egy, a Beatles és a Rolling Stones nevével fémjelzett kulturális forradalom. Ez egy új típusú – immáron ateista – angolszász liberalizmus elterjedését jelentette, amelynek rombolását látva ma már lemondóan legyintünk: „Amikor a Monty Python saját ikonikus filmjeit (Brian élete; Gyaloggalopp; Eric, a viking) készítette, és mi – fricskát mutatva a létező szocializmus szürkeségének és a létező liberalizmus korántsem ideális voltának – felszabadultan nevettünk rajtuk, csak azt nem tudtuk, hogy ez nem abszurd humor, hanem a világ dokumentarista ábrázolása a gyilkos irónia eszközeivel. És ennek a „brit inváziónak” az ikonikus alakjait II. Erzsébet mind lovaggá ütötte…
Elém jönnek a bulvár sötét szalagcímei és elképesztő vádjai:
II. Erzsébet a világ leggazdagabb embere, Anglia legnagyobb földbirtokosa. Felháborodott megjegyzésével mintegy utasításba adta Diana hercegnő megölését, nehogy beszélhessen a monarchia sötét titkairól.
„Szabadításodra várok, Uram!” – sóhajtott föl imádkozva a haldokló Jákob, az öreg Izráel is. (1Móz 49, 18)
„Hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk” – Mert valóban, ahogy Luther is mondja: az evangélium a háborúban is erős a lelkek megragadására, de mégis jobb, amikor úgy adhatunk Isten ajándékáért hálát, hogy közben békességben járunk és kereskedünk, vetünk és ültetünk, aratunk és gyümölcsöt szedünk, építünk és megpihenünk, gyermeket nevelünk és eltemetjük élettel betelt öreg szeretteinket.
„teljes istenfélelemmel és tisztességgel” – Mert ki tagadhatná, hogy II. Erzsébet puritán és mintaszerű családi életet élt és hozzátartozóitól is egyenes módon követelte meg azt… És melyik alkalmazottja volt II. Erzsébetnek, aki nem jóságát és kedvességét tanúsíthatja? Egyes beszámolók szerint mindez nem csupán II. Erzsébet természetes erényeiből eredt, hanem a felülről születésben kapta meg a hozzá szükséges kegyelmi ajándékot. Férjének, Fülöp herceg személyes megtérésre volt szüksége ahhoz, hogy ifjúkori bűneivel szakítva komolyan magára vegye a házasság szent, áldott és gyönyörűséges igáját… Mindeközben ifjú trónörökös arája hűségesen imádkozott érte… És így Istenben megerősített szövetségükhöz maradhattak az Úr kegyelme által mindhalálig hűségesek.
„Mert, ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára? […] Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” (1Tim 3, 5; 5, 8)
„Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz.” (Ézs 57, 1)
Szemlélői vagyunk egy világnak, mely bűneink miatt fájdalmas módon foszlik szét szemünk előtt. II. Erzsébet jó értelemben vett tartóoszlopa volt ennek a világnak. Istentől származó erőkkel tartotta a rá bízott feladat szerint, hogy ne tűnjön el olyan hamar. De nekünk nincs itt maradandó városunk [még a mégoly gyönyörűséges és gazdag London sem], hanem a jövendőt keressük. (Zsid 13, 14).
