„Not yet a human”, vagyis „még nem ember” – ezzel a felirattal a hasán érkezett a mindenórás Amanda Herring június 26-án az amerikai Legfelsőbb Bíróság épülete elé, hogy az abortusz szigorúbb szabályozása ellen tüntessen.
A kép hatalmasat ment az interneten, aminek egyrészt Amanda Herring merészsége lehetett az oka, másrészt az a megdöbbenés, hogy egy magzatról, amely bármelyik pillanatban a világra jöhet, mégis hogyan jelentheti ki saját édesanyja, hogy számára még nem él, „nem ember”.
A magát zsidónak valló hölgy ugyanis úgy nyilatkozott, „a judaizmus azt mondja, hogy az élet az első lélegzetvétellel kezdődik, ekkor lép a lélek a testbe”.
Tüntetések ide vagy oda, az amerikai Legfelsőbb Bíróság június végén hozott döntésével a tagállamok hatáskörébe utalta a magzatelhajtás szabályozását, megsemmisítve ezzel a Roe kontra Wade néven elhíresült, az abortuszt alapjogként elismerő 1973-as precedensítéletet.
Az ügy Európában is felkavarta az abortuszliberalizációs törekvések átmeneti állóvizét. Németországban júniusban feloldották a terhességmegszakítás reklámozásának tilalmát, Lisa Paus, a szövetségi kormány család-, idős-, nő- és ifjúságügyi minisztere szerint pedig be kell építeni a művi terhességmegszakítást az orvostanhallgatók képzésébe.
Hollandiában már februárban megszüntették a nők döntése utáni ötnapos „gondolkodási időt”, Finnországban pedig a jövőben a két orvossal történő, kötelező konzultációt törölnék el, amennyiben valaki a várandóssága tizenkettedik hetéig dönt a megszakítás mellett.
Természetesen a liberális mainstream érdekeit folyamatosan kiszolgáló Európai Parlament úgy gondolta, hogy rögvest állást kell foglalnia az abortuszvitában. A testület elé a minap egy radikálisan abortuszpárti javaslat került, amelynek célja, hogy a magzatelhajtás lehetősége egyenesen az EU alapjogi chartájába, valamint az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatába kerüljön.
A javaslat egészen a szülés pillanatáig engedélyezné az abortuszt, továbbá a szabályozást teljes egészében kivennék a nemzetállami parlamentek kezéből.
Felmerül a kérdés, hogy miért nem a megfogant emberi élet kap jogi és alkotmányos védelmet, annak ellenére is, hogy a biológia és a józan ész szabályait már réges-rég felülírták a nyugati politikát és közéletet szinte teljes mértékben domináló, csak a végleteket ismerő nő- és emberi jogi törekvések.
Az élet- kontra abortuszpárti érvek sora végeláthatatlan, a valódi küzdelem sokkal inkább a közgondolkodás átformálásáról, a felnövekvő generációk ideológiai (át)neveléséről szól, minél hatásosabb retorikai és vizuális eszközök használatával.
Az emberek többségét ma ugyanis nem kutatásokkal, tanulmányokkal vagy logikus, észszerű tényeken alapuló magyarázatokkal kell és lehet meggyőzni: van rá helyette tíz másodpercünk egy TikTok-videóban, egy képkockánk Instagramon és csupán néhány szavunk egy demonstrációra magunkkal vitt táblán (vagy a bőrünkön, ahogy azt Amanda Herringnél is láttuk).”
