Hogy fér össze “jóslás” és “racionalitás”? George Friedman megmutatta, hogy ez lehetséges. Ám nem orákulum, és ő maga sem állította magáról ezt sosem. Elemző, aki figyelemreméltó.
Ez nem lelki tartalom, nem is teológiai, nem is közéleti- hanem kicsit nagyobb. Életünktől és érdeklődésünktől távoli dolgok voltak az ilyesmik- mostanáig. Ám a háborús események nyomán a távol lévő dolgok közelivé váltak, mert a mi életünket is érintik az engergiahordozók útjának és árának változásai és még ezer dolog, ami a háború következménye. Ami az orosz-ukrán háborúban történik immár nem egy távoli ütközet Timbuktuban, hanem konkrétan és sokszor fájdalmasan kihat az életünkre. Következtetés: ez igenis érdekes!
Ha jól emlékszem 2020-ban olvastam a magyar származású George Friedman figyelemreméltó A következő száz év című könyvét. Friedman több elnöknek volt geopolitikai tanácsadója, cége a STRATFOR számos fontos elemzést készített fennállása óta. Elemzései nem ideológiavezéreltek, hanem realisták, a nagy számok és erők mozgásainak számbavétele és összegzése nyomán alakulnak ki.
Megdöbbentő, hogy megjósolja az orosz-ukrán háború kitörését, amit 2009-ben könyve megírásának idején a 2020-as évekre tett. A hatalmas- ásványkincsekben és termőföldben gazdag terület- az észak-Európai alföld, és a rajta elhelyezkedő államok tektonikus mozgásait elemzi – természetesen a többi világhatalmi erőközpont összefüggésében. Ez akkor 12 évvel ment előre az időben -mint egyfajta jóslat-, ami ahhoz képest, hogy mi “nem gondoltuk volna” épp a Covidból kilábalva, hogy egy háborúval kell szembesüljünk elég komoly sztori. Érdekes, hogy a könyve elején Friedman 1900-tól 100 évet vesz végig 10 évenként előre haladva az időben, ahol olyan válságok-háborúk jöttek, ahol mindig ezt mondták: el se tudtuk volna képzelni -ám a valóság végül épp az lett, amit nem gondoltunk volna…
Gondolkodása nyomán Isaac Asimov Alapítvány regényfolyama jutott eszembe, amit még ifjabb éveimben olvastam. Ugyanis abban arról van szó, hogy a történéseket történelmi síkon nem a karizmatikus egyének, hanem a nagy tömegek és gazdasági erők befolyásolják. Asimov regényében ezt egy matimatikai mátrixal (elsődleges radiáns) meg lehet előre jósolni. Nyilván ez egy regény, mégis Friedman racionális-realista jóslatai arra is engednek következtetni, hogy ennek azért van némi alapja.
Mindazonáltal a történelem, és a Föld sokat hangoztatott fenntarthatósága is Krisztus kezében van: “aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget” (Zsid 1,3). Egészen addig bizonyos törvényszerűségek mentén haladnak az események, míg e világ rendszerét nem éri külső beavatkozás – ha ez nem így lenne akkor egyetlen történelmi analógia se lenne értelmes. A menny beavatkozása nem geopolitikai léptékű lesz, hanem univerzum léptékű és végleges: “kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a »még egyszer« pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.” (Zsid 12,26-27).
A világvége, a történelem vége a történelem Urának kezében van, míg tart a történelem mindenki megfuthatja pályáját, még az ördög is: “Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van, ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,7-8)
Ám mégis figyelemreméltó, mikor gondolkodók, akik “csak hozott anyagból” dolgozhatnak (az ismert rendszerekből fegyelmezetten következtetnek) – viszonylag pontosan előre tudják jelezni, hogy mi következik. Ha valaki szeretne nem indulatból, nem vágyvezérelten, nem ideológiai pressziók szerint, hanem racionálisan gondolkodni a világ dolgai felől, úgy a jó impulzusokhoz George Friedman jó választás! A Vele készült Index interjú ITT olvasható.
