2025.05.05
Közös bűnvallásra van szükség! – mondták- mondják az egyházban némelyek, a kegyelmi ügyet követően, és azóta. Kik javasolva, kik követelve, kik illő ájtatossággal. Nem tudom miért, de valahol falsnak érzem az egészet! Épp ezért próbálom kiírni magamból, hátha meg tudom fogalmazni mitől.
Magamról annyit: van bűnöm elég … néha elképedek rajta, néha nem is tudom – hogyis tűr el engem az Isten? A világért sem gondolnám magam bűntelennek, még kevésbé tökéletesnek. Csak annyit mondhatok: bűnös ember vagyok, akinek az Atya egyedül Jézus keresztjéért bocsátott meg. Rám is igaz: a keresztyén ember nem bűntelen, hanem olyan ember, ki megbocsájtást nyert – egyedül Krisztusért.
Elismerem, hogy valami bűn, ha felismerem – és ez leginkább azért van, mert a Isten Lelke világossá teszi.
De azt, amit én nem követtem el nem szeretném így elismerni -elnézést- de elég nekem a magam bűne is! Bőven elég, sok is!
Csak azért kell újra szólnom a kegyelmi ügyről, mert ez a kollektív bűnbánat javaslat is ehhez az esményhez kapcsolódik. Le kell szögezni, hogy bűnbánat és bűnként való megvallás megtörtént: Balog Zoltán püspök megtette, nem magányában – bár ez így szokott lenni, lévén a bűnös és Isten dolga az ilyesmi – nem másokra tartozik. De itt nyilvános bűnvallás történt. Kamerák előtt ugyan, de ez nem fellépés volt, hanem komoly és őszinte, a kamerák pedig pusztán azért kellettek, mert ez akkor sok mindenkire tartozott. Ugyan ki akarna ilyesmivel szerepelni? Összehasonlíthatatlanul könnyebb elkullogni.
Azért azt mondanám a hipoktirtát kiáltóknak, hogy próbálja meg csak valaki utána csinálni: Isten és ország-világ előtt magát bűnösnek vallani, ez gyötrelmes volt – én még ilyet nem láttam. Vajon Isten megbocsájtott? Ha neki nem, akkor másnak se, ha igen akkor mindenkinek aki hozzá fordul. Némelyek kérdőjelezik ezt, legtöbbször valami morális piedesztálról és persze cancel culture-féle eltörlést kívánva, követelve. Bár tudomásom szerint Istennél az őszinte bűnbánatot nem a bűnös személy eltörlése követi, hanem a bűnéé. De hát a modern vezekléstan, melynek nincsen párja nem ezt mondja! – de a Biblia viszont épp ezt! Ez Isten ajánlata mindenki felé, de ennek hatalmas ára volt: Krisztus halála, a megbocsájtás ingyen van de a legdrágábba került.
Én nem ítéltem akkor se, amit éreztem akkor (hónapokig) lázas gondolkodások közepette az az, hogy nem látom át még sok narratíva és információ közepette sem, hogy nem tudok még száz és száz dolgot, hiába gyötröm az agyamat és próbálom kirakni a kirakóst. Kétségtelen, hogy vannak nálam sokkal okosabbak is, akiknek ez azonnal sikerült – de hát nem lehet mindenki olyan penge, mint egybek. Habár írok a nyilvánosságban, de nem gondoltam írni, mert nem tudtam mivel ártok-segítek az egyházamnak és Isten ügyének. És igen: nekem nem elvtelenül ugyan, de az egyházhoz a lojalitás fontos. És túl mindezeken: engem senki sem tett ítélőbíróvá.
Erre jönnek némelyek és azt mondják: ebben mindenki más is bűnös volt, az egész egyház – szembesüljünk hát vele! Hogy mi? Na de miért? Szép gesztus (lenne), hogy “mi sem vagyunk mások”, és “nem egyedül az ő bűne”, már ha ez egy ilyen elfuserált mentőakció akarna lenni utólag. De vajon erről lenne szó?
Nem keresztyénnek érzem ezt az attitűdöt, inkább olyan sárga rózsásnak: “miért hagytuk, hogy így legyen?” Szép-szép, csak hát más, nem az enyém, mégha igaz dolgokról szól is e dal. Vagyis nem bibilia keretben maradó, de nem is kell neki, ez nem tartozott céljai közé – nekünk viszont igen! Miért hagytuk? Hagytuk? Miért tán tudtuk előtte, hogy ez lesz a jövőben? Ilyen jövőbelátó képesség létezik, és ennek ellenére hagytuk? Ha valaki tud ilyen képességű emberről (please) írjon privátban, mert lenne az illetőhöz egy-két kérdésem…
Létezik közösségi bűn, de ez egy mondvacsinált történet. Nem is működik, nem lett belőle széles rezonancia közösség!
És nem azért nem, mert vakok és süketek vagyunk, hanem mert “akinek nem inge ne vegye magára” – alapon nem érezzük bűnösnek magunkat ebben. Másban lehet igen, de nem ebben!
Hogy akkor miért is ez, mi célból – hát meg nem mondhatom
