Ezt a posztot, mint felhasználó írom, egy a sok közül, pusztán emberként, nem mint lelkész. Egy ember, aki használ eszközöket, így modern eszközöket is, mint a például a Facebook. Valaki, aki egyik szerzője ennek a blognak, melyhez Facebook oldal van kapcsolva (törvényszerűen, hogy látható legyen). Polgára – ha szabad így mondani – a modernitásnak (is), mint több milliárd egyéb földlakó. Ez nem teológia, vagy igehirdetés, mert hivatásom mellett még ember is vagyok, azaz: semmi különös, csak egy vélemény. Mivel pedig ez egy közéleti blog némileg elvárható, hogy közéleti dolgokról szóljon – és talán nem túlzás azt állítani, hogy ez bizony elég közéleti volt…
ESEMÉNY VOLT A JAVÁBÓL…
világméretű, közéletet érintő esemény történt a tegnapi napon, magyar idő szerint a késő délután órákban a Facebook és tulajdonában lévő egyéb szájtok leálltak, elérhetetlenné váltak. Sőt, a válság kiterjedt egyéb más telekommunikációs szolgáltatókra is (Telekom, Vodafon, Google, YouTube etc.).
Ezek a platformok (különösen is a közösségi szájtok) az utóbbi időkben megkerülhetetlenné váltak, ráadásul oly módon, hogy nincs alternatívájuk. Avagy: majdnem az összes “alternatíva” egy cégcsoport, de legalábbis hasonló gondolkodású személyek tulajdonában van és irányítása alatt működik. Maga a leállás COVID pandémia-léptékű volt abban az értelemben, hogy az esemény globális kiterjedésű volt – mert a közösségi média nagy része az egész világon elérhetetlenné vált.
DÖBBENET ÉS GONDOLATOK
Mert mégiscsak döbbenetes, hogy besült a NAGY-NAGY mindenható BigTECH, mégpedig drasztikusan! Továbbá láncreakciószerűen magával rántott félig-meddig más vállaltokat is, melyek maximum közvetve kapcsolódnak csak a social media világához. Mi jut ilyenkor az ember eszébe?
POZITÍVE
- az ember alkotta technológia meghibásodhat és meg is hibásodik (Murphy törvénye) és ahogy önhittségünkből kijózanító lehet a Covid, úgy ez az esemény is az lehet
- mivel egy meglévő “világra nyitottság” veszett el egy pillanat alatt onnan nézve “ki tudja mennyi időre”, ezért meglehetősen sokan érezhették úgy, hogy elvettek tőlük valamit, bezártak előttük egy ajtót (amúgy ez politikafüggetlenül nézve is egyfajta Trump életérzés-szerű valami)
- de végül sikerült a globális leállást felszámolni és éjfél körül újraindult minden (Matrix reloaded)
NEGATÍVE (sajnos ebből több van)
- megdöbbentő volt, hogy a közösségi szájtokhoz közvetlenül nem kapcsolódó telekomunikációs cégek is “gyengélkedni kezdtek”, szolgáltatásaik akadoztak
- viszont furcsa volt, hogy a Twitter meg sem érezte, sőt ez a platform volt a menekülőút, avagy mentőcsónak
- a “minden emberi alkotás tönkremehet” igazságával együtt is az informatikai világ ezen szegmense agyon van biztosítva, a legnagyobb tudással szervezett platform
- felmerül a kérdés: hogyan történhetett ez mégis meg? – az nem létezik, hogy ennyire bénák…
- így akár szándékosság is állhat mögötte (az idegenkezűséget – értsd: heckertámadást – ők maguk zárták ki) – és tény, hogy vannak bizonyos furcsa egybeesések, melyek az ilyen összeesküvés-ízű gondolatokat bővizű patakként táplálják
- számos vállalkozás vagy csupán egyéni felhasználók milliói szenvedtek el személyes károkat, napi szórakozásból való kiesést, vagy épp anyagiakban is mérhető súlyos veszteségeket
- ilyen módon még az is felvetődött – mi van, ha egyszer csak lekapcsolják az internetet (ma az oroszok és keletiek felvetették egy új internet létrehozásának gondolatát)
- talán azt is átéreztük jó néhányan, hogy valami ami “alapnak tekinthető” evidensen létező dolognak tűnt – egy pillanat alatt megszűnhet – és ennek irányítása magánemberek kezében van; ez viszont kifejezetten ijesztő…
- mindenesetre szerény véleményem szerint az igazságot sosem fogjuk megtudni és mivel egy magáncégről van szó nem is kötelezhetők erre az egyébként elvárható közlékenységre
- meglehet persze, hogy itt is Ockham borotváját kéne használni, miszerint több magyarázat közül nagy valószínűség szerint a legegyszerűbb a helyes, vagy nem?
A Telex közben közölte a sajnálatos hírt, hogy a Facebook alapító tulajdonosa a tegnap esti fiaskón, mintegy 7 Mrd dollárt vesztett – azt az érzést keltve, hogy ez milyen rettenetes, szinte apokaliptikus léptékű veszteség, ami után Őt kell sajnálni. Amúgy AZ! És a felhasználók vesztesége? – különösen az üzleti felhasználóké? Finoman szólva is érdekes megközelítés a telexesek részéről, bár koránt sem mondanám szokatlannak…
A NAGY EGYÜTTÁLLÁS … BIZONY EGY KONSTELLÁCIÓVAL VAN DOLGUNK!
Történt ugyanis, hogy egy meglehetősen magasan qalifikált Facebook alkalmazott, bizonyos Frances Haugen mielőtt távozott kimenekített számos kényes kutatóanyagot. Ezen anyagokat a Facebook készítette a célból, hogy saját tevékenységüket monitorozzák, miszerint tevékenységük a gyűlöletet generálja vagy csillapítja, a demokráciát erősíti vagy gyengíti, a társadalmat polarizálja vagy inkább békességet generál, mit tesz az Instagram a fiatal lányok testképével avagy okoz e szuicid hajlamokat?
Na, mármost a nevezett hölgy azért távozott viszonylag feldúltan, merthogy cége annak ellenére, hogy tudatában volt nem elhanyagolható mértékű negatív szerepének a fent említett faktorokban – ennek ellenére hagyta a folyamatokat szabadon menni – pusztán azért, mert anyagi érdekeiknek ez messzemenően megfelelt. Tehát a Facebook meglehetősen hipokrita egy társaság! – mondjuk azért ez nem nagy újság, amúgy. (Aki erről részleteiben tudni szeretne: ITT (Gyűlöletet generál a profitért a Facebook? – Index) és ITT (Washingtonban ízekre szedték a Facebookot – Index) olvashat róla).
ZÁRÓJEL: itt azért el kell mondani, hogy a Facebook közismerten a politikailag konzervatív vagy jobboldali “gyűlöletkeltés- demokráciarombolás- és polarizáló” tevékenységgel szemben volt csak és csakis érzékeny. Azaz nyugodtan állítható, hogy politikai befolyást gyakorolt vagy annak eszköze volt az elmúlt időkben (különösen az amerikai választások alatt és utána). Erre pedig a bizonyítékok tömkelege áll rendelkezésre. Így amit a hölgy hiányol az nem a konzervatívok további megregulázása lehet (merthogy az napjainkban is folyamatos), hanem lehet a másik politikai oldal vagy adott esetben ezeken kívül eső résztvevők, pl. iszlám fundamentalisták és egyebek. Hogy idáig a hölgy eljutott-e, vagyis a gyűlölet elleni finoman szólva is “szelektív” küzdelem tényéig, vagy csak az amerikai választások után haszonmaximalizálás miatt leálló szűrés tényéig – azt nem tudhatjuk. ZÁRÓJEL BEZÁRVA.
Mindenesetre a gyűlölet az érzések világába tartozó dolog, ami semmiképpen nem jó. Keresztyénként szeretet-párti vagyok és úgy gondolom, hogy a gyűlölettel harcolni kell, legfőképpen mindenkinek a magáéval. Tiltani lehet, de nehezen elképzelhető, hogy egy tiltás-kitiltás megszünteti a gyűlöletet, sőt megerősíthet benne inkább, amit aztán rafináltam beszédmodorral való visszatérés követhet, lényegében ugyanazzal az indulattal,. Ám az még kevésbé jó tendencia, ha valakik önjelölt módon állapítják meg, hogy mi tartozik e körbe és mi nem, illetve ki igen és ki nem. Voltaképpen nem másról van itt szó, mint az egyház régi lelki hatalmának modern- deszakralizált változatáról és annak gyakorlásáról. Más eshetőségként még szóba jöhet, hogy J. K. Rowlingnál az igazság és létezik Mágiaügyi Minisztérium, ami az ilyen kényes kérdésekben kellő szakértelemmel segédkezik, csak ez (még) valamiért nem nyilvános infó.
Summa-sumárum meglehetősen nehéz feladat a gyűlölet tényét megállapítani, jogosságát meg végkép, Lehet, hogy ez mindig is mélységesen szubjektív lesz, annak ellenére is, hogy azt állítják: objektivitásuk minden kérdésen felül áll. Ezt azért én vitatnám, mert az még sosem szült semmi jót, mikor az ember önmaga mércéje lett. Az egyház lelki hatalma pedig attól más ennél, mert nem saját mércét használt, hanem isteni mércét és ez egy jelentős különbség – mondhatnánk: csak ne teológizáljunk itt kérem! – amire mi azt válaszolhatnánk, hogy akkor viszont a moralizálást is tessenek oly szívesek a jövőben mellőzni.
Még csillagászatilag is rendkívüli konstellációnak minősülne egy bizonyos Facebook alkalmazott által közzétett terhelő bizonyítékok nyilvánossá válása és a facebook világszintű leállása – egy azon időben. Vagy hatalmas véletlen e két egymással kapcsolatban lévő történés egyidejűsége. Talán egyetérthetünk abban, hogy a “természetben ilyen véletlenek nincsenek”, így azt is gondolhatjuk, hogy talán a emberek által irányított világban is az ilyesmi valószínűsége a zéróhoz közelít vagy el is éri azt.
Mindenesetre sokkal szimpatikusabb lenne, ha nem tetszelegnének az erények, elvek és az erkölcs avatott csősze képében, hanem csak úgy közösségi média lennének, se több se kevesebb. És ezt tennék csak úgy a közösségért (jó idealista módon) és nem csak akkor, ha jó sokat fizet a közösség ezért. Ez szimpatikusabb lenne sokkal. Nekem.
ÉN ÉS A FACEBOOK
Személyesen én sosem rajongtam a facebook világáért. Számos dolgot nem értettem, pl. hogy miért jó és izgalmas dolog megosztani egy kávét az asztalomon vagy egy társasági eseményről egy gyors és általában silány fotót és ezeket körbe-lájkolni. Hogy ennek mi az értelme erről halovány fogalmam sincs két év után se – de hát legyen!
Nyilván ez azért is így volt, mert én a koromnál fogva csak egy “digitális bevándorló” vagyok. Ez a békés “Facebook-mentes” idilli állapot egészen addig fennállt, míg a Covid bele nem kényszerített a használatába (mind személyesen, mind gyülekezetileg) – egészen addig eszem ágában sem volt “élni a lehetőséggel”.
Az igazat megvallva számos pozitív tapasztalat adódott – pl. számos rég nem látott emberrel lett újra kapcsolatom, még ha csak virtuális is. Felfedeztem, hogy elképesztő kommunikációs sebességet ehet elérni vele, hogy a messenger milyen praktikus és gyors az sms-hez és a email-hez képest. Az egész facebook világ (és csatolt társai) az igazat megvallva: rendkívül hatékonyak! Meg kell hagyni Mark Zuckerberg és kollégái nagyon jó munkát végeztek, legalábbis a kiötlés- felállítás- és a működés tekintetében; – a működtetés azonban már más kérdés.
Mikor pedig mi magunk belefogtunk a REformba blogba hamar kiderült, hogy a közösségi szájtok nélkül egyszerűen működésképtelen lenne az egész, mert szinte senki sem olvasná, mert nem is tudna róla. Aztán kisvártatva kiderült az is, hogy hiába van egy sereg feliratkozó, akiknek – az én logikám szerint – mindig látni kellene amennyiben kikerül valami, hiszen épp ezért iratkoztak fel, hogy láthassák, ám ez koránt sincs így!
Ha nem hirdetjük, ami persze bizonyos összeg leszurkolása mellett történik – akkor bizony csak a feliratkozók töredéke látja, hogy másokról ne is beszéljünk. Látható- és láthatatlan, mindezt leginkább algoritmusok szabályozzák. Közösség, közösségi platform, de még inkább gigantikus üzlet – és persze nem nekünk. Jó a közösség, de hát a pénz még jobb! Persze fenn kell tartani a sztorit és még keresni is kell vele, csak hát némileg zavaró az idealista nagy közösségi cél és a harácsoló profitéhség ambivalenciája.
Mindenesetre, maradok/ maradunk a Facebookon – egyéb lehetőség nem lévén és reméljük a legjobbakat.
