A család fogalmát Ferenc pápa a Miniszterelnökünkkel folytatott budapesti megbeszélésén nagyon egyszerűen és világosan fogalmazta meg: A család férfi, nő és gyerek, pont. Itt a pontnak is jelentősége van: Erről vita nem lehet. A Magyar Nagylexikon hosszabb meghatározásából kiemelem: “Feladata a társadalom egésze szempontjából a népesség számszerű újratermelése.”
A család a társadalom legfontosabb mikro egysége. A család intézménye Európában és Magyarországon is válságban van, a család beteg. Márpedig, ha a társadalom alapegysége beteg, akkor az egész társadalom beteg. Az általánosan elterjedt felfogás szerint, akkor válik családdá agy nő és egy férfi közössége, ha gyerekük/gyerekeik születnek. Ezt a gondolkodást tükrözi az a – főleg vidéken még ma is élő – szokás, amikor valakit megkérdeznek: hány családod (ti. gyereked) van?
A családnak nincs életképes alternatívája. A család kifogyhatatlan erőforrás, mert ereje szeretetből fakad. Ha erősek a családok, erős a nemzet is. A családok képezik a társadalom gazdagságát, humán és szociális tőkéjét. A Kopp Mária Intézet munkatársai adatai szerint bíztató jelnek tekinthető, hogy Európában nálunk a legmagasabb közé tartozik azok aránya, akik úgy gondolják: nem lehet igazán boldog, akinek nincs gyereke. A nők 67,6%-a, a férfiak 58,6 %-a vélekedett így Magyarországon. A párok mindössze 2,5%-a nem akart gyereket, de 20,4 %-a úgy nyilatkozott, hogy három gyereket szeretne. A valóság, az átlagos gyerekszám, a tervektől elmarad.
Ugyanezen intézet munkatársai kutatásaiból tudjuk, hogy a házasságban élők tovább élnek és egészségesebbek, tehát a házasság és a gyerek/gyerekek védő faktoroknak tekinthetők. A házasságban élő gyerekes férfiak jóval hosszabb ideig élnek, mint magányos társaik.
Korunkban a család válságának főbb jellemzői a következők:
1. A családot, mint értéket, nem ismerjük. Nem ismerjük fel – a férfiak nagyobb számban, a nők kisebb számban –, hogy egyéni életünk akkor teljesedik ki igazán, ha családot alapítunk. Egy harmóniában élő család mind a feleségnek, mind a férjnek az élete legnagyobb teljesítménye. Minden más ennél kevesebb.
2. A házasság, a felelősségvállalás mellőzése. Ez egész Európára és Magyarországra is jellemző, hogy a párok ugyan tartósan együtt élnek, még gyerekük/gyerekeik is vannak, de házasságot nem kötnek. Nem merik felvállalni az egész életre kötött szerződéssel járó felelősséget, azt, hogy kölcsönös bizalomra építve, egész életükön át jóban-rosszban együtt élnek.
3. A gyerekvállalás elutasítása. Ismeretségi körömben is vannak férfiak és nők egyaránt, akik azt mondják, hogy nekik gyerekre nincs szükségük. Nem azért, mert olyan rossz anyagi körülmények között élnek, egyszerűen nem kell, mert a kötöttség, a “szabadság” részleges elvesztése stb. nincs ínyükre. Nem értem az ilyen embereket, nemcsak érzelmi, hanem értelmi okokból sem. Nem gondolnak arra, hogy öreg korukban senki (a szülők már meghaltak) nem lesz, aki az ajtót rájuk nyitná, és a lehetséges unokák örömétől is megfosztják magukat. Csak buta döntésnek lehet minősíteni az ilyen hozzáállást.
4. A válások magas száma. Sajnos nagyon magas a válások száma egész Európában. Az emberek nagyobb része élete első, igazán nagy vizsgáján elbukik. Mert nem készült fel rendesen. Nem tudta, hogy a a házasság kötöttséget, a másikhoz való igazodásra törekvést, kompromisszumokat is jelent. A szerelem (a testi főleg) nem alakul át később, vagy inkább nem egészül ki később szeretetté, a másik megbecsülésévé. Mindezekért a felek nagyon nagy árat fizetnek: Nem élik meg a boldog családi életet.
A család kapcsán ugyan nem akarok politizálni, de – tudom – most mégis azt teszem, amikor állítom, hogy a család egészségére a legnagyobb veszélyt a liberális eszmerendszer jelenti. Mielőtt ezt kifejteném, elmondom, leírom, hogy nem tudom egyáltalán hol van helye a liberalizmusnak? Oktatásban? Láttuk mire vezetett (tanárverés, a színvonal lecsúszása). Egészségügyben? Biztosan nem. Gazdaságban? Biztosan nem, ezt még az erős, nagy gazdaságok sem engedik meg maguknak. (Lásd USA-Japán, USA-Kína közötti kereskedelmi háborúk.) Az olyan kis gazdaságok, mint a magyar, lehetőségeik határain belül patrióta, a belső piacot bizonyos eszközökkel védő gazdaságpolitikát kell folytatniuk. Ezt a rendszertelen váltás utáni első húsz évben elmulasztottuk.
Na, de ezen kis kitérő után térjünk vissza a családhoz! A társadalom ezen mikro egységében a liberalizmusnak semmi keresnivalója nincs: a házasságban, a családban én nem “szabad madár”, hanem a házastársamra, a szűkebb környezetemre, a családra figyelő, azt szolgálni törekvő ember vagyok. Ha nem így élek, akkor a házassági köteléket igyekszem fellazítani, lerombolni. Akik úgy mennek bele egy házasságba, hogy “mindketten megőrizzük függetlenségünket, autonómiánkat”, akkor az nem házasság lesz, hanem együttélés, amely előbb-utóbb válással végződik.
Kedves családot tervező embertársaim! Térjetek magatokhoz, térjetek meg! Hitem szerint az embert Isten teremtette azzal a céllal, hogy szaporodjon, népesítse be az egész Földet. Törekedjen a Tízparancsolat szerint élni, törekedjen élni hitben, reménységben, szeretetben. A 21. század eddig eltelt időszakában Európában, elsősorban annak nyugati részén az értékvesztés egyre nagyobb méreteket öltött. Az oktatásban a nevelés pilléreit, a családot, az iskolát, a templomot sikerült leértékelni, korszerűtlennek mondani, jelentőségüket a perifériára száműzni. Ennek mind egyenes következménye a családok fájdalmasan nagymértékű szétesése, a gyerekvállalási készség drasztikus romlása, tehát a fajfenntartási ösztön eltűnése, a csonka családokban élő gyerekek számának dinamikus növekedése.
Nagy dolognak tartom, hogy Magyarország már negyedszer rendezte meg a Demográfiai Világkonferenciát. A sok beszédet, nyilatkozatot olvasva – mindenkinek javaslom – látok reményt az ébredésre, újjászületésre a család területén is. Persze ezen dolgozni kell, eredmény hosszabb távon lehet.
