Köntös László lelkipásztor, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökhelyettese azon kevés lelkészek közé tartozik, akik foglalkoznak az egyházi berkeken túl lévő világgal is. És itt az “IS” fontos, mert mint mindnyájunknak, akik belevágtunk a közéleti- kulturális megjelenés/ megjelenítés ügyébe azt úgy tesszük, mint akiknek nem ez a fő feladtunk, hanem az egyházban való szolgálat. ÉS mégis…
Maga REform is ennek a református- keresztyén közéleti jelenlétnek az erősítésére jött létre. Törekvés ez, hogy a mai társadalom, világ, avagy pontosan fogalmazva a kultúra megtudhassa – mit látunk, miként látjuk, miért látunk úgy, ahogy. Ez egy fontos küldetés! Miért? Azért, mert ha megállítunk az utcán valakit és megkérdezzük, hogy ebben-abban a kérdésben tudja-e, hogy mit gondol az egyház, a keresztyénség, akkor azt fogja mondani: fogalmam sincs! Ennek a valószínűsége mintegy 98%.
Miért nem tudják az emberek, hogy mit gondol a keresztyénség? Azért, mert szinte elenyésző üzenetünk hangja. Ennek persze számos és összetett oka van. Legalább annyira beletartozik, hogy a templomon kívül nem beszélünk, mint az, hogy ezt nagyon nehéz ma megtenni (és ennek is sok oka van). Másrészről rendkívül sokan beszélnek mindenfélét, ma a köztér kakofón módon hangzavaros, miközben az emberek feje tele lesz mindenfélével. És előáll az az eset, amit az idegen papnő így jellemzett az Avatar-filmben: “nehéz oly korsót tölteni, mely tele van!” Miért kell, elengedhetetlen, tehát szükséges szólni a közéletben? Az okból, hogy ŐK TUDJÁK!
A másik nyomós érv, amiért a kultúrával foglalkozni kell, hogy MI TUDJUK, hogy mégis hanyadán állunk! Inkább benne élünk kultúránkban, mintsem felette, így nem igazán látjuk át, hogy mi történik benne, hogyan változik – kárunkra. Mert a kulturális változások egyre nyilvánvalóbban a keresztyénség – értsd alatt: a mi életünk, ügyünk és közösségünk – kárára történik. Nemhogy ott nem tartunk, hogy lenne valamiféle stratégiánk arra nézve, hogy mit kéne cselekedni, hanem még ott sem tartunk, hogy észrevennénk, ami történik körülöttünk, velünk, bennünk, közöttünk.
Ez a tendencia ahhoz hasonlít, mint amikor Jézus az utolsó idők kultúráját Noé napjaihoz hasonlítja: “Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit…” (Mt 24,38-39). Gondolom semelyik keresztyénnek nem célja, hogy ebbe a körbe tartozzon. Persze természetes, hogy szeretnénk leginkább “csak élni” vagy “végre élni is” a rohanás közepette, ám a krisztuskövetés egy nagyobb látószöget nyit számunkra, egészen egyszerűen azért, mert maga Krisztus akarja, hogy többet lássunk, az Ő szemeivel lássunk. Belealudni az élet mindennapi dolgaiba vagy felébredve járni ebben az életben – ez itt a kérdés!
Köntös László nagyon pontosan FOGALMAZZA MEG cikkében, hogy miért foglalkozik közéleti, civilizációs, társadalmi, közéleti kérdésekkel – és ezt mi magunk is hasonlóképpen gondoljuk. Továbbá INDOKOLJA, bizonyítva egy konkrét esettel, hogy ez bizony értelmes, fontos és szükséges tevékenység. Egy esettel mutatja be, mely sem nem kirívó, sem nem egyedi, hanem épp ellenkezőleg: szignifikáns! Azaz: ez az általános tendencia.
SZERETETTEL AJÁNLOM OLVASÁSRA POSZTJÁT!
“Többen észrevételezték, hogy én állandóan arról cikkezek, hogy a mai nyugati keretkultúra kereszténységellenes. Ebből némelyek arra következtettek, hogy van bennem egy jól kifejlett keresztény üldözési mánia. Ez bizony nem jó, mondják, hiszen nem üldözi itt a kereszténységet senki sem. Az, hogy én mindenféle baloldali ideológiai áramlatokban, vagyis a mai gondolkodást alapvetően meghatározó kulturális környezetben kereszténységellenséget, sőt nem egyszer krisztofóbiát látok, az én merő képzelgésem.
Erre nekem mindig az a válaszom, hogy tévedés azt gondolni, hogy az úgynevezett korszellem, vagyis azok az alapvető sémák, amelyekben az emberek gondolkodnak, csak úgy maguktól, spontán módon alakulnak ki. Nem, ezek nagyon is irányított folyamatok. Az, hogy az emberek miként gondolkodnak a kereszténységről, mondjuk, például arról, hogy hol van a kereszténység helye Európában, nagyon is kívülről manipulált folyamat.”
