Az előző írásban a nemzet megmaradása szempontjából a keresztyén értékrend megőrzését, a demográfiai válság leküzdésének és a nyelv megőrzésének fontosságát hangsúlyoztam. Ebben a részben a hazai politikai életben ellenzéknek nevezett csoportulásoknak, véleményvezér személyeknek a magyar nemzet fennmaradása szempontjából igen veszélyes megnyilvánulásaiból mutatok be néhányat. Ugyanakkor igyekszem megvilágítani ezen erők hátterét is.
A jelenlegi hat párti ellenzéki koalíció tagjaira sokszor mondják a TV és rádió műsorokban megszólalók, hogy ők hazaárulók vagy nemzetárulók. Kétségtelen az, hogy az ellenzék európai parlamenti képviselői látványos és undorító magyarellenes megnyilvánulásai (Magyarországot lejárató anyagok készítése, terjesztése, a legszélsőségesebb kormány és kormányfő ellenes nyilatkozatok, stb.) valóban megfelelnek a hazaárulás tényállásának. A világon nincs még egy ország, ahol ez így előfordul. A mostani ellenzéki koalíció hangadói gyűlölik az elszakított országrészekben ellenséges környezetben élő magyarokat is. Ebben korábban az MSZP és az SZDSZ jártak élen. Mára már nincs SZDSZ, helyette van Momentum, az MSZP kettészakadt ugyan, de még van, a belőle kivált DK pedig még hangosabban, még szélsőségesebben magyarellenes.
Ebbe a kórusba a kisebb pártok is szépen beálltak, a pálfordulós jobbik szintén. Az “új” párt, a Momentum, magyarellenes “belépője” a 2024-es olimpia ellen szervezett kampány, amikor a világesemény a franciáknak játszották át. Állítólag tisztes júdáspénzt kaptak Párizstól. De a Momentum a hazaárulás ezen szintjén nem állt meg, hanem eggyel magasabbra, a nemzetárulás szintjére is fellépett akkor, amikor hangadóik Erdélyben és Felvidéken a helyi választási kampányban a nem magyar jelöltek mellett szólaltak fel.
Ezt a hatpárti ellenzéki koalíciót a tömegtájékoztatás különböző fórumain megszólaló politikusok, politológusok, újságírók többféle jelzővel illették. Volt, aki moslékkoalíciónak nevezte ezt a szövetséget. Én ezzel nem értek egyet, mert ez nemcsak, hogy nem elegáns, hanem nem EU-konform, hiszen az EU szabályozás szerint moslékot már a disznóknak sem szabad adni. Arról nem is beszélve, hogy a moslékba időnként finom ételek is kerülhetnek. Nagyon sokszor hallom azt is, hogy szivárvány koalíciónak nevezik ezt a formációt. Ezzel sem értek egyet. A Budapesten sűrűn rendezett Pride (büszkeség) felvonulások alkalmával megtanultuk, hogy a saját neműket szeretők lobogtatják saját zászlójukként a szivárvány színű lobogót. A mostani főpolgármester is megígérte, hogy az LMBTQ mozgalom melletti szimpátiájának jeléül a városházára is kitűzi a szivárványos zászlót.
Mindezek ellenére helytelennek tartom a szivárvány koalíció minősítést, mert ez a valóságot nem fedi. Lehet ugyanis, sőt biztos, hogy ebben a hat párti képződményben a magyar átlagnál lényegesen több a homoszexuális, a leszbikus, a transzvesztita stb. embertársunk, de azt feltételezem, hogy nincsenek többségben, így a szivárványos megjelölés helytelen. Hallottam a horror koalíció elnevezést is. Na, ez már megfelel a valóságnak, hiszen, ha hatalomra segítenék őket a választók, az az ország számára káoszt, horrort hozna. Ezt a gyakorlatban is tapasztaljuk olyan városok (főleg Budapest) esetében, ahol ők kormányoznak.
A koalíció helyes elnevezésének megtalálásán gondolkodva rájöttem a – szerintem – helyes elnevezésre: Magyarellenes Koalíció, rövidítve MEK. Ezt több ismerősömnek elmondtam, akik mind egyetértettek azzal, hogy a hat párti ellenzéki koalíció ténykedésének ez az elnevezés teljességgel megfelel. A koalíció tagjai tényleg minden megmozdulásukkal, itthon és külföldön egyaránt, magyarellenes érzelmeikről tesznek nagy nyilvánosság előtt tanúbizonyságot.
Amilyen szép egyetértés alakult ki beszélgető partnereimmel az ellenzéki koalíció helyes elnevezését illetően, annyira nem jutottunk közös nevezőre a hazaárulás és a nemzetárulás kérdésében. Én azt mondtam, hogy az ellenzékiek előbb leírt tettei itthon, Brüsszelben, Erdélyben, Felvidéken simán minősíthetők hazaárulásnak és/vagy nemzetárulásnak. Beszélgető partnereimnek legalább fele más véleményen volt.
Ők azt mondták, hogy helytelen hazaárulónak vagy nemzetárulónak bélyegezni a magyarellenességgel kitűnő embertársainkat, mert ők ugyan magyar állandó lakhellyel, magyar állampolgársággal rendelkeznek, tehát jogilag magyarok, azonban tényszerűen, szívükben, érzéseikben, gondolkodásukban ők nem tekintik hazájuknak Magyarországot, nemzetüknek a magyar nemzetet. Haza vagy nemzet nélkül márpedig nincs se hazaárulás, se nemzetárulás. Persze azt elfogadják, hogy magyarellenesség az van, ez a jellemzés helytálló. Álláspontom helytelenségének elismerésére azzal is kívántak ösztönözni, hogy konkrét eseteket hoztak fel. Ezekből idézek most hármat:
1. Több, mint 700 évvel ezelőtt a skót szabadságharcos William Wallace londoni kínvallatása során (a Rettenthetetlen című filmben Mel Gibson idézte fel alakját), amikor feltették neki azt a kérdést, hogy árulónak tartja-e magát, így felelt: Nem, hiszen soha nem fogadtam hűséget Edward angol királynak. És ez igaz volt, tehát nem árulta el a királyt.
2. Avram Jancut, vagy Ludovit Sturt soha senki nem bélyegezte hazaárulónak, noha mindketten a történelmi Magyar Királyság területén születtek, éltek, haltak. Avram Jancu iszonyatos rémtetteket, vérengzéseket követett el Erdélyben a magyar népesség ellen, míg Ludovit Stur “csak” folyamatosan uszított, szervezkedett a Felvidéken a magyarság ellen. (Állítólag az ő tevékenysége ihlette a mai szlovák himnuszt, és róla nevezték el Párkány városát Sturovónak. Ha ezek nem lennének igazak, kérem jelezzék.) Ezt a két személyt hazaárulónak minősíteni – mondták beszélgető partnereim – mégis teljes képtelenség. Ők ugyanis soha nem vélték magukat közénk tartozóknak, mint ahogyan mi sem őket.
3. Romániában a többség sem nevezi hazaárulóknak az ott született, ott élő magyarokat, mert tudják, hogy ők sem tekintik hazájuknak Romániát. Ellenben hazátlannak, románul bozgornak nevezik az erdélyi magyarokat. Ez persze nem igaz, nem helytálló megnevezés, mert számukra létezik egy Anyaország, Magyarország. Akkor is, ha 2004 december 5-én – az általam nemzetárulóknak minősített erők jóvoltából – ebben a kérdésben csúfosan elbuktunk. Joggal írta ekkor egyik erdélyi barátunk, hogy most lettünk igazán hazátlanok, azaz bozgorok.
Vitapartnereim az előző három pontban leírtak átgondolását javasolták számomra, megismételve: akinek nincs hazája, nemzete, nem jogilag, hanem a szívében, gondolkodásában, az nem lehet hazaáruló, nemzetáruló, “csak” magyarellenes, pont olyan mint például a holland Timmermans és Sargentini.
A magyarellenesség egy minősített esetét írom le, melyet a pályaelhagyó Cseh Katalin követett el. A Momentum EP képviselője Kádár János nyomdokaiba lépett, őt másolta le: 2019 vége felé egy hárompontos javaslatcsomagot vitt az Egyesült Államokba, ahol kongresszusi képviselők előtt kifejtette,, hogy a magyar diktatórikus, a jogállamiságot lábbal tipró, a szólásszabadságot korlátozó rendszer felszámolása érdekében “Az Európai Unió mellett a NATO-nak is szerepet kell vállalnia.” Ezt a mondatot nem lehet másképpen értelmezni, mint, hogy Cseh Katalin behívja a NATO csapatokat (mint Kádár a szovjeteket 56-ban) Magyarországra. Ez persze abszurd, hiszen mi a NATO tagjai vagyunk. Cseh Katalint ez nem zavarja, amikor hazája (?) ellen lobbizik.
Kövér László házelnök 2019 október 31-én felavatta Budapesten a nemzeti vértanúk 1934-es emlékművét. 1918-ban ezen a napon gyilkolták meg Tisza István miniszterelnököt. A gyilkosság után 1919 március 21-én helyzetbe került hatalom polgárháborús viszonyokat teremtett az országban, amikor a “Lenin fiuk” az Istent, a hazát, a nemzetet és a családot tagadó személyek véresen leszámoltak az istenhívő, hazaszerető, a nemzetet szolgáló emberekkel.
A házelnök részletesen bemutatta az 1919-es tanácsköztársasági terror időszak vezetőinek filozófiáját, gondolkodásmódját. A filozófia fontos része volt például, hogy az oktatási tantervből kiirtották a nemzet szót, mert szerintük ilyen nincs. A hazafias szellemet méregnek nevezték. A magyar történelmet és a magyar irodalmat, mint önálló tantárgyakat felszámolták. A nemzeti színű lobogót mindenhol, kötelezően, vörös zászlóra cserélték. A házelnök jelezte, a vörös terror ugyan száz évvel ezelőtt történt, de szelleme ma is itt él velünk. Most az avató beszéd egy részét szó szerint idézem:
“Ma nacionalistának, populistának, Európa ellenesnek, xenofóbnak, homofóbnak és ki tudja még mi mindennek neveznek bennünket, csak azért, mert ragaszkodunk közösségeinkhez, kultúránkhoz, hagyományainkhoz.
Honfitársaim, ne legyenek kétségeitek.Ha engeditek nekik ,visszatérnek, és meg fogják bélyegezni gyerekeiteket és az unokáitokat is. A Lenin fiuk utódai ma is itt állnak velünk szemben és – egyelőre még csak a virtuális világban – ott folytatják, ahol a Szamuelyk és Csernyk száz éve abbahagyták.
Ezt a küzdelmet Magyarország véglegesen csak akkor nyerheti meg, ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy a külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni!”
Igen, a Házelnöknek igaza van: A Lenin fiuk utódai, követői, a nemzetköziség (internacionalizmus) hirdetői itt vannak velünk, a Magyarellenes Koalícióban.
Ugyanebben az összefüggésben Szakács Árpád mondatait idézem még: “Ezek ugyanazok, igen, ezek bizony pontosan ugyanazok, akik 1918-ban, Trianon árnyékában, lefegyverezték a magyar hadsereget. Akik átadták a hatalmat Kun Béláéknak. De ők Kun Béláék, Rákosi Mátyásék is. Ők Kádár Jánosék , akik szovjet tankokat hívtak a szabadságharc vérbefojtására. Ők, akik 90 után Moszkvát lecserélték Brüsszelre és Washingtonra, minden mozgathatót eladtak, bábállammá, gyarmattá tették hazánkat. És ők azok, akik ma ellenzékből maradék szuverenitásunk elvételét követelik, a nemzet lebontásán, a magyarok egymásra uszításán ügyködnek. Akik “meghaladnák” a nemzeti kereteket, hogy beolvasszanak minket korunk bábeli falanszterébe. Ha ők győznek, Magyarországnak vége.”
Rettenetes az utolsó mondat, de igaz. Ez kell (kellene), hogy tudatosuljon mindenkiben 2022 április harmadikán, a szavazófülkék magányában.
A világon sehol sem becsülik az árulót, az árulást. Ez vonatkozik nemcsak a 20. századi “magyar” árulóira, hanem a 21. század újdonsült, balliberális és kommunista árulóira is, akik keményen dolgoznak külföldön, de itthon is, Magyarország ellen, Magyarország bemocskolásán, lejáratásán. Ők Magyarország, a magyarok szellemi és anyagi tehetségét a külföldi hatalmaknak akarják kiszolgáltatni, mindenáron. Magyarország szuverenitásának és mint nemzetállamnak a felszámolására törekszenek.
